Petinek csak a múlt héten tudtuk meg, hogy ezen a héten lesz a farsang, és kicsit későn kezdtünk el gondolkodni. Persze ő szokás szerint igen sok fázison átment, míg végül az űrlény mellett kötött ki. Itt volt egy kis vita, hogy az űrlény zöld-e, vagy ezüstös fémes teste van (na mit gondoltok, melyik álláspontot képviselte Peti?), de aztán egyetértésre jutottunk. Aztán utolsó este Peti kitalálta, hogy nem elég neki egy szimpla álarc, hiszen egy űrlénynek űrlény sisakja van, és azt nekem azonnal le kéne gyártani. Hogy is mondjam, meg voltam lőve. Még vacsora alatt is azon törtem az agyam, hogy hogyan is legyen szegény gyermeknek űrlény sisakja (még le is rajzolta, hogy mire gondol, nehogy félreértés legyen...), amikor drága férjem a segítségemre sietett. Na, nem sisakot gyártott, hanem kb. 5 perc alatt meggyőzte a gyereket, hogy a legjobb lenne, ha szakácsnak öltözne. Nem is értem, hogy sikerült neki, de nem kellett Petivel egyáltalán vitázni ezen. Ahogy kimondta az apja, szinte azonnal felderült az arca, és közölte, hogy jó. Jaaa, ha én ezt tudom, hogy ilyen egyszerű... Dehát Papa, az Papa. Ha ő mond valamit, az tuti jó móka. Szakács sapkánk volt (karácsonyra vettem neki, mert mindig Esztiét irigyelte el, amit apjuk Párizsból hozott neki, amikor Peti még gondolatban sem létezett), kötényt is kerítettünk (Eszti kölcsönadta az övét, mert gyerekméretben csak az volt), és már kész is volt a szakács jelmez. Nadrág jó volt a benti, és gyorsan előszedtem egy fehér pólót, hogy azért mégis. Már csak egy fekete arcfestő krétára volt szükség (a húgomtól kapott kezdő arcfestő készletben ez is volt), és egyszerű de nagyszerű szakácsunk megszületett, és remekül érezte magát a farsangon.
Eszti már hetekkel ezelőtt tudta, hogy nyuszi lesz, és ettől az ötlettől nem is tágított egy percre sem. Már készítettek az oviban nyuszi álarcot (amit végül nem vettek fel a gyerekek, de nagyon cuki lett), a nyuszifül is az oviban készült el, sőt farkincát is készítettek az óvónénik, de én arról nem tudtam, így otthon én is készítettem egyet, és végül Eszti úgy döntött, hogy azt veszi fel, mert azt én csináltam. Nagyon megmelengette a szívemet... A jelmez nagyon egyszerű volt, egy fehér harisnya és egy fehér póló. Az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy azért mégse egy szál harisnyában mászkáljon a gyerek, hozzátettük a rózsaszín rövidnaciját, az színben úgyis illik hozzá. Erre tettem fel a fehér pompom farkincát egy biztosítótűvel. Újra előkerült az arcfesték kréta, és kész is volt a nyuszika.
Mindkét farsang olyan volt, hogy a szülők is bent lehettek, így persze ott is voltam, de így Danit is vinni kellett. És ha már ott volt, miért nem élvezhette volna ki élete első farsangját jelmezben? Így ő lett a csiga-biga, ami még Peti a bölcsiben volt. Igaz, az akkor varrt nadrág még nagy lenne Danira, de az összecsavart pokróc csigaház ismét két perc alatt elkészült, barna body és barna kantáros nadrág, és már kész is a csiga. Csápos szemeket most nem csináltam, mint anno Petinél, mert Dani úgyis leszedte volna fél perc alatt a fejéről, de így is tökéletesen működött a dolog, mindenki a csodájára járt. Bár be kell vallanom, hogy az összetekert pokróc ötlet nem tőlem származik, hanem valahonnan a netről, de sajnos már nem tudom, honnan. A lényege, hogy egy pokrócot jó szorosan összetekerek palacsinta-szerűen (Petinek pont van egy vajszínű, ami tökéletes erre a célra). A hengert feltekerem csigaház formára, majd egy biztosítótűvel rögzítem (nem varrtam, mert a pokrócot utána még szeretném használni). Aztán a két oldalára megint egy-egy biztosítótű, ebbe van beleakasztva egy-egy nagy befőttes gumi (azt hiszem, hívják postás guminak is, vagy valami hasonló). Ezzel akasztom a vállra a csigaházat. Ennyi. Mondjuk meg voltam győződve, hogy Dani egy perc alatt megelégeli, de tévedtem. Simán elmászkált vele mindkét alkalommal egész délelőtt, abszolút nem zavarta semmiben. Íme ahogy autózik, és ahogy az én csigabigám szépen elmélázva eszegeti az almát:
Szép napot!
