Mondjuk soha nem is ment a rendszeres naplóírás huzamosabb ideig. Nem is értem, miért gondoltam, hogy a bloggal jobb lesz. Egyébként is rájöttem, hogy túl keveset írok Esztiről és Petiről, szinte csak Daniról szólnak az eddigi bejegyzéseim. Talán mert épp ilyen az életem is mostanában. Elég nagy lelkiismeret furdalásom van miatta. De úgy érzem, jelenleg, amíg Dani ilyen kiszámíthatatlanul szopizik, nem tudom, és nem is nagyon akarom rábízni senkire hosszabb időre. Pedig ez lenne a megoldás. De azt hiszem még várunk rá egy-két hónapot.
Mindenesetre most a 10. hét direkt összefoglalója elmarad, és azt hiszem, nem is nagyon fogok több ilyen összefoglalót csinálni. Egyszerűen csak leírom, ha történik valami. Bárkivel. Nem csak Danival. Végülis nem az a lényeg, hogy szervezett formában megörökítsem a történeseket, csak az, hogy le legyenek írva valamilyen formában, nem?
Szóval az előző bejegyzésem óta mi is történt velünk? 19-én össznépi családi névnapozáson voltunk a kisebbik húgoméknál. Nagyon jó kis buli volt, Dani szinte az egészet végigaludta, Eszti és Peti meg persze pörögtek ezerrel. Imádják a sok emberes bulikat. Nyüzsi mániások... Itt kérdeztük meg a kisebbik húgomat és a férjét, hogy megtisztelnének-e azzal, hogy Dani keresztszülei lesznek. Hála Istennek, igent mondtak, nagyon örülök neki. Olyan megható volt, ahogy a kishúgom elpityeredte magát örömében... Jó volt látni, hogy ezzel is örömet okozhattam neki.
Vasárnap este kipróbáltuk a koszmókezelést, amit a doktor néni mondott. Jó vastagon bekentem Dani fejét olajjal, majd vizes vattát tettem rá. Ezután rákötöttem egy sapkát, de elég vékonynak találtam, tekintve, hogy vizes vatták is voltak a fején, úgyhogy adtam rá még egy vastagabb sapkát is. Így volt egy órát, és utána megfürdettem.
Aztán szoptatás alatt és után megkapargattam a fejét. Tényleg sokkal könnyebben jött le a "felesleg". Miután jól megkapargattam, és leszedtem, amit lehetett (jó sokat), bekentem a doki által felírt Lokoid krémmel, mert nagyon piros volt a fejbőr. Másnap reggelre gyönyörű lett. Az a baj, hogy azóta nem sikerült időt találni, hogy megismételjem. Pedig nagy szükség lenne rá, megint nagyon csúnya kezd lenni. Mindig eldöntöm, hogy "na majd ma este", aztán közbejön valami, ami miatt már nincs egy órám fürdetés előtt, akkor meg már nincs értelme. Most volt pár nap, amikor azt csináltam, hogy közvetlen fürdetés előtt jó vastagon olajoztam be a fejét, és utána kapargattam, és viszonylag jó is volt, de azért nem tökéletes. Még próbálkozunk.
Hétfőn, 21-én jól meglepett Dani fürdetés után. A pelenkázón hasra fordítottam, hogy azért legyen néha úgy is, hadd erősödjön a gerince. Eddig ugyebár nem nagyon tudta felemelni a fejét, csak 5-10 centire, és csak kevés időre. Egy pillanatra kimentem valamiért (igen, ott merem hagyni pár pillanatra a pelenkázón, mivel még nem forog, nem kúszik), és mire visszamentem, Dani éppen nagyban dumált a falon lévő vonatokkal, gyönyörűen tartva a fejét. Gyorsan le is fényképeztem. Olyan büszke voltam rá! Úgy látszik, hogy segít az úszás. Vagy csak most jutott el erre a fejlődési szintre. Ki tudja. Lényeg, hogy végre sikerült!
Kedden baba-mama tornán voltunk, szerdán már írtam, hogy baba-mama klub volt az utcánkban, ahol Waldorf babát kezdtünk el készíteni.
Pénteken, 25-én volt az óvodai farsang. Idén nem készültünk annyira, mint az eddigi években, Petire még jó volt a tavalyi bölcsis jelmez, úgyhogy idén is csiga-biga volt. Eszti pedig idén kapott egy szép fehér ruhát a férjem unokatesójától, akinek kinőtte a lánya, úgyhogy ő elnevezte szépen koszorúslány ruhának. Volt egy koronája, ami egy Barbie-s újságban talált, megcsináltam szépen a haját, és boldog volt a kiscsaj. Az arcukkal nem csináltam semmit, mert eddig minden évben volt arcfestés ilyenkor, gondoltam, ahhoz úgyis üres arc kell. Na, persze idén pont nem volt. De ők így is jól érezték magukat, és ez a lényeg.
Bár Peti panaszkodott, hogy volt székes játék, és ő nem játszhatott, pedig szeretett volna. Először nem értettem, aztán Eszti segítségével kibogoztuk, hogy valószínűleg az történhetett, hogy az óvónéni szólt, hogy aki akar játszani, menjen a szőnyegre. Peti persze szokása szerint nem ment rögtön. Csak azután ment volna, amikor már elkezdtek játszani, de utólag ugyebár nem lehet beállni, így nem játszhatott. Csak azt nem értem, hogy miért nem lehetett még egy kört játszani, hogy aki utólag jött rá, hogy ez nem is olyan rossz játék, az is játszhasson, Vagy csak Peti volt az, aki nem játszott? Na, ezt még ki kell nyomoznom. De akkor sem tetszik. Főleg, hogy Petinek mostanában szerintünk gondjai vannak az ovival. Nem igazán szeret már járni, szerintem nem is igazán van barátja. Főleg egyedül szeret játszani, ha kérdezzük, hogy ki a barátja, akkor közli, hogy senki, csak Eszti. Sajnálom, mert a bölcsiben olyan barátkozó volt, és az ovit is nagyon bírta még az elején. Úgy gondoljuk, hogy neki nagyon nem tesz jót ez a vegyes csoport, de már több hozzáértőtől is hallottam, hogy az ennyire vegyes csoport nem is jó. Ugyanis náluk ugyebár vannak olyanok is, akik szeptemberben már suliba mennek, és vannak ugyebár a kicsik, akik ebben a tanévben kezdték az ovit (sőt olyan is van, aki decemberben töltötte a 3-at, így csak januártól jött a csoportba). A korabeliek között nincs is fiú, azt hiszem, csak kislányok. A fiúk mind nagyobbak nála, Esztivel egyidősek. Sőt, van egy olyan gyanúnk is, hogy valaki bánthatta, és ezért van problémája. Először azt gondoltuk, hogy valamelyik nagyobb fiúval gyűlhetett meg a baja, de aztán Eszti mesélt valamit, ami kicsit megváltoztatta a véleményünket. Peti két hete beteg lett, és itthon volt egy hétig. Eszti egyik nap úgy jött haza az oviból, hogy az egyik lány, akivel játszani szokott (ő azt mondja, hogy barátnője, de mi tudjuk, hogy valójában csak megtűri maga mellett a kislány, igazából nem szereti Esztit) mondta neki, hogy jó, hogy Peti beteg, legalább nem jön oviba. Olyan édes volt Eszti, ahogy mesélte, látszott, hogy ez nagyon rosszul esett neki. Jó, persze, ő is panaszkodott még az elején, hogy Peti nem hagyja őket játszani, de most valaki azt mondta neki, hogy jó, hogy nincs ott a tesója, és ezt nagyon a szívére vette. Szóval arra kezdtünk gyanakodni, hogy esetleg ez a kislány akkor is mondhat ilyeneket, amikor Peti ott van, esetleg elküldi, meg ilyenek. Nem tudom. Szeretnénk kérni egy fogadóórát az óvónénikkel, hogy megbeszéljük a helyzetet, csak még nem sikerült időpontot találni. De most szerdán lesz szülői, majd addigra találok egy időpontot. Jó lenne elérni, hogy átkerülhessen abba a csoportba, ahol csak kicsik vannak, mert tudom, hogy van ilyen csoport. csak a testvéreket betették a nagytesók mellé. Nem tudom. Olyan rossz, hogy látom, hogy valami nem stimmel, és nem tudok rajta segíteni... A bölcsiben soha nem láttam ilyennek. És ő is oda vágyik vissza, mert sokszor halljuk tőle, hogy nem akar oviba menni, hanem bölcsibe. Nehéz.
Próbálok legközelebb nem ilyen sokat írni, de most sok minden összegyűlt, amit mindenképpen le akartam írni.
Köszönöm, ha elolvastad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése