Remek a hangulatom...

Ma van a szülinapom! Éppen most, délután fél ötkor láttam meg a napvilágot, néhány évvel ezelőtt. Igen, krisztusi korba értem. Idén tuti nem lehet véletlenül sem összecserélni a számgyertyákat a tortámon. És tényleg remek a hangulatom, mert sok jó dolog történik körülöttem az utóbbi három napban. November 7-én, a "majdnem" szülinapomon (igen, anyukám x évvel ezelőtt ezen a napon vonult be a kórházba - fantasztikus régi videófelvétel őrzi a nap emlékét: anyukám hatalmas pocakkal pózol boldogan egy "ÉLJEN NOVEMBER 7!" feliratú transzparens előtt :-D), szóval ezen a szép napon Dani végre felült a babakocsiban. Addig húzta fel magát megfogva a fogantyú tövét, hogy aztán elengedve sem esett vissza. Nagyon tetszett neki ez az új nézőpont.

 Aztán ma úszáson megpróbáltam kiültetni a medence szélére, és csodálatosan megült egyenes háttal minden támasztás nélkül! Eddig ugyanis csak a babakocsiban művelte ezt a mutatványt. A földön még mindig nem akar ülve játszani, de gondolom, majd ez is eljön. Kedden voltunk tanácsadáson, minden rendben volt, Dani 8500 gramm volt. A doktor néni meg volt elégedve, persze attól eltekintve, hogy evésügyileg még mindig lassan haladunk, Dani még mindig szinte csak szopik. Bár megint főztem zöldséglevest, és azt összepépesítettem neki - na, azt zabálta! Mintha csak azt mondaná: "Anyám, most komolyan ilyet is tudsz? Akkor minek tömsz a sok undorító sótlan, fűszerezetlen péppel? És még csodálkozol, hogy nem eszek meg semmit..." Hát igen, eddig az adagunk úgy nézett ki, hogy egy bébiételes üveget kb. két nap alatt végeztünk ki (minden nap ebédre és vacsorára kap(na) főzeléket). Erre a zöldséglevesemből megevett vagy egy üvegre valót! Lehet, hogy újra elkezdek főzni?

Tegnap megint összejöttünk a csajokkal alkotni, és filczöldségeket és gyümölcsöket készítettünk. Nekem végül csak egy körtére futotta az időmből, mert kiszabtam néhány zöldségnek valót, de a végén még eltettem egy fél almának és egy epernek való alapanyagot, amiket szintén meg akarok csinálni. A végén annyira tetszett mindenkinek a dolog, hogy megállapodtunk, hogy két hét múlva folytatjuk.

Aztán eljött a mai nap. Általában anyukám szokott először felhívni (hogy tuti ő legyen az első, már fél7-7 körül fel szokott köszönteni :-)), de ma kivételesen a kisebbik húgom megelőzte. Ebédnél elkezdtem megjegyezgetni a férjecskémnek, hogy ő ma még meg sem említette a szülinapomat, és hogy ez mégis milyen dolog. Erre ebéd után megjelent a spájzból két szelet gesztenyetortával, amit még reggel vett. Na, szép, már megint lelőttem a meglepetését! Sajnos ilyen vagyok. De azért nagyon örültem, és szépen meg is köszöntem. A torta pedig isteni volt! Mostanában a gesztenyés sütik a gyengéim... Anyu végül csak délután hívott, amikor már együtt voltak apuval (valószínűleg épp ez volt az ok, hiszen anyu délelőttös volt, és azért hajnali 5-kor mégsem hívhatott - köszi Anyu!). Aztán fél óra múlva hívott a nagyobbik húgom. Úgyhogy ezzel teljes a leltár:-)

Az egyetlen üröm az örömben, hogy tegnap begyulladt a bal szemem, úgyhogy a szülinapomon szép nyuszis piros szemmel nézem a nagyvilágot. A gyógyszertárban kaptam rá egy kenőcsöt, amit rögtön beles kentem, amikor hazaértem. Kíváncsi leszek, sikerül-e ezzel meggyógyítani. Őszintén szólva nem sok kedvem van dokihoz menni vele...

Nektek is további szép napot kívánok!