Doki néni

Nos, a gyerekekkel elmentünk ma doki nénihez. A diagnózis: Esztinek nagyon csúnya tüszős mandulagyulladása van, állítólag tiszta gennyes a torka, úgyhogy Augmentint kapott gyulladáscsökkentőnek. Sajnos a szeme is kicsit váladékozik, úgyhogy kell neki Tobrex szemcsepp is napi ötször. Sajnálom, mert pont beleszokott az oviba, lettek nagy barátnői, erre most nem mehet. De azért remélem, jövő hétre meggyógyul, mert elkezdtük szervezgetni, hogy az őszi szünetben, amikor a legtöbb gyerek úgysem megy oviba, ők meg pláne nem, összehozzuk hozzánk a lányokat, hogy hadd pónizzanak egyet. AZ egyik kislány anyukájának a számát már el is kértem, holnap meg bedobunk a többi barátnő szekrényébe egy papírt, hogy anyukák hívjanak fel, hátha tényleg sikerül összehozni a dolgot. Annyira örülök, hogy ilyen gyorsan sikerült Esztinek jó barátnőket találnia! Azt, hogy most tényleg olyanokat talált most, akik szívesen barátkoznak vele egy tegnap reggeli aranyos kis jelenet mutatja számomra. Átöltözés után reggel ment a mosdóba kezet mosni, ott pedig összefutott az egyik legjobb barátnőjével, Emesével. Odamentem, hogy szóljak neki, hogy nézze már meg a WC-ket, mert nagyon büdös volt az öltözőben, hátha valaki nem húzta le a WC-t. Látom, hogy ott sugdolóznak a kislánnyal. Még nem ismerem annyira a csoporttársakat, ezért megkérdeztem, hogy "ő az Ancsi?" (egy másik barátnő neve). Erre nagy kuncogás közepette válaszolt nekem a kislány, hogy "Nem, én az Emese vagyok." Erre a lányom reakciója a következő volt. Odafordult a kislányhoz, és közölte vele (további közös kuncogások mellett), hogy "az anyukám nagyon vicces!". Ezután elvonultak kezet törölni, és folytatták a sugdolózást, fél szemmel engem nézve. Olyan jó volt látni, tényleg úgy viselkedtek, ahogy a kis barátnők szoktak, vagy legalábbis ahogy én elképzelem, hogy 6 éves lányok hogy viselkednek, ha barátkoznak egymással. Úgy melengette a szívemet...

Ja, és hogy Danival mi van. Szóval éjszaka már nem volt semmi gond, szoptatásra sem, úgyhogy megnyugodtam, de azért őt is megmutattam a doki néninek. Neki is kicsit hólyagosnak látta a torkát, úgyhogy azt mondta, ez is valami vírus, de mivel hála Istennek nem lázas nem kell vele semmit tenni, csak sokat szoptatni. Remélem, nem ismétlődik meg a dolog, úgy tűnik, azóta jól van, csak sajnos estére a jobb szeme teljesen bepirosodott. Lehet, hogy holnap felhívom a dokit, hogy az Esztinek vett szemcseppet használhatom-e Daninak is, hátha gyorsabban meggyógyul tőle.

Persze így két beteg gyerekkel szó sem lehet róla, hogy a két hete újraindult baba-mama kézműves alkalmat nálunk tartsuk, pedig jó lett volna. De Ági barátnőm bevállalta, hogy legyen náluk kivételesen, úgyhogy nem kell elhalasztani csak emiatt a dolgot. Még az is lehet, hogy ha a férjem hazajön, és nem túl fáradt, én is átugrok egy órára, hiszen itt van az utcában az ő házuk is. Nagyon jól éreztem magam két hete a lányokkal, sajnálom, hogy most nem tudnak hozzánk jönni.

Amin még aggódok, hogy vajon Peti meddig tudja magát tartani. Remélem, hogy ő nem fogja elkapni egyik vírust sem, bár tapasztalatom szerint ő a legfogékonyabb a betegségekre eddig. De ki tudja, lehet, hogy ez most változik.

Köszi, hogy erre jártál!