Egy ritka jó reggel

Jajjj, de jól kezdődött a mai napom! Pedig először azt hittem, szörnyű lesz, ugyanis fejfájással ébredtem. Ez nem is csoda, a gyerekeket teljesen megzavarta ez az óraátállítás. Egyébként sem kifejezetten későn kelők (már nem is álmodok arról, hogy esetleg 3/4 7-nél valaha is később keljek fel...), de ugyebár ez most az átállítás után azt jelenti, hogy ha ugyanakkor kelnek fel, akkor nekem egy órával hamarabb van még. Tehát ma már 3/4 6 előtt elkezdtek a nagyobbak átjárkálni, hogy de miért nem kelek fel, és különben is akkor meg odajönnének mellém aludni. Persze nem engedtük, de időről időre átjöttek. Dani az éjjel már fél 2-kor felkelt, úgyhogy onnantól mellettem aludt, de nem túl jól, mert nekem úgy tűnik, hogy egész hajnalban szoptattam hol az egyik, hol a másik oldalról (bár nem tudom, ez időben mit jelenthet, mert rendszerint ilyenkor félálomban, fekve művelem ezt a dolgot...). na mindegy, reggel fél 7 körül a gyerekek már teljesen fent voltak, nekem fájt a fejem, semmi kedvem nem volt felkelni. Erre drága férjecske felkelt, levitte őket reggelizni (félálomban hallottam, ahogy Eszti méltatlankodik, hogy márpedig neki anya készítsen kakaót), és kijelentette, hogy én aludjak csak vissza. Hát nem drága ember? Na, teljesen mélyen azért nem tudtam visszaaludni, mert Dani ott maradt mellettem, de ébredezett ő is. Próbáltam újra álomba szoptatni, de nem sikerült, viszont arra elég volt, hogy 5-5 perceket még álomba zuhantam én is. Aztán, mivel közben észrevettem, hogy tiszta pisi a ruhája (nem csoda, hogy nem tudtam visszaaltatni), végül fél 9 körül felkeltem, hogy tisztába tegyem. Addigra nagyjából elmúlt a fejfájásom. Mire végeztem, férjecske finom tejeskávéval jelent meg az emeleten, úgyhogy gyorsan visszabújtam, hogy ágyba hozhassa nekem! :-D Úgyhogy végül ritka jól indult a nap. Ezek után nem csoda, hogy több energiám volt pizzát készíteni. Finom is lett, igaz, a sok kelesztéssel tulajdonképpen egész délelőtt tartott, de megérte!

Egyébként Eszti már teljesen meggyógyult, ma vesszük be az utolsó Augmentin adagokat. Dani még mindig taknyos, mára megint piros lett a szeme, de most már elkezdem neki szívni az orrát, mert szerintem a taknyot törölgeti bele a szemébe, és attól gyullad be. Nem akarok megint csepegtetni. Elkezdődött az őszi szünet is, a két nagyobb ilyenkor nem megy oviba, mert összevont csoport van, ez meg Petinek nem olyan jó, én meg úgyis itthon vagyok.

Csütörtökre megpróbáljuk meghívni Eszti barátnőit póni partira (a játékpónikkal fognak játszani). Két lányzó már vissza is jelzett, a többiek még nem hívtak, én meg sajnos nem tudom a számukat. Az ovis szekrényükben hagytunk papírt az én számommal, remélem, felhívnak majd.

Kösz, hogy itt jártál!

Doki néni

Nos, a gyerekekkel elmentünk ma doki nénihez. A diagnózis: Esztinek nagyon csúnya tüszős mandulagyulladása van, állítólag tiszta gennyes a torka, úgyhogy Augmentint kapott gyulladáscsökkentőnek. Sajnos a szeme is kicsit váladékozik, úgyhogy kell neki Tobrex szemcsepp is napi ötször. Sajnálom, mert pont beleszokott az oviba, lettek nagy barátnői, erre most nem mehet. De azért remélem, jövő hétre meggyógyul, mert elkezdtük szervezgetni, hogy az őszi szünetben, amikor a legtöbb gyerek úgysem megy oviba, ők meg pláne nem, összehozzuk hozzánk a lányokat, hogy hadd pónizzanak egyet. AZ egyik kislány anyukájának a számát már el is kértem, holnap meg bedobunk a többi barátnő szekrényébe egy papírt, hogy anyukák hívjanak fel, hátha tényleg sikerül összehozni a dolgot. Annyira örülök, hogy ilyen gyorsan sikerült Esztinek jó barátnőket találnia! Azt, hogy most tényleg olyanokat talált most, akik szívesen barátkoznak vele egy tegnap reggeli aranyos kis jelenet mutatja számomra. Átöltözés után reggel ment a mosdóba kezet mosni, ott pedig összefutott az egyik legjobb barátnőjével, Emesével. Odamentem, hogy szóljak neki, hogy nézze már meg a WC-ket, mert nagyon büdös volt az öltözőben, hátha valaki nem húzta le a WC-t. Látom, hogy ott sugdolóznak a kislánnyal. Még nem ismerem annyira a csoporttársakat, ezért megkérdeztem, hogy "ő az Ancsi?" (egy másik barátnő neve). Erre nagy kuncogás közepette válaszolt nekem a kislány, hogy "Nem, én az Emese vagyok." Erre a lányom reakciója a következő volt. Odafordult a kislányhoz, és közölte vele (további közös kuncogások mellett), hogy "az anyukám nagyon vicces!". Ezután elvonultak kezet törölni, és folytatták a sugdolózást, fél szemmel engem nézve. Olyan jó volt látni, tényleg úgy viselkedtek, ahogy a kis barátnők szoktak, vagy legalábbis ahogy én elképzelem, hogy 6 éves lányok hogy viselkednek, ha barátkoznak egymással. Úgy melengette a szívemet...

Ja, és hogy Danival mi van. Szóval éjszaka már nem volt semmi gond, szoptatásra sem, úgyhogy megnyugodtam, de azért őt is megmutattam a doki néninek. Neki is kicsit hólyagosnak látta a torkát, úgyhogy azt mondta, ez is valami vírus, de mivel hála Istennek nem lázas nem kell vele semmit tenni, csak sokat szoptatni. Remélem, nem ismétlődik meg a dolog, úgy tűnik, azóta jól van, csak sajnos estére a jobb szeme teljesen bepirosodott. Lehet, hogy holnap felhívom a dokit, hogy az Esztinek vett szemcseppet használhatom-e Daninak is, hátha gyorsabban meggyógyul tőle.

Persze így két beteg gyerekkel szó sem lehet róla, hogy a két hete újraindult baba-mama kézműves alkalmat nálunk tartsuk, pedig jó lett volna. De Ági barátnőm bevállalta, hogy legyen náluk kivételesen, úgyhogy nem kell elhalasztani csak emiatt a dolgot. Még az is lehet, hogy ha a férjem hazajön, és nem túl fáradt, én is átugrok egy órára, hiszen itt van az utcában az ő házuk is. Nagyon jól éreztem magam két hete a lányokkal, sajnálom, hogy most nem tudnak hozzánk jönni.

Amin még aggódok, hogy vajon Peti meddig tudja magát tartani. Remélem, hogy ő nem fogja elkapni egyik vírust sem, bár tapasztalatom szerint ő a legfogékonyabb a betegségekre eddig. De ki tudja, lehet, hogy ez most változik.

Köszi, hogy erre jártál!

Őszi betegségek

"Fantasztikus" esténk van! Esztinek már tegnap este fájt a feje, de csak hőemelkedése volt, úgy gondoltuk, csak elfáradt, mivel elég zsúfolt hétvégénk volt, és nagyon sokat rohangált vasárnap késő délután. Viszont sokáig elaludni sem tudott. Úgy gondoltam, hogy majd ha sikerült letennem Danit, akkor adok neki mégis Nurofent, hátha az a fájdalmát is csillapítja. Csakhogy Dani nem nagyon akart elaludni. Mire végre sikerült letennem, Eszti is elaludt. Aztán éjjel 1 körül mégis megjelent, hogy még mindig nem tud elaludni, és fáj a feje. Úgyhogy megengedtem neki, hogy mellém feküdjön, és adtam neki Nurofent. Nagy nehezen végre elaludt. Reggelre semmi baja nem volt, úgyhogy elengedtem oviba. Nem is volt gond egész nap, de amikor a férjem elment a gyerekekért, kiderült, hogy alvás utánra belázasodott, csak azért nem hívtak, mert tudták, hogy mindjárt megyünk érte. Úgyhogy amikor hazajött, én is megmértem, és 38.6 volt. Kapott Nurofent, megpróbáltam lefektetni egy DVD elé, de nem sokáig bírta a tétlenséget, elég gyorsan lement a láza, és utána jókedvű volt. Remélem, tényleg csak egy rövid dolog volt ez. Mire le kellett feküdni, addigra minden rendben volt. De azért holnap még itthon van, mivel csak orvosi igazolással vihetem újra. De úgy gondoltam, hogy már rendben leszünk. Miután lefeküdtek, szokás szerint Danival foglalkoztam, mivel elég fáradt volt már, elkezdtem szoptatni. Gyönyörűen be is aludt, és már éppen azon gondolkodtam, hogy felviszem, amikor egyszer csak elkezdett öklendezni, és hányt egy nagyot. Igen, ez sajnos nem bukás volt, hanem szabályos hányás. Úgy sajnáltam! Persze öltöztünk át rögtön. Ő is, én is. Sőt, nekem le is kellett fürödni, mert a ruhám teljesen átázott, és, hát igen, szaga volt a dolognak. Miután megvoltunk az öltözéssel, takarítással, mivel Dani közben jól felébredt, újra elkezdtem szoptatni, hogy elaludjon, de bár ne tettem volna! 10 perc után újra hatalmas adag jött ki belőle, most legalább kétszer annyi. Újra átöltözés mindkettőnknek, felmosás, ülőgarnitúra takarítás. Próbáltam neki vizet adni, de sajnos ne fogadta el. Viszont szoptatni már nem mertem még egyszer, úgyhogy megpróbáltam elringatni. Járkáltam vele sokáig. Közben háromszor szaladtunk a mosogatóhoz, szegénykémből még mindig jött néhány kisebb adag. Aztán úgy tűnik, megnyugodott a pocija, mert végre sikerült jó mélyen elaltatni, bár így is felkelt kicsit, amikor letettem az ágyába, de sikerült visszaaltatni. Most hason alszik, kíváncsi leszek, meddig. Holnap így már kétszeres okom lesz a dokihoz menni. Remélem, nincs komolyabb baja egyik gyerkőcnek sem.

Jó éjszakát mindenkinek!

Tervek

Már napok óta szeretnék írni, de mindig csak tervek vannak a fejemben, de valahogy nem jutok el az írásig, mert Dani megint elkezdett későn elaludni. Most is mintha már megint hallanám, hogy ébredezik, pedig úgy háromnegyed órája sikerült letennem (most éjfél van). Tehát most sem fogok tudni írni. Pedig olyan sok mondanivalóm lenne. Arról, hogy Dani milyen újdonságokat tanult, fejlődött az elmúlt két hétben (kisautózik, térdel, odaad dolgokat, stb.). Ma eszembe jutott egy bejegyzés arról, hogy Eszti jövőre iskolába megy, Jó lenne ezeket megírni, de most sajnos már sír is Dani, mennem kell. Talán majd egyszer.

Danika beteg

No, egy kicsit leálltam az írással megint, ugyanis Dani hétfő éjszaka belázasodott, és ugyan nem volt nagyon sírós, de egész nap nem lehetett letenni, egészen tegnap estig. Kedden 38.1 volt, szinte egész nap a láza. Kapott kúpot, az egy kicsit levitte, de mire újra mértem, addigra megint felment. Este Nurofent adtunk neki, de nem volt egyszerű az éjszaka. Aztán szerdán már reggel 38.8 volt, szerencsére azt a kúp nagy nehezen levitte 38.7-re nem sokkal dél előttre. Azóta nem adtam neki semmit, mert nem ment fel 38 fölé. Tegnap délután még egyszer 36.1-et is mértem, de azt nem hiszem el, mert elég meleg volt a feje. Estére nagyon elfáradt, mert persze aludni azt azért nem akart egész nap, csak a kezemben. El is aludt 3/4 9 körül a szopiba, aztán 1/2 10 körül felébredt, és utána egyszerűen nem lehetett elaltatni. Nyilvánvalóan teljesen jól volt, szórakozott az apjával, beszélgettek (Paaaaa-Paaaaaa - bár ezt még szerintünk jelentés nélkül alkalmazza, minden esetre szolgál neki, és tök jókat rötyög rajta, mikor visszamondjuk neki. Szerintem ő azt hiszi, minket tanít beszélni :-) ). Pedig pont tegnap én nagyon szívesen elaludtam volna 10 körül... Felvittem magammal az ágyba, de fogalmam sincs, mikor sikerült elaltatni a szopival, mert szerintem én előbb elaludtam. Ma reggel hőemelkedése volt, 37.5, de azóta nem ment feljebb. Mondjuk még mindig taknyos, de a szeme már nem annyira váladékozik, mint az első két nap, amikor 5 percenként kellett törölgetni. Enni nem nagyon eszik, most még annyit sem, mint eddig, csak szopik, és sokat iszik, ami teljesen érthető.

Azért remélem, hogy most már meggyógyul, mert szombaton nagyon készülök Scrapbook klubba, oda viszont csak úgy tudok menni, ha magammal viszem, mivel egész napos. Esztit is készülök magammal vinni, mert annyira szeret alkotni. Édes, mert már számolja a napokat, hogy mikor megyünk. Sőt, ma reggel már azt is kitalálta, hogy készít majd egy könyvet az óvónénijének (mondtam már, hogy folyton "könyveket" gyárt?).

Íme egy fénykép a kis lázasomról, amint épp ebédhez készülődik. Látszik azért rajta, hogy kicsit elesettebb, mint máskor, legalábbis én látom.

További szép napot!