Baba-mama szoba

Már megint többet hagytam ki annál, mint szerettem volna. Dehát úgy látszik, így megy ez, ha valakinek három gyereke van, és újabbnál újabb hobbikat talál ki magának. Például a tortadíszítés megtanulását tűzi ki célul. Igen, ez most a legújabb mániám. Na, nem azért nem írtam, mert annyi tortát sütök, hanem mert főleg ebben a témában netezek, és emellett valahogy mindig elmarad, hogy írjak is. Pedig zajlik az élet.
Peti pár napig beteg volt. Szombat estére belázasodott, aztán két napig nagyon kis elesett volt, lázzal. Hétfőn nem is ment oviba, aztán kedden már jól volt, de azért még egy napra itthon tartottuk. De aznap reggel már jó nagy patáliát csapott, hogy ő miért nem mehet Esztivel oviba, pedig már meggyógyult. Úgyhogy ma persze már alig várta, hogy mehessen, és nagyon boldog volt, hogy mehet (na jó, azért a reggeli "nem akarok öltözni" műsort nem úsztuk meg...). Úgyhogy az elmúlt napokban ez is lefoglalt. Hétfőn ráadásul jó kis depim is volt, úgyhogy mivel úgyis mentem anyuhoz (férjem nappalos volt, így Petit anyunál hagytam, amíg Esztit eldobtam az oviba), jól kibőgtem magam. Valahogy besokalltam. Stresszes volt a reggel (későn is keltem, és Peti betegségéből adódóan is voltak késleltetések, úgyhogy úgy indultunk, hogy azt hittem, Eszti már nem kap reggelit, erre az autóban kijelentette, hogy pedig ő nagyon éhes, mert pont ezért nem ette meg reggel a müzlijét, mert azt hitte, az oviban lesz reggeli, plusz a másnapi ebédet csak fél kilencig lehet elvileg lemondani, én meg kivételesen a főúton mentem a pálya utca helyett, viszont itt meg olyan dugó volt, hogy csak na... Szóval semmi sem akart összejönni), és Peti betegsége miatt megint el kellett halasztanom a belvárosi "lófrálós" napomat, amit mát egy-két hete tervezgetek, de sosem jött össze, és persze ehhez még rossz idő is volt. Szóval kiborultam. De jó volt egy kicsit pityeregni, mire hazaértem a két fiúval a nap is elkezdte magát mutogatni, végül Eszti is még kapott reggelit, a tornát sem késtük le, sőt még Peti másnapi ebédjét is le tudtam mondani. Úgyhogy azért végül jól alakult a napunk.

Végül ma már ment Peti oviba, úgyhogy megragadtam az alkalmat, és bementem Budára. Főleg a Desszertmester boltjába készültem, mert zselés ételfestéket akartam venni (az unokaöcsém keresztelőjére szeretnék egy borított tortát sütni, amihez magam tervezem elkészíteni a fondantot is, ezt szeretném színezni), és nem voltam hajlandó postaköltséget fizetni érte. És ha már arra jártam, benéztem a Mammutba, és utána még a Westendbe is, amíg nem indult a vonat, és ott is ebédeltem. Jó volt egy kicsit "csak úgy" nézelődni egyedül (kvázi, hiszen azért Dani ott volt velem a kendőben, de egész jól bírta, bár azért azt megállapítottam, hogy nem egy pláza szerető fiú lesz - elég furán nézelődött ide-oda, amikor ébren volt...). Vonatoztunk, villamosoztunk, Dani nem győzött bámulni, ugyebár nem nagyon járkálunk vele a belvárosban, ő inkább a nyugis Dunakeszihez szokott, vagy Újpesthez.
Nagyon jó élmény volt a Westendben a Baba-mama szoba. Először alig találtam meg, nem túl egyértelműek és következetesek a nyilak. Először azt hittem, a WC-knél van valahol, mert volt olyan rajzú, ahol anyuka van gyerekkel. Bementem, de csak egy falra szerelhető pelenkázót találtam, és a kisvécét. Na, gondoltam, itt akkor sem fogok szoptatni, ha ez az egyetlen kijelölt hely. Azért nézelődtem tovább, és végül egy hölgy segítségével megtaláltam a baba-mama szobának elnevezett helyiséget a legfölső emeleten a tetőkert kijárata mellett. Hát, az valami csoda volt!!! Ilyet még nem láttam. Egy kis folyosóról két kicsi, de jó világos helyiség nyílik. Benne egy hatalmas sarokszekrény pelenkázóval, egy mosdókagyló, tükör, fogas, papírtörlő adagoló, és ami a legfontosabb, egy szoptatós szék. De nem csak egyszerűen odadobva egy szék, hanem egy minőségi, párnás, lábtartós szoptatós fotel, amire mindig is vágytam itthonra is. Szépen letakarva papírral a higiénia miatt. A helyiség ajtaja csukható, ha bármi gond, vagy szükség lenne, az előtérben egy néni a rendelkezésünkre áll. Felnőtt WC is van, de erre nem volt szükségem, de biztos vagyok benne, hogy a néni vigyázott volna addig Danira, amíg elmegyek. Szóval az egész nagyon kényelmes, és tetszetős volt, tényleg kellemes 20 percet töltötte ott, amíg tisztába tettem, és megszoptattam Danit. Mindenkinek ajánlom!

Nagyon jó nap volt, de most már lefekszem aludni. Pedig még sok mindenről szerettem volna írni. Még mindig adós vagyok Eszti ovis kézműves alkotásaival. Tegnap fényképezgettem őket, remélhetőleg még a héten meg tudom mutatni.

Jó éjszakát!

Dani fejlődik

Csak egy gyors bejegyzés, mert különben soha nem fogom leírni. Olyan büszke vagyok a legkisebbemre! tegnapelőtt felfedezte a kezét. Elkezdte nézegetni, minden alkalommal, amikor a látóterébe kerül, hirtelen leáll, és pár másodpercig nézi. Érdekes, hogy ezzel együtt az eddig kapálózó, esetleges karmozgási is egyre lassabbak, megfontoltabbak kezdenek lenni. Talán ennek is köszönhető, hogy ma pedig sikerült megfognia valamit, amit szeretett volna elérni! Van egy kis cumitartója fából (nem, nem tartunk rajta cumit, de felakasztható néznivalónak tökéletes), amit nagyon szeret, főleg az egyik elemet, egy kis majomfejet. Jókat szokott vele beszélgetni... Szóval ma véletlenül észrevettem, hogy nagyon nézi, és aztán nyúlt is érte! Mivel pont elérhető közelségben volt, sikerült megfognia, illetve inkább simogatnia. Aztán a rácsíptetett csücsökmanót szemelte ki, és azt tényleg meg is fogta. Ezzel az elérős megfogós dologgal elvolt egy jó 5 percet, és láthatóan nagyon tetszett neki ez az új játék.

Örülök, hogy erre jártál.

----------------------------------------------------------------------------

Végre feltöltöttem a gépre a fényképeket, úgyhogy meg is tudom mutatni, hogy mennyire elvolt ezzel a tudománnyal Dani, íme:

3 hónapos tanácsadás

voltunk Danival 17-én tanácsadáson, oltást is kapott a prücsök. Most szerencsére csak egyet a jobb combjába. Nem is vártam meg, mit mond a doki, egyszerűen felkaptam utána, és gyorsan meg is vigasztalódott. Aztán még mosolygott is. Érdekes, hogy utána, otthon nyűgösködött inkább sokat, és sírt, ha hozzáértem a lábához. Biztos akkor kezdett el neki fájni igazán. Viszont most csak két napig szenvedtünk, mostanra már jól van Dani. Kicsit sajnos megfázott, megint taknyos, ez az oltás reggelére jött ki rajta. Mintha megérezte volna, mi következik, előtt való éjszaka sokat szenvedtünk. Hosszú idő óta először megint kétszer szoptattam éjszaka, mert felkelt. Pedig most már stabilan átalussza az éjszakát.

Méricskélés is volt a tanácsadáson, 5100 grammot és 59(!) centit mért a védőnő (bár először 57 centit mért, aztán hitetlenkedtem, hogy ilyen sokat nőtt volna, úgyhogy újra megmérte, akkor meg már 59 centi lett). Ez azt jelenti, hogy két hónap alatt 8 centit nőtt!!! Múlt hónapban nem lett a hossza mérve, ezért nem tudom, hogy ez hónapra hogy oszlott el, de nekem ez is fantasztikus. Mondjuk sejtettem, hogy nőtt, hiszen hirtelen elkezdtünk átváltani az 50/56-os ruhákról a 60/62-esekre, amik már csak kicsit nagyok.
Hízni a múlt hónap óta így "csak" 600 grammot hízott, tehát nem hozta a szokásos 1 kilóját, de ezt is sejtettem, mert ebben a hónapban kicsit kevesebbet szopott. Ugyebár egyrészt átaludta a éjszakákat, másrészt nappal is már sokkal könnyebb elterelni a figyelmét, kevesebbeket szopik, és azt is úgy 3-4-5 óránként (kivéve, amikor mégis 2-2 és fél óránként jön rá az ehetnék...)

Köszi, hogy itt voltál!

Hajvágás

Tegnap esztinek megrövidült a haja. Igen, végre sikerült a fodrászhoz időpontot kérni, és sikerült őt meggyőzni, hogy ne sajnálja levágni Eszti haját rövidebbre, mert már volt neki ilyen, és jól nézett ki, másrészt vele is megbeszéltük, és belement. Szóval a kiscsajnak nyári frizurája lett. Csináltam előőt-utána képet, íme:

Előtte - Utána

Hát nem csinos? Nagyon tetszik neki, állandóan a tükörhöz szaladgál itthon is, hogy megnézze magát. Már előre örül, hogy végre hordhat hajpántot, ugyanis eddig nem nagyon engedtem neki mindennapos ovis frizurának ilyet. Olyan vékony a haja, hogy 10 perc alatt összegubancolódott, ha kiengedve hagytuk, úgyhogy egy egész napos hajráfos lét után nagy sírások árán tudtuk csak kifésülni. Így, hogy rövidebb, talán nem fog annyira kócolódni. És a fodrászunk, Heni nagyon jól megcsinálta. Mint mindig. Nagyon szeretjük őt, eddig még mindig pont úgy vágta le, vagy csinálta meg a hajunkat, ahogy elképzeltük, vagy még jobban! Örülök, hogy végre találtam egy ilyen fodrászt, mert ugyan nem járok sokszor, de amikor megyek, szeretem, ha a végén úgy nézek ki, ahogy elképzeltem, ami eddig még nem sok fodrásznál fordult elő velem.

Új hűtő

Olyan izgatott vagyok!!! Ma délután végre megérkezett az új hűtőnk. A régit kinőttük, már nagyon régen érett egy nagyobb hűtő. Nekem mondjuk főleg a mélyhűtő kellett, mert a régi egy kis hűtő volt, aminek a felső polca volt a mélyhűtő, abba meg nem sok dolog fér el, és persze nem is tökéletes... Arról nem is beszélve, hogy szegény pára már volt vagy 15 éves, hiszen már akkor sem volt új, amikor a miénk lett, 10 évvel ezelőtt...
De most végre lecseréltük, és ma hozták a hórukk emberek. Az Auchanban vettük, Whirpool, ami csak nem lehet rossz. Persze nem bírtam ki, és amikor az emberkék elmentek, rögtön áttöröltem mosószeres szivaccsal (mondtam már, hogy perfekcionista vagyok? Minden egyes sötét foltot le kell mosnom, mert megőrülök...), bekapcsoltam, és fél óra múlva már pakoltam is be. Ahogy számítottam, szinte üres maradt a hűtő, pedig a kicsi ugyanennyi cuccal tele volt... Íme a képe kívülről, és belülről is.

 A spájzban van, mert a konyhába nem fér be, és itt egyébként is praktikusabb nekünk. Jobb oldalra majd ma este visszakerülnek a salgó polcok, és a holnapi napom azzal fog telni, hogy visszapakolok mindent, ami a spájzba való. Imádom már csak a gondolatát is! Az spájz az egyik hely, ahol imádok rendezkedni, átrendezni, átcsoportosítani... Az az én birodalmam, ahogy a konyha is. Ez a két hely van, ahol szinte szabadon "garázdálkodhatok", pakolgathatok, ha rám jön az öt perc...

Dani 3 hónapos

Napirend: Végre elmondhatom, hogy van egy nagyjából állandó napirendünk, ami persze még mindig hangulat, időjárás, egyéb függő. De azért nagyjából lehet rá számítani általában. Tehát ha én viszem a nagyokat az oviba, akkor reggel 6-kor megszoptatom Danit, ami után szépen visszaalszik. Amíg elrendezem Esztit és Petit (öltözés, reggeli), addig hagyom aludni, majd amikor már majdnem indulásra készen vagyunk fél 8 körül, akkor amíg a nagyok veszik a cipőt, kicserélem a pelust, és felöltöztetem Danit. Aztán az autóban szépen újra visszaalszik. Ilyen napokon általában 9 köül szoktam hazaérni, addigra pont megint éhes lesz az uraság, úgyhogy megint szopizunk egyet. Ezután egy kicsit ébren van, "beszélgetünk", vagy nézelődik egy kicsit, aztán újra bealszik. Dél körül újra felébred, szopizunk. Ilyenkor általában többet van fent, akár másfél órát is, de van olyan is, hogy sokkal kevesebbet. Aztán megint alvás, és innentől már képlékeny a dolog. Általában ilyenkor elég nagyot alszik, úgyhogy 4-5 között szopizunk újra, attól függően, hogy hogy érünk haza az oviból, vagy ha nem én megyek, akkor hogy ébred föl. Ezután általában nem nagyon szokott visszaaludni, hanem fent van 6-7-ig. Ha 6-kor elalszik, akkor azt még hagyni szoktam, de ha kibírja 3/4 7-ig, akkor már nem hagyom elaludni, hanem megyünk fürödni 7-kor. Utána szopi, addig a nagyok valami mesét néznek videón, vagy számítógépen. Szopi és alapos büfiztetés után leteszem Danit az ágyba, mert ilyenkorra általában bealszik a szopiba. (Sajnos legtöbbször nem is szopik eleget emiatt). Ekkor rendezem Esztit és Petit (fürdés, esti rutin, lefekvés). Sajnos mire ők lefekszenek, Dani felébred, és nem alszik vissza, úgyhogy ki szoktam hozni a gyerekszobából, hogy a többiek el tudjanak aludni. Ez általában 1/2 9-9 körül történik. Ha Dani nagyon sír, akkor rögtön meg szoktam szoptatni, ha nem, akkor hagyom egy kicsit a hordozóban nézelődni, és csak 10 körül szoptatom meg. Ha mázlim van, ebbe a szopiba belealszik mélyen, annyira, hogy le tudom észrevétlenül tenni az ágyába. Ha nincs mázlim, akkor még órákat ringathatom a hordozóban, hogy ennyire elaludjon. Azért most már ritkán fordul elő, hogy 10 után alszik el. Innentől viszont átalussza az éjszakát, egészen a következőz reggeli szopiig.

Mozgás:A fejét már szépen tudja tartani, bár még mindig meg-megbillen, ha elfárad. Hasrafektetve már szépen tartja a fejét egéz hosszan, főleg ha a pelenkázó fölötti bordűr vonatait lehet nézegetni! Ilyenkor még dumál is rendesen, beszélget a vonaton utazó macikkal, szerintem...

Beszéd: Dani rengeteget gügyög, ha jókedve van. Szerencsére reggelenként és délelőttönként, és általában alvás után nem sokkal ez a helyzet, ilyenkor szívesen adja ki a torokhangjait, és az "eőőőő"-k is lassan megjelennek. Ugyanezt teszi, ha valaki olyat talál, aki szimpatikus neki, és úgy érzi, érdemes megpróbálkozni a kommunikációval. Ez főleg én vagyok, de azért anyukám is már sikeresen átjutott a nem olyan szigorú rostán. Próbálkozik a kacagással is, de azért még nem mondhatnám, hogy nagyokat hahotázik.

Étkezés: Továbbra is csak szopizunk igény szerint, ahogy a napirendnél már leírtam. Úgy tűnik, a hasfájósság elmúlt szinte teljesen, csak néha szenvedünk egy-egy pukival, de ha sikerül kimasszírozni, utána nincs baj. A bukás egy ideig szinte teljesen megszűnt, de most az utóbbi napokban megint többet bukik, igaz, nem annyit, amennyit az elején. Egyre könnyebb elterelni a figyelmét szopizás közben, és emiatt van, hogy nem szopik eleget, és csak akkor jut eszébe, hogy éhes, ha már lerakom, hogy biztos nem kér többet.

Gyarapodás: A mérleget 2 hónaposan visszaadtuk, és csak holnap megyünk tanácsadásra, úgyhogy fogalmam sincs, mennyit hízott az elmúlt hónapban, Majd holnap megírom.

Viselkedés: Nagyon vidám kis fickó, csak a közelgő tavasz zavarta meg a jókedvét. Többet szeretne kézben lenni, vannak napok, hogy szinte egész délután csak kézben van el. Nem csodálom, én is rosszul viseltem az elmúlt hetek-napok hirtelen időváltozásait. Bizonyos embereket már megismer, ha meglát engem, elkezd járni keze-lába, és vigyorog, vagy sír (ha éhes, akkor sír, ha csak babusgatást akar, akkor ezt mosollyal próbálja elérni - megjegyzem teljes sikerrel...). Ugyanígy, ha Eszti de főleg Peti közeledik hozzá, azt is rögtön széles mosollyal és hálás szemekkel jutalmazza, úgy érzem, megismeri a testvéreit, és nagyon szereti, ha körülötte vannak. Idegenek kezében néha megijed, de elég hamar megbarátkozik a dologgal, és nem sír sokat.

Az én állapotom: Így, hogy átalszom az éjszakákat, kipihentebb vagyok, és mivel lassan már kiszámítható lesz a napom, egy kicsit nyugodtabb is. Sajnos kénytelen vagyok lassan rájönni, hogy továbbra is az időbeosztási készségeim teljes hiánya okozza azt, hogy semmire nincs időm, és nem pedig Dani rendszertelen napirendje volt a ludas...
A fogyásom sajnos megállt, ami persze valószínűleg a rengeteg nasinak köszönhető, amiről egyszerűen nem tudok leállni. Hát, ez van. De legalább járok tornázni, és most, hogy a jó idő kijött, többet megyünk majd sétálni is.

Egyéb: Most, hogy végre jó idő van, egyre többször teszem ki a teraszra a babakocsiba aludni, és ugyan néha elég nehezen alszik el ott, de aztán olyan hosszúakat alszik, hogy csak na!

További szép napot!

Hosszú hétvége

Nos, véget ért a hosszú hétvége. Nagyon hosszú volt. Legalábbis nekem, nem tudom, mások hogy vannak ezzel. Volt benne jó is, rossz is. Igazából számomra nem volt sok pihenés. Minden nap főztem (szombat kivételével, mert akkor sógoroméknál ebédeltünk), mostam egy-két adagot,vasárnap egyedül voltam a három gyerekkel (na jó, délután a húgom vigyázott Petire, és így Esztit elvittem GYIK - Gyerekek Isten Közelében - alkalomra a templomba, ahol viszont Dani nem volt hajlandó kikerülni a kezemből, pedig három óra alatt kétszer is megszoptattam), tavasz közeledtével a két nagyobb elég dinkóci volt. Hétfő jó volt, gyönyörű idő, gyerekek kint a kertben . A mai nap meg aztán fantasztikus volt időjárás szempontjából. Pólóban voltam a kertben, nem nagyon akaródzott bejönni ebédet főzni. De azért nagy nehezen rávettem magam...
Azért jó lesz már holnap egy kicsit elvinni a nagyokat az oviba, szerintem nekik is hiányzik már. Még Peti is azt mondta, hogy szeretne már menni, és ma először hallottam tőle, hogy Esztin kívül más barátja is van a csoportban, bár az is egy lány, Lili, de már valami. És tudom, hogy Lilike is sokat emlegeti otthon Petit, úgyhogy valószínűleg kölcsönös a dolog. Örülök neki. Aminek viszont nem, hogy Peti szinte már egyáltalán nem alszik délután, ha itthon van. Az oviba alszik, de valamiért itthon mostanában nem hajlandó. Szomorú vagyok emiatt, mert egyrészt így teljesen kajla estére, nehezen lehet vele bírni, és nem lehet azt sem csinálni, hogy amíg ő alszik, addig Esztivel foglalkozom egyedül. Na mindegy, azért reménykedek, hogy ez nem végleges, és majd visszaáll...
Hirtelen jött a tavasz, így ruházati gondjaink is vannak. Ugyanis télen mindkét gyerek kinőtte a félcipőjét, de addig nem mertem nekik újat venni, amíg nem kezdik el hordani, hiszen lehet, hogy mire hordanák, még nő a lábuk. Ez persze azt eredményezte, hogy mivel eddig még nem volt alkalmam elmenni cipőt venni velük, vagy csizmában járnak, vagy a kicsi cipőjüket adom rájuk. Úgyhogy a héten egy cipővásárlást már mindenképpen meg kell ejteni. Kabátot szerencsére találtam hirtelen, bár Esztire még kicsit nagy, de elmegy. Azért nem merem eltenni még a téli cuccokat, csütörtöktől jön valami lehűlés, ki tudja, mekkora.
Holnap lesz Dani 3 hónapos! El sem hiszem, milyen gyorsan telik az idő... A fejlődéséről majd holnap írok. Elmaradásom van még Eszti ovis kézműves alkotásainak leírásával is, pedig a fényképek már elkészültek, csak meg kéne írni a bejegyzést. Sütöttem, főztem is, a recepteket is majd írom (ma például mérges lettem a könyvemre, mert szerintem teljesen rossz volt a recept, úgyhogy van egy nagyon rossz sütim, amit valahogy el kell pusztítani, mert sajnálom kidobni a belevalók miatt... De már sejtem, hogy mit írtak el benne, úgyhogy még majd próbálkozom.)

További szép tavaszt a hétre!

Japán földrengés ma reggel

Nézem a neten, hogy mi történt. A CNN élő adását nem tudom behozni, de a BBC World úgy látszik, nem olyan népszerű, annak az adását tudom nézni. A képek szörnyűek, ijesztőek.

Reggel, ahogy hazafelé tartottam az oviból, akkor hallottam a rádióban, hogy mi történt. Aztán elkezdték részletezni, én meg majdnem sírva fakadtam, ahogy elképzeltem a képeket. Ahogy hazaértem, rögtön mentem a netre.

Nagyon mélyen érint, talán azért, mert voltam ott. Egy hónapig turnéztunk a Gyerekkórussal, amikor 14 éves voltam. Tudom, régen volt, de Japán mindig is egy kedves csücsköt foglal el azóta a szívemben. Volt olyan lány, akivel utána még évekig tartottuk a kapcsolatot (családoknál laktunk sokszor). A másik, amiért rögtön aggódni kezdtem, hogy több ismerősöm is Szingapúrban van jelenleg. Tudom, az messze van, de a rádióban azt mondták, hogy akkora volt a földrengés, hogy még Georgiában is érezték. Megnéztem a Google térképén, és úgy látom, hogy Szingapúr sincs messzebb. Ráadásul ugyebár a tenger mellett van, a tsunami is érintheti őket. De még nem hallottam semmit arról a területről. Ott vannak a szomszédaink két kisgyerekkel, és ott van a legjobb barátnőm is.

Mondjuk egy kicsit hajlamos vagyok túlreagálni a dolgokat, biztos nincs semmi bajuk, hiszen elég messze van, de kíváncsi vagyok akkor is, hogy vajon mit éreztek ők belőle...

Arról nem is beszélve, hogy vajon mi lehet azokkal az emberekkel, akikkel a turnén megismerkedtünk? Nem tartom velük a kapcsolatot, de akkor is olyan rossz érzés, hogy ismerem őket, és lehet, hogy most ott vannak a kellős közepében a dolognak (2 hetet töltöttünk Tokióban).

Elmaradás

Most megint nem írtam jópár napig, ugyanis Daninak elég nyűgös napai vannak. Elég sokat sír napközben, volt viszont, hogy alig szopott, főleg este. Azt hittem, kevés a tejem, de valószínűleg nem ez volt a gond, mert közben meg kiköpködte a cicit. Talán neki is korán jön a foga, mint Esztinek és Petinek? Vagy csak nem bírja ezt a szerencsétlen időjárást? Nem tudom. De nehéz vele...

Hétfőn férjemmel fogadóórán voltunk az oviban. Mindkét óvónő ott volt, és Petiről beszélgettünk. Nos, nem tudtam meg valójában semmi újat. Szerintük játszik eleget a többi gyerekkel, nincs egyedül, és nem lóg Eszti nyakán. Nem látták, hogy bántotta volna valaki. Ők azt mondják, hogy az egész fura viselkedés Dani születése miatt van. Így próbálja magára felhívni a figyelmet. Nos, ezt sejtettem eddig is. Próbáltunk tanácsot kérni, hogy mégis mit csináljunk, de végül csak annyit sütöttünk ki, hogy azon kívül, hogy néha kicsit korábban hazaviszem őket, hogy legyenek többet otthon, meg hogy kapnak feladatokat a baba körül (általános testvérféltékenység elleni tanácsok, ismerem őket...), csak annyit tudunk csinálni, hogy türelmesen várunk, amíg mindenki megszokja a helyzetet. Hát, majd igyekszem.

Kedden megint voltam baba-mama tornán, az edző jól megdolgoztatott bennünket, de nagyon jól esett. Dani ugyan kicsit előbb lett nyűgös a szokásosnál, úgyhogy meg kellett közben szoptassam, de utána be tudtam még fejezni a tornát gond nélkül.

Szerdán végre befejeztem a baba-mama klubban a csücsökmanómat. Persze, már meg is kaptam a megrendelést Esztitől és Petitől még két manóra, úgyhogy majd legközelebb hozok anyagot hozzá, és itthon megvarrom, már tudom, hogy kell. Remélem, emlékezni is fogok rá. Képet majd teszek, egyelőre nem volt időm lefényképezni (még adós vagyok Eszti ovis kézműves dolgaival is 3-4 hétre visszamenőleg...)

Ma pedig volt Csilla néni úsztatni Danit. Ezt is elég nyűgösen viselte ma az ifiúr, de azért sikerült javítani a problémáin. (A nyakát kell erősíteni, a tartását javítani, és a kezeit lazítani, mert nagyon görcsösen hátrafeszíti az egyiket mindig.) Este elvittem a nagyokat hittanra, ott is készítettek egy szép virágot krepp papírból, majd holnap azt is lefényképezem, és felteszem, mert fantasztikus ötlet. Egyszerű, de nagyon jól néz ki!

Ja, és azóta, vagyis kb. egy hete, átalusszuk az éjszakákat, úgyhogy már kezdek túl kipihent lenni :-)

Mit sütöttem? - Kókuszos-csokis muffin

A múltkor kaptam az Ízbolygóról egy hírlevelet, ami a muffin és a cupcake különbségéről szólt. Rákerestem az oldalon a muffinokra, és ott találtam ezt a receptet. Mivel imádom a kókuszt, és a muffint is, ezért rögtön elhatároztam, hogy el is készítem. A héten el is készítettem, és isteni finom lett. Egy baja volt csak, hogy nagyon gyorsan fogyott... :-) És sajnos a receptben szereplő mennyiség nekem csak egy tepsinyi, azaz 12 darabra volt elég, nálunk meg muffinból alapmennyiség a  legalább 2 tepsi (ezért is van az, hogy két muffintepsim van...). Úgyhogy legközelebb duplázunk. Ja, és én most nem étcsokit tettem bele, bár biztos, hogy úgy fincsibb lett volna, hanem végre felhasználtam a tavaly karácsonyi adventi naptárakat, mi ugyanis nem nagyon szoktuk őket elfogyasztani (a tavalyelőtti is ott volt, de azok a kukában végezték, ugyanis kibontottam őket, és nem voltak túl biztatóak, a maguk fehéres foltjaival...), viszont sütibe tökéletesen megfelelnek. Ja, és én nem szoktam muffinpapírt használni. Nagyon jól néznek ki, de egyszer megpróbáltam, és alig tudtam a végén lehámoznia kész muffinról a papírt, nem tudom, mit ronthattam el. De egyelőre nem merek újra próbálkozni. Íme az eredmény:

Hozzávalók:

4 tojás
10 dkg porcukor
12 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
8 dkg kókuszreszelék
12 dkg vaj
5 dkg csokicsepp vagy ugyanennyi étcsoki apróra vágva

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só, kókuszreszelék) összekeverem. A cukrot habosra verem a tojásokkal, majd hozzáadom a vajat és a száraz elegyet. A végén belekeverem a csokicseppeket is. Muffinsütő mélyedéseibe kapszlikat teszek, beletöltöm a masszát és 200 fokon 12-15 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Kellemes sütögetést!

Mega hüllők

Ma végre mind az öten mentünk templomba! Már nagyon vártam, mert hiányoztak a barátok, és az is, hogy testközelből, és nem csak interneten át hallgatom az igehirdetést. na jó, most sem kifejezetten a templomból, hanem a gyülekezeti ház könyvtárából hallgattam, ahol a kisbabások szoktak lenni, de azért mégis más az érzés.
Tegnap nagyon bátor voltam, és egyedül nekiindultam a három gyerekkel egy programra. Dunakeszire érkezett a Mega Hüllők vándor bemutató, és már hét közben elhatároztam, hogy elmegyünk. Sajnos a férjem nappalos volt tegnap, úgyhogy egyedül kellett megoldanom. Hét közben még a gyerekek azt mondták, hogy nagyon szeretnének elmenni, látták a plakátokat. Érdekes módon szombat reggel Eszti elkezdte mondogatni, hogy nem akar elmenni, mert azok az állatok félelmetesek. Peti nagyon édes volt,  már korán megkérdezte tőlem "ezek barátságosak?". Mivel igenlő választ kapott, ettől kezdve többször ismételgette Esztinek, amikor aggódott, hogy "nem kell félni, Eszti, ezek barátságosak!". Meg tudtam volna zabálni.
Megnézték a szokásos hétvégi reggeli meséiket (Őslények országa, Fifi, Roary a versenyautó, Eperke legújabb kalandjai, Dóra a felfedező, Go Diego go!), aztán indultunk. Kora reggel még úgy emlékeztem, hogy a művelődési házban lesz a kiállítás, ami tőlünk kb. 15 perc sétára van, de aztán beugrott, hogy nem is az volt kiírva a plakátra, hanem a Radnóti Gimnázium. Megnéztem a térképen, úgy tűnt, viszonylag teljesíthető a táv gyalog, úgyhogy úgy döntöttem, megkockáztatom a sétát, annál is inkább, mert gyönyörű idő volt. Ezért csizma helyett cipőt adtam a gyerekekre, Danit pedig bekötöttem szépen a hordozókendőbe. Negyed 11 körül indultunk, elvileg a kiállítás 11-kor kezdődött. 5 perc múlva kiderült, hogy hibát követtem el a cipőkkel. Ugyanis Eszti már az utca végén elkezdett panaszkodni, hogy fáj a lába, és Peti is nem sokkal később. Rájöttem, hogy kinőtték a cipőjüket, de már nem akartam visszamenni. Nem tudtam még mindig eldönteni ugyanis, hogy ez az egész egy kiállítás, vagy inkább egy műsor lesz, így mindenképpen oda akartam érni 11-re. Persze, végül nem sikerült, negyed órát késtünk, de a gyerekek hősök voltak. De azért azt megfogadtam, hogy legközelebb autóval megyünk, de legalábbis jövő héten megejtjük a tavaszi cipővásárlást.
Mikor odaértünk, kiderült, hogy ugyan 6 éven aluliaknak tényleg ingyenes, de a felnőtt jegy bizony 1900 forint volt. Volt diák és nyugdíjas jegy 1500 forintért, de én egyik sem vagyok. Azért biztos ami biztos alapon rákérdeztem a pasinál, aki a pénztár asztalkánál volt, hogy mégis nem tudna-e nekem is valami kedvezményt adni, mert ugyebár itt vagyok három kisgyerekkel, minden számít. Nem is gondoltam, hogy elérek valamit, de legnagyobb meglepetésemre beengedett 1500-ért. Végül kiderült, hogy ez mégsem egy kiállítás, hanem egy bemutató, de nem maradtunk le sok dologról, főleg a kígyókat mutatták az elején. Mikor mi odaértünk, még ezeket mutogatták, aztán jöttek a krokodilok, majd még egy csomó kígyó.

Aztán szünet volt, amikor lehetett fényképezkedni a kígyókkal, képenként 1000 forint, na, ebbe nem mentünk bele. De közben megengedték a gyerekeknek, hogy megsimogassák a kígyót, akivel éppen nem fényképeztek. Meglepődtem, de Eszti is meg merte simizni. Petin nem igazán lepődtem meg, ő bátrabb, mint Eszti, dehát fiú, ez természetes, nem? Mivel az iskola sportcsarnokában volt, elég hamar felfedezték a gyerekek a köteleket, amit persze ki kellett próbálni, és bizony, ez sokkal érdekesebbnek bizonyult számukra egy idő után, mint a kígyók a tömegben, úgyhogy a szünet nagy részét ezzel töltötték.

Szünet után tombolahúzás volt. Nagyon büszke voltam itt Esztire, ugyanis ez úgy volt, hogy ki volt téve egy asztalra az összes megnyerhető játék (kínai piacon beszerezhető olcsó dolgok, de csili-vilik, így a gyerekek érdeklődését felkeltik), és így szünetben megnézhették a gyerekek. Persze Eszti rögtön kezdte, hogy "de mamiiii, vegyünk valamiiiit!!!". Próbáltam neki magyarázni, hogy ez nem úgy megy, hanem ezt ki fogják sorsolni, és nem veszek tombolát, mert úgysem nyerünk (előre megmondták, hogy csak 3 gyereket húznak ki). Azért nem volt könnyű, de szerencsére nemsokára vége lett a szünetnek, és elhúztam onnan Esztit. Utána már nem volt semmi gond, látta, hogy csak kevés gyerek kapott valamit, és rögtön utána el is pakolták az asztalról a dolgokat. Volt olyan gyerek, aki ettől kezdve végig hisztizett, hogy de ő akar onnan valamit... Eszti meg sem említette a dolgot. Az én okos nagylányom! Szünet után olyan állatokat hoztak ki, amiket meg lehetett simogatni.

 

Aztán meg olyanokat, amiket nem is hoztak túl közel a gyerekekhez, mert veszélyesek (anakonda, óriás piton, ilyenek). Összességében érdekes volt, de azért 1500 forintot nem ért meg nekem, legalábbis többször nem érné meg. Egyszer még kibírom. A gyerekek élvezték, és ez nekem elég. Dani végigaludta a kendőben az egészet, aminek nagyon örültem, így tudtam foglalkozni a két nagyobbal.
Ezután jött a hazafelé séta, ami elég nagy kreativitást követelt tőlem, hogy elkergessem a gyerekek gondolatait arról, hogy fáj a lábuk a cipőben. Hagytam, hogy előre fussanak, játékokat találtunk ki (egy bot, egy kalap, egy esernyő - ki emlékszik erre? Esztinek és Petinek nagyon bejött...), és egész jól hazaértünk. Persze a végére már nagyon fáradtak voltak, késő is volt, mivel ugyebár ebédelni még nem sikerült, de az én kis hőseim végül nagyon ügyesek voltak. Utána rögtön elkezdtem ebédet készíteni, amit végül 3/4 2 körül ettünk meg. Peti aludt utána egy nagyot, Eszti is pihent, és miután kiteregettem, elmosogattam, én is elbóbiskoltam egy kicsit.
Összességében jó nap volt, de azért jövő héten tuti új cipőket veszünk...

További szép napot!

Éjszakai alvás

Tudom, minden csoda három napig tart, és gondolkodtam is, hogy merjek-e így nyilvánosan örülni a dolognak, de aztán úgy gondoltam, hogy ez végül is egy napló, amiben jó lenne, ha minden szerepelne, ezért leírom. A mostani éjszaka kivételével három napja átalusszuk az éjszakákat!!! Jó, nem 8-tól, mert az időben elalvás még mindig problémás (bár, ha azt veszem, éppenséggel elalszik Dani 1/2 8-8 körül, csak éppen mire a nagyokat ágyba teszem 1/2 9-9 körül, addigra pont felébred...), de azért nagyrészt 10 körül végleg bealszik, annyira mélyen, hogy be tudom tenni a saját ágyába. Innentől kezdve 6-1/2 7-ig alszik, sőt, volt olyan nap, hogy fél 8-kor kelt szopizni! A múltkor a férjem meg is kérdezte kissé meglepődve, hitetlenkedve, amikor reggel felkeltünk, hogy "A gyerek nincs itt?" :-)
A mostani éjszakát csak azért nem aludta át, mert ott ragadtunk anyuéknál, és most először, mióta Dani megszületett, ott aludtunk. Ez azt jelenti, hogy mindannyian egy szobában, tehtá számomra nyilvánvaló volt, hogy nehézkes lesz az alvás, ezért nem is láttam értelmét, hogy az anyuéknál levő utazóágyat kinyissuk, hiszen pár óra múlva úgyis felkel Dani, és akkor kelhetek fel, hogy kivegyem, és betegyem magam mellé. Így inkább eleve oda fektettem, szépen bele is aludt a szopiba 10 körül. Éjszaka kétszer kelt, de nem sírt, úgyhogy szerintem ha a saját ágyában lett volna külön szobában itthon, most is visszaaltatta volna magát az ujjával, de azért megszoptattam mindkét alkalommal, csak hogy kihasználjam az éjszakai szoptatás előnyeit is. De még így is fél 4-kor kelt először éjjel, aztán fél 6-kor, és mindkétszer gyorsan elaludt. Szóval még így is nagyon jó volt.

Mondom, hogy nagyon jó, de közben (ugye milyen a hülye anya, nekem semmi se jó) sajnálom is. Egyrészt azért, mert azért fura, de hiányzik, hogy éjszaka átölelhetem, érzem a szuszogását mellettem, szoptathatom, és minden rezdüléséről tudok. A praktikusság szintjén pedig azért sajnálom, mert most meg minden reggel tejben fürödve ébredek. Ez önmagában biztos nagyon jó dolog, csakhogy iszonyúan feszül és fáj a túltelítődöttség miatt a cicim, ami nem túl kellemes. Arról nem is beszélve, hogy így ugyebár kevesebb tej termelődik, és úgy érzem (bár ez lehet, hogy belemagyarázás), hogy mióta átalussza Dani az éjszakát, estére mintha kevesebb tejem lenne. Talán ezért is ébred fel 9-kor mégegyszer szopizni, hiába szopiztatom meg 1/2 8 körül.
Azért persze kíváncsi vagyok, hogy ez az átalvás meddig fog tartani. Gondolom legfeljebb az első fogakig. Az előző két gyerekből kiindulva pedig ez már nincs messze, hiszen nekik is mindkettőjüknek 3 és fél hónaposan bújt ki az első fogacska, Daninál ez ugyebár úgy 3-4 hét. Ha azt vesszük, hogy a fogak megjelenése előtt már pár héttel ők érzik, és elkezdhet neki fájdogálni... Nos, nem sok átaludt éjszakának fogok örvendeni, az tuti. De ne legyen igazam...

A Kismama oldalán most olvastam épp egy cikket az éjszaka átalvásáról, illetve inkább az éjszakai szoptatásról, gondoltam, ide is belinkelem, hátha mást is érdekel.

Mit sütöttem? - Peti pite és Tiramisu (tojás nélkül)

Mostanában teljesen rákattantam a sütésre. Vagy ezt írtam már? :-) Iszonyúan kívánom az édességet, bár ezzel sajnos elértem azt, hogy a szülés után megindult fogyásom, aminek annyira örültem, sajnos teljesen leállt. Egyelőre reménykedek, hogy nem indulok hízásnak, persze ezért tennem is kéne valamit. Dehát amikor annyi finom sütireceptem van!!! Ezt a kettőt mostanában csináltam. Az első a Peti pite, ami megint a már annyit emlegetett 100 tepsis finomság könyvből való:

Peti pite (A 100 legjobb tepsis finomság)
Hozzávalók:
20 dkg liszt
12 dkg vaj
1 tojás

A töltelékhez:
3 tojás
17 dkg cukor
2 kiskanál kakaó
5 dkg darált dió
porcukor

A lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a vajat, a tojássárgáját, és alaposan összedolgozzuk. A masszát két részre osztjuk, és egy órán át pihenni hagyjuk. Eközben elkészítjük a tölteléket: a tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzáadagoljuk a kakaót, a darált diót, végül a tojásfehérjéből készült kemény habot. A tésztákat kinyújtjuk, egyik felét kizsírozott, kilisztezett tepsibe helyezzük, megkenjük a töltelékkel, majd betakarjuk a másik felével. Előmelegített sütőben, közepes hőfokon készre sütjük. Amikor kihűlt, kockára szeleteljük, és porcukorral meghintve kínáljuk.

Tapasztalat: A leírás pontosan az, ami a könyvben szerepel, így egyelőre nem tudom eldönteni, hogy a recept a rossz, vagy a hozzávalók felsorolása, mivel ugyebár a felsorolásban a tésztához egy egész tojást ír, de a receptben már csak a tojássárgájáról van szó. Én így csináltam, nem lett rossz, de ha erre jár valaki hozzáértő, esetleg átnézhetné, hogy vajon mi lenne, ha az egész tojást beletenném. Úgy is ugyanolyan, vagy rosszabb, esetleg jobb?
Én félórát sütöttem 180 fokon a légkeveréses sütőmben, de miután felvágtam, rájöttem, hogy nem ártott volna neki még kb. 10 perc legalább. Egy kisebb tepsiben sütöttem, de agy nehéz volt megoldani, hogy a felső lap is a helyére menjen. Legközelebb a pitetorta tálamban fogom megpróbálni, szerintem abban jobb lesz. Majd írok róla. Most így nézett ki:

A másik finomság, amit készítettem, a tiramisu volt, de nem az igazi. Amikor Petivel terhes lettem, a Babaszoba fórumán volt egy topik a 2007 augusztusára babát váró anyukákkal. Egyszer felmerült közöttünk, hogy mennyire szeretjük a tiramisut, és a fenébe, nem ehetünk, hiszen az igazi receptben nyers tojás van, az meg ugye árthat a babának. Erre jött Tinca, és bedobta a közösbe ezt a fantasztikus tiramisu-pótlék receptet. Nincs benne nyers tojás, és olcsó is, mivel (és most a vérbeli szakácsok nézzenek félre) mascarpone helyett natúr vajkrémből készül. Ezért is mondom, hogy ez valójában csak tiramisu pótlék. Nyilván az igazi mégis az igaz, de annak, aki imádja, mint én, ez a recept éppen jó arra, hogy legalább az íz meglegyen, amíg valódit nem szabad enni. Íme tehát a recept:

Tiramisu (Tincától)

Hozzávalók:
1 doboz natúr vajkrém
20 dkg porcukor
1 cs. főzés nélküli vaníliás puding
a pudinghoz előírt mennyiségű tej
2 dl tejszín
babapiskóta
kávé
rum / rumaroma
kakaópor

A natúr vajkrémet és a porcukrot jól összekeverjük. Elkészítjük az előírás szerint a pudingot. Félig felverjük a tejszínt, majd az eddigieket összekeverjük. Elkészítjük a kávét (bármilyen lehet, mivel én Nescafé instant kávét iszom, ebből szoktam készíteni), majd beleöntünk egy kis rumot (én rumaromát szoktam, azzal is finom, bár nyilván a rumnak erősebb az íze). A rumos kávéba belemártogatjuk a babapiskótákat, de nem hagyjuk elázni túlságosan, tehát csak egyenként, vagy párosával mártogatjuk.
Egy tálba rétegezzük a babapiskótát és a krémet felváltva úgy, hogy a babapiskótával kezdjük, és legfelül krém legyen. Pár órára hűtőbe tesszük, hogy a piskóta átpuhuljon, és egy kicsit megdermedjen a krém. A kakaóport akkor szórjuk a tetejére, ha már kellően kihűlt, vagy akár közvetlen tálalás előtt, akkor tuti nem fog átázni, mire asztalra kerül.
Az enyém így nézett ki:

Jó étvágyat!

Díjaztak!

Eralillától kaptam egy díjat erre a blogomra! Nagyon örültem neki, főleg, hogy azt írta, tetszik, amit írok. Köszi, hogy kitartasz mellettem, még ha nem is írok rendszeresen! Íme a díj, és persze, mint mindegyikhez, ehhez is tartoznak utasítások:

A részvételi feltételek, szabályok:
- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Végül 3 blogot választottam ki. Nem tudom, hogy valaki megkapta-e már ezt a díjat közülük, de én most nekik adnám tovább. Közülük mondjuk szerintem csak Gólya számít kezdőnek, de Secima és Andi blogját is nagyon szeretem, ezért választottam őket.

1. Secima blogja, a Szép Macicsalád, mert olyan cuki történeteket ír le mindig, és általában egy szép macis scrapbook oldallal is megspékeli a bejegyzéseit.
2. Gólya blogja, a Keleplő. Ő nemrég kezdett scrappelni, és máris nagyon szép dolgokat készít. (Arról nem is beszélve, hogy kiderült, hogy az anyukája kollégám volt a legutóbbi iskolámban...). Jelenleg épp egy gyönyörű mesekönyv készítésén fáradozik.
3. Végül, de nem utolsósorban Andi blogja, a Hogyan ne vezessünk tökéletes háztartást. Ezt a blogot nem sokkal karácsony előtt ismertem meg, és azóta is nagy lelkesedéssel olvasom Andi trükkjeit, tanácsait a háztartásvezetéssel kapcsolatban. Sokat tanulok tőle. Most éppen egy lomtalanítási projektbe kezdett bele, még lehet csatlakozni!

Köszi, hogy itt voltál!

Pótlás

A látszat csal, én valójában állandóan blogolok. Egyfolytában jár az agyam, blogbejegyzéseket gyártok. Rendszerint TV-nézés, főzés, vezetés, vagy szoptatás közben. És itt a baj. Ugyanis éppen ezek azok a helyzetek, amikor nem tudom leírni a fejemben fogalmazódó mondatokat. Mire meg odajutnék, hogy gép előtt ülök, elfelejtem a gondolatokat. Be kéne szereznem egy diktafont...
Mondjuk soha nem is ment a rendszeres naplóírás huzamosabb ideig. Nem is értem, miért gondoltam, hogy a bloggal jobb lesz.  Egyébként is rájöttem, hogy túl keveset írok Esztiről és Petiről, szinte csak Daniról szólnak az eddigi bejegyzéseim. Talán mert épp ilyen az életem is mostanában. Elég nagy lelkiismeret furdalásom van miatta. De úgy érzem, jelenleg, amíg Dani ilyen kiszámíthatatlanul szopizik, nem tudom, és nem is nagyon akarom rábízni senkire hosszabb időre. Pedig ez lenne a megoldás. De azt hiszem még várunk rá egy-két hónapot.
Mindenesetre most a 10. hét direkt összefoglalója elmarad, és azt hiszem, nem is nagyon fogok több ilyen összefoglalót csinálni. Egyszerűen csak leírom, ha történik valami. Bárkivel. Nem csak Danival. Végülis nem az a lényeg, hogy szervezett formában megörökítsem a történeseket, csak az, hogy le legyenek írva valamilyen formában, nem?

Szóval az előző bejegyzésem óta mi is történt velünk? 19-én össznépi családi névnapozáson voltunk a kisebbik húgoméknál. Nagyon jó kis buli volt, Dani szinte az egészet végigaludta, Eszti és Peti meg persze pörögtek ezerrel. Imádják a sok emberes bulikat. Nyüzsi mániások... Itt kérdeztük meg a kisebbik húgomat és a férjét, hogy megtisztelnének-e azzal, hogy Dani keresztszülei lesznek. Hála Istennek, igent mondtak, nagyon örülök neki. Olyan megható volt, ahogy a kishúgom elpityeredte magát örömében... Jó volt látni, hogy ezzel is örömet okozhattam neki.

Vasárnap este kipróbáltuk a koszmókezelést, amit a doktor néni mondott. Jó vastagon bekentem Dani fejét olajjal, majd vizes vattát tettem rá. Ezután rákötöttem egy sapkát, de elég vékonynak találtam, tekintve, hogy vizes vatták is voltak a fején, úgyhogy adtam rá még egy vastagabb sapkát is. Így volt egy órát, és utána megfürdettem.

Aztán szoptatás alatt és után megkapargattam a fejét. Tényleg sokkal könnyebben jött le a "felesleg". Miután jól megkapargattam, és leszedtem, amit lehetett (jó sokat), bekentem a doki által felírt Lokoid krémmel, mert nagyon piros volt a fejbőr. Másnap reggelre gyönyörű lett. Az a baj, hogy azóta nem sikerült időt találni, hogy megismételjem. Pedig nagy szükség lenne rá, megint nagyon csúnya kezd lenni. Mindig eldöntöm, hogy "na majd ma este", aztán közbejön valami, ami miatt már nincs egy órám fürdetés előtt, akkor meg már nincs értelme. Most volt pár nap, amikor azt csináltam, hogy közvetlen fürdetés előtt jó vastagon olajoztam be a fejét, és utána kapargattam, és viszonylag jó is volt, de azért nem tökéletes. Még próbálkozunk.
Hétfőn, 21-én jól meglepett Dani fürdetés után. A pelenkázón hasra fordítottam, hogy azért legyen néha úgy is, hadd erősödjön a gerince. Eddig ugyebár nem nagyon tudta felemelni a fejét, csak 5-10 centire, és csak kevés időre. Egy pillanatra kimentem valamiért (igen, ott merem hagyni pár pillanatra a pelenkázón, mivel még nem forog, nem kúszik), és mire visszamentem, Dani éppen nagyban dumált a falon lévő vonatokkal, gyönyörűen tartva a fejét. Gyorsan le is fényképeztem. Olyan büszke voltam rá! Úgy látszik, hogy segít az úszás. Vagy csak most jutott el erre a fejlődési szintre. Ki tudja. Lényeg, hogy végre sikerült!

Kedden baba-mama tornán voltunk, szerdán már írtam, hogy baba-mama klub volt az utcánkban, ahol Waldorf babát kezdtünk el készíteni.
Pénteken, 25-én volt az óvodai farsang. Idén nem készültünk annyira, mint az eddigi években, Petire még jó volt a tavalyi bölcsis jelmez, úgyhogy idén is csiga-biga volt. Eszti pedig idén kapott egy szép fehér ruhát a férjem unokatesójától, akinek kinőtte a lánya, úgyhogy ő elnevezte szépen koszorúslány ruhának. Volt egy koronája, ami egy Barbie-s újságban talált, megcsináltam szépen a haját, és boldog volt a kiscsaj. Az arcukkal nem csináltam semmit, mert eddig minden évben volt arcfestés ilyenkor, gondoltam, ahhoz úgyis üres arc kell. Na, persze idén pont nem volt. De ők így is jól érezték magukat, és ez a lényeg.

Bár Peti panaszkodott, hogy volt székes játék, és ő nem játszhatott, pedig szeretett volna. Először nem értettem, aztán Eszti segítségével kibogoztuk, hogy valószínűleg az történhetett, hogy az óvónéni szólt, hogy aki akar játszani, menjen a szőnyegre. Peti persze szokása szerint nem ment rögtön. Csak azután ment volna, amikor már elkezdtek játszani, de utólag ugyebár nem lehet beállni, így nem játszhatott. Csak azt nem értem, hogy miért nem lehetett még egy kört játszani, hogy aki utólag jött rá, hogy ez nem is olyan rossz játék, az is játszhasson, Vagy csak Peti volt az, aki nem játszott? Na, ezt még ki kell nyomoznom. De akkor sem tetszik. Főleg, hogy Petinek mostanában szerintünk gondjai vannak az ovival. Nem igazán szeret már járni, szerintem nem is igazán van barátja. Főleg egyedül szeret játszani, ha kérdezzük, hogy ki a barátja, akkor közli, hogy senki, csak Eszti. Sajnálom, mert a bölcsiben olyan barátkozó volt, és az ovit is nagyon bírta még az elején. Úgy gondoljuk, hogy neki nagyon nem tesz jót ez a vegyes csoport, de már több hozzáértőtől is hallottam, hogy az ennyire vegyes csoport nem is jó. Ugyanis náluk ugyebár vannak olyanok is, akik szeptemberben már suliba mennek, és vannak ugyebár a kicsik, akik ebben a tanévben kezdték az ovit (sőt olyan is van, aki decemberben töltötte a 3-at, így csak januártól jött a csoportba). A korabeliek között nincs is fiú, azt hiszem, csak kislányok. A fiúk mind nagyobbak nála, Esztivel egyidősek. Sőt, van egy olyan gyanúnk is, hogy valaki bánthatta, és ezért van problémája. Először azt gondoltuk, hogy valamelyik nagyobb fiúval gyűlhetett meg a baja, de aztán Eszti mesélt valamit, ami kicsit megváltoztatta a véleményünket. Peti két hete beteg lett, és itthon volt egy hétig. Eszti egyik nap úgy jött haza az oviból, hogy az egyik lány, akivel játszani szokott (ő azt mondja, hogy  barátnője, de mi tudjuk, hogy valójában csak megtűri maga mellett a kislány, igazából nem szereti Esztit) mondta neki, hogy jó, hogy Peti beteg, legalább nem jön oviba. Olyan édes volt Eszti, ahogy mesélte, látszott, hogy ez nagyon rosszul esett neki. Jó, persze, ő is panaszkodott még az elején, hogy Peti nem hagyja őket játszani, de most valaki azt mondta neki, hogy jó, hogy nincs ott a tesója, és ezt nagyon a szívére vette. Szóval arra kezdtünk gyanakodni, hogy esetleg ez a kislány akkor is mondhat ilyeneket, amikor Peti ott van, esetleg elküldi, meg ilyenek. Nem tudom. Szeretnénk kérni egy fogadóórát az óvónénikkel, hogy megbeszéljük a helyzetet, csak még nem sikerült időpontot találni. De most szerdán lesz szülői, majd addigra találok egy időpontot. Jó lenne elérni, hogy átkerülhessen abba a csoportba, ahol csak kicsik vannak, mert tudom, hogy van ilyen csoport. csak a testvéreket betették a nagytesók mellé. Nem tudom. Olyan rossz, hogy látom, hogy valami nem stimmel, és nem tudok rajta segíteni... A bölcsiben soha nem láttam ilyennek. És ő is oda vágyik vissza, mert sokszor halljuk tőle, hogy nem akar oviba menni, hanem bölcsibe. Nehéz.
Próbálok legközelebb nem ilyen sokat írni, de most sok minden összegyűlt, amit mindenképpen le akartam írni.


Köszönöm, ha elolvastad.