Jajjj, de jól kezdődött a mai napom! Pedig először azt hittem, szörnyű lesz, ugyanis fejfájással ébredtem. Ez nem is csoda, a gyerekeket teljesen megzavarta ez az óraátállítás. Egyébként sem kifejezetten későn kelők (már nem is álmodok arról, hogy esetleg 3/4 7-nél valaha is később keljek fel...), de ugyebár ez most az átállítás után azt jelenti, hogy ha ugyanakkor kelnek fel, akkor nekem egy órával hamarabb van még. Tehát ma már 3/4 6 előtt elkezdtek a nagyobbak átjárkálni, hogy de miért nem kelek fel, és különben is akkor meg odajönnének mellém aludni. Persze nem engedtük, de időről időre átjöttek. Dani az éjjel már fél 2-kor felkelt, úgyhogy onnantól mellettem aludt, de nem túl jól, mert nekem úgy tűnik, hogy egész hajnalban szoptattam hol az egyik, hol a másik oldalról (bár nem tudom, ez időben mit jelenthet, mert rendszerint ilyenkor félálomban, fekve művelem ezt a dolgot...). na mindegy, reggel fél 7 körül a gyerekek már teljesen fent voltak, nekem fájt a fejem, semmi kedvem nem volt felkelni. Erre drága férjecske felkelt, levitte őket reggelizni (félálomban hallottam, ahogy Eszti méltatlankodik, hogy márpedig neki anya készítsen kakaót), és kijelentette, hogy én aludjak csak vissza. Hát nem drága ember? Na, teljesen mélyen azért nem tudtam visszaaludni, mert Dani ott maradt mellettem, de ébredezett ő is. Próbáltam újra álomba szoptatni, de nem sikerült, viszont arra elég volt, hogy 5-5 perceket még álomba zuhantam én is. Aztán, mivel közben észrevettem, hogy tiszta pisi a ruhája (nem csoda, hogy nem tudtam visszaaltatni), végül fél 9 körül felkeltem, hogy tisztába tegyem. Addigra nagyjából elmúlt a fejfájásom. Mire végeztem, férjecske finom tejeskávéval jelent meg az emeleten, úgyhogy gyorsan visszabújtam, hogy ágyba hozhassa nekem! :-D Úgyhogy végül ritka jól indult a nap. Ezek után nem csoda, hogy több energiám volt pizzát készíteni. Finom is lett, igaz, a sok kelesztéssel tulajdonképpen egész délelőtt tartott, de megérte!
Egyébként Eszti már teljesen meggyógyult, ma vesszük be az utolsó Augmentin adagokat. Dani még mindig taknyos, mára megint piros lett a szeme, de most már elkezdem neki szívni az orrát, mert szerintem a taknyot törölgeti bele a szemébe, és attól gyullad be. Nem akarok megint csepegtetni. Elkezdődött az őszi szünet is, a két nagyobb ilyenkor nem megy oviba, mert összevont csoport van, ez meg Petinek nem olyan jó, én meg úgyis itthon vagyok.
Csütörtökre megpróbáljuk meghívni Eszti barátnőit póni partira (a játékpónikkal fognak játszani). Két lányzó már vissza is jelzett, a többiek még nem hívtak, én meg sajnos nem tudom a számukat. Az ovis szekrényükben hagytunk papírt az én számommal, remélem, felhívnak majd.
Kösz, hogy itt jártál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése