Dani sírós délutánja

Na, tegnap jó nehéz napunk, főleg délutánunk volt Danival! Egész nap bukott, vagy hányt (nála nehéz megkülönböztetni néha a kettőt), és nagyon keveset aludt. Ebéd utánra már eljutottunk odáig, hogy hiába szoptattam, csak üvöltött szegény, ahogy a torkán kifért. Végül már én is ideges voltam, hogy mi lehet vele, ő sem igazán akart szopni sem (a cicin is sírt). Próbáltam vele járkálni, de az sem segített sokat. Egyik szopival sikerült végül elaltatni, de addigra már nagyon fáradt volt, és az alvás csak 10 percig tartott, utána kezdődött a sírás újra. Mivel egyfolytában sírt, gondoltam, biztos nem tud rendesen szopni, és csak levegőt nyel. Én is ideges voltam, tehát a levegőhöz még jött az, hogy a tejcsivel szívta magába az adrenalint.Tehát úgy döntöttem, hogy egy picit várok a következő szopival, amíg megnyugszik. De hogy nyugtassam meg, ha nem cicivel? Tehát végül ismét a jó öreg cumit próbáltam meg, bár nem sok reményt fűztem hozzá, hiszen azért hagytuk abba, mert nem fogadta el legutóbb sem már. Most viszont lássatok csodát, rögtön elfogadta, és 15 perc cumizás után szépen kiköpte, és hatalmasakat gagyarászva, mosolyogva ült a hordozóban. Innentől már nem nagyon volt gond, egészen estig, amikor újrakezdte, de szerencsére nem volt olyan vészes a dolog. Lefektettem a két nagyon aludni, és utána másfél órába telt, amíg elszoptattam, elringattam Danit a hordozóba, mert nem igazán akaródzott elaludni neki. De végül sikerült. A mai nap sokkal jobb, sokat alszik, és volt egy akkora kakija, hogy megint ruhát kellett mosnom. Én tegnap a fogára gyanakodtam, mert nekem az magyarázza, hogy jóízűen szopogatta a cumit (masszírozza az ínyét), és egyébként is folyton tömi a kezét a szájába fájdalmasan, de lehet, hogy ezek szerint csak a pocija fájt? Vagy mindkettő? Eh, ezeknél a babóknál sosem tudni. Lényeg, hogy ma sokkal nyugisabb napunk van, és ebéd után szépen elaludt lent a járókában, és már kb 2-3 órája alszik békésen. Remélem, azért este is el fog rendesen aludni...

Helyzetjelentés

Pénteken végre levették a fekvőgipszet a lábamról. Nem lett végül bokarögzítőm, mivel a doktor bácsi azt mondta, hogy nem a bokám sérült, hanem lejjebb a lábam, és a bokarögzítő pont ott ér véget, ahol nekem rögzíteni kéne, és akkor viszont nem írná fel 6000 Ft-ért. Ezt szépen megköszöntem. Úgyhogy végül abban maradtunk, hogy dupla fásli, sok pihentetés (Doktor úr, három gyerek mellett???), és kaptam egy fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő kenőcsöt, amivel reggel és este kenegetni kell. Egy hét múlva kontroll. Most a fáslival tényleg jobb, csak az a baj, hogy reggelente nagyon el van gémberedve, így olyankor jobban fáj, mint amikor használom. És a pihentetés rész sem igazán megy... De majd csak meggyógyul.
A lényeg, hogy így végre szabadabb vagyok, ezért rögtön el is mentem szombaton fodrászhoz, amit már régóta tervezgettem. És igen, levágattam a hajam, sőt, ami gyerekkorom óta nem volt, fru-frut vágattam magamnak, és tetszik! Amikor kész lett, megkértem a fodrászt, hogy rögtön fényképezze le, mert tuti kihúzza a hajam a csavarást, és másnapra laposra alszom az egészet. Íme frissen felkelve a fodrász székből:

Kicsit sokkoló, nem? Főleg, hogy szörnyű nagy orrom van ezen a képen... Na mindegy, már nem így néz ki, és a felét fel is szoktam fogni, hogy ne lógjon a szemembe, úgyhogy most így nézek ki:

Azért nem olyan rossz, nem? Ez a kép egyébként Húsvét vasárnap készült, amikor kimentünk anyuék telkére Tahitótfalura, hogy ott ünnepeljük Jézus feltámadását, és persze vártuk a nyuszit is. (Apropó, nem hiányzik valakinek az életéből egy 300 négyszögöles telek a Szentendrei szigeten Tahitótfalu és Kisoroszi között félúton? Ha igen, csak szóljon, eladó!)
Van még néhány kép vasárnapról, íme:

Apukám szülinapját is ünnepeltük, természetesen én készítettem a csokitortát, bár most nem lett valami szép. Dani elég nyűgös volt, és kevés időm is volt rá, ezért nem túl kidolgozott a külső. De a belső egész finom lett. A közepe azért sárga piskóta, mert egy kicsit (teljesen) elrontottam a piskótát először, ugyanis nem is jött fel sülés közben, és el is felejtettem bele kakaóport tenni. Kidobni viszont nem akartam, így sütöttem még egy piskótát, amit félbevágtam, és a sárga piskóta lett a harmadik lap...

Danit ismét vittük úszni, aznap, amikor levették rólam a gipszet, így most nem én, hanem a férjem úszott vele, így viszont én tudtam néhány képet készíteni. Látszik, hogy élvezi a dolgot, mi?

Egyébként most először merült is a nagy medencében, és csak egy kicsit lepődött meg. Mondjuk kádúszásnál már merült, de az csak egy fürdőkád víz volt, és viszonylag régen, hiszen jópár hete már. Úgyhogy most nagyon büszke vagyok Danikára!

Végül pedig utólag ugyan, de ezzel a képpel szeretnék minden kedves olvasómnak Áldott Húsvétot kívánni!

4 hónapos vizsgálat

Tegnap Danit elvitte a férjem tanácsadásra. Most hosszt nem mértek, de a súlya 5920 gramm volt, tehát nagyjából 800 grammot híztunk megint. Megint volt oltás, akárcsak 3 hónaposan, kettőt kapott a két combjába. A múltkor is elég nehezen viselte, egy hétig szörcsögött, mert benáthásodott tőle, de más baja nem volt. Most szerintem rosszabbul viseli. Már tegnap is nagyon nyűgös volt, és nyugtalanul aludt egész nap. Szerintem éjjel kicsit lázas is volt, de csak reggel tudtam megmérni, akkor csak hőemelkedést mértem (38.1 popsiban, amiből levontam a 0.5-öt, így jött ki a 37.6). Nagyon nyűgös, még szopni is alig akar. Aztán elaludt, de folyton összerezzent, könnyen felébredt, és csak úgy tudott elaludni, hogy kicsit masszíroztam a pociját, és így ringattam, és szépen álomba rázódott. Aztán fél 11 körül újra felkelt, mégpedig ordítva, ami nála nem megszokott. Kicseréltem a pelusát, aztán megszoptattam, de csak az egyik mellből volt hajlandó enni, a másikból semmit, és csak sírt, üvöltött. A végén ugyanúgy nyugtattam meg, ahogy az előbb, igaz, most nem aludt bele. Utána hirtelen jó lett a hangulata, elkezdett gurgulázni, ahogy akkor szokott, amikor jól érzi magát. Most meg szopja az ujját, és szépen mindjárt elalszik, remélem. Azt hiszem, nincs túl jól.

További szép napot ebben a gyönyörű napsütésben. Bárcsak én is kimehetnék!!!

Indiában jobban tudják

Gondolta volna valaki, hogy vannak dolgok, amit, ahhoz képest, hogy úgy gondoljuk, Európában, mivel állítólag fejlettebb az orvostudomány, jobban csinálunk, mégis Indiában látunk rá igazán jó példát? Az egyik ilyen dologról, a tápszerreklámok betiltásáról írt W. Ungváry Renáta egy bejegyzést a blogjában. Végigolvastam, és úgy érzem, átlátja, hogy mi is áll a születés után kiosztott szinte már automatikus első tápszerrecept mögött. Mindenképpen úgy gondolom, érdemes elolvasni ezt a bejegyzést.

Képek csak úgy

 Teszek fel pár képet, amiket mostanában csináltam:

 

Belevágtunk - a körömvágásba. de sajnos történt egy kis baleset, ugyanis addig addig kapkodta a kezét, míg belevágtunk az ujjába is! Jaj, szegénykém hogy sírt, én is vele sírtam volna legszívesebben. Szerencsére egy-két nap alatt begyógyult, már nem is látszik, de akkor is!!!

Gyönyörű idő volt március 29-én, így, miután Eszti hazajött az oviból, még bőven lehetett a kertben játszani. (Peti beteg volt a hét elején, itthon volt velem két napig) Eszti buborékot fújt, Peti pedig az apjával örömködött. Mostanában, úgy kb. egy-másfél hete irtózatosan apás lett. Folyton azt kérdezgeti, hogy hol az apja, és a múltkor már ki is kaptam, hogy miért én mentem érte, miért nem az apukája. Szép, mi?

Berci unokaöcsém keresztelője után készültek a következő a képek a családi ebéden.

Jótestvérek. Mostanában ez a kedvenc képem róluk, olyan cukik rajta. (Az ölelésre én kértem meg őket, de szó nélkül megtették, és ők álltak be így).

Én Danival

Másik nagy kedvencem, Dani és anyu múlt csütörtökön (április 14)

További szép napot!

Dani 4 hónapos

Napirend: Nem nagyon változott, elég stabilan ugyanaz, mint már egy hónapja.

Mozgás: Már kezdtem hónap közepe felé aggódni, mert nem nagyon tartotta a fejét hason fekve, és a bal keze láthatóan gyengébb, mint a jobb, mert azzal nem tudja annyira kinyomni magát. Voltunk csípőszűrés kontrollon, ott viszont azt mondták, miután panaszkodtam emiatt, és a doki hasra tette, és megnézte, hogy minden rendben van (persze, neki gyönyörűen kitartotta magát...). Ha viszont behajlítva teszi az alkarját az álla alá, szépen tartja a fejét. Aztán miután már jól kiaggódtam magam, és Dani még mindig elég féloldalasan, görcsösen feküdt ha hasra tettem így:

egyik nap háton feküdt, aztán oldalra fordult!

Olyan büszke voltam rá. Egy kicsit fellelkesültem, hogy talán mégsincs gond a mozgásfejlődésével, és elkezdtem rendszeresen hasra rakni, naponta többször. Akkor jöttem rá, hogy alkarra támaszkodva szépen tartja magát. Aztán véletlenül észrevettem, hogy ahogy hason fekve az erősebb kezével kinyomja magát, a másik kezét a szájába teszi, így épp úgy hajlítja be, hogy átbillen szépen arra az oldalra! Újra hasra tettem, és többször is megismételte, sőt, ha elég sokáig vártam, oldalról hátra is billentette magát egy jó erős popórándítással! Tehát a kisfiam hasról hátra fordul! Olyan büszke vagyok rá, és most már egyáltalán nem is aggódom a dolog miatt. Ez egyébként a múlt héten történt. április 1-én fordult hátról oldalra, és aztán 12-én csinálta a hasról hátra fordulást. Igen, kicsit belehúzott.
Sokat nézegeti a kezét, össze is kulcsolja maga előtt. Nyúl a dolgok után, van olyan játék, amit meg is fog, és a szájába teszi (csücsökmanó, cumitartó fajáték).

Beszéd: Nagyon kommunikatív, szókincse, kommunikációs tárháza tele van mindenféle gurgulázásokkal, "eőe" hangzósorokkal, és persze töménytelen mennyiségű vigyorgással

Étkezés: még mindig csak szopik, és egyáltalán nem fogadja el a cumisüveget, ezt sajnos tegnap keserves tapasztalat útján tudtuk meg.

Gyarapodás: Kedden visszük tanácsadásra, de az biztos, hogy jó súlyban van a Prücsök, és folyamatosan növi ki az 50/56-os ruhákat. Elkezdtük hordani a 62-es ruhákat, de már néhány 68-as sem nagyon lötyög. Pelenkából is áttértünk eggyel nagyobb mértere, már 3-ast használunk kb. másfél hete. Azért majd kíváncsi leszek a méretekre.

Viselkedés: Mindenkivel nagyon kedves, és könnyen mosolyra lehet bírni még idegenek között is. Imád kézben lenni, de most már sokat eljátszik egyedül is, főleg mióta kölcsönkaptunk egy játszószőnyeget. Azon háton fekve órákig el tud nézelődni, főleg, ha ráakasztom ezt a bizonyos cumitartót a csücsökmanójával. Jelenleg ez a két kedvenc játéka. A csücsökmanónak mostanában különösen a ruhasarkát szereti rágcsálni. Nagyon szeret kendőben lenni, általában rövid idő alatt elalszik benne.

Az én állapotom: Jól vagyok, a gipsztől eltekintve. Mivel Dani átalussza az éjszakákat, nem is érzem magam fáradtnak annyira. Kezdek itt helyben társaságot találni, és az itthoni dolgok is alakulnak. Azt hiszem, mostanra kezdtünk összerázódni nagyjából.

Egyéb: Csütörtökön (ápr. 14.) végre eljutottunk az első babaúszás alkalomra. Szöd és Vác között találtunk egy helyet, ahol egy családi ház pincerésze van kialakítva uszodának pont babaúszás céljából. Dani nagyon élvezte a 45 perces alkalmat, egy szava nem volt, sokat mosolygott, és ügyesen csinálta a feladatokat.

BCG oltás helye még mindig látszik a vállán, sőt, a babaúszás után még mindig jött belőle kis váldék. Nem tudom, ez normális-e, de nem emlékszem, hogy Petinek is ilyen sokáig látszott volna (Esztinek nem is fakadt ki annak idején, csak kicsit bepirosodott a helye, aztán eltűnt).
Ezerrel folyik Dani nyála, néha egy kicsit úgy látom, mintha a foga jönne, de aztán mégsem. De a keze is rengeteget van a szájában, úgyhogy valószínűleg azért valami történik a felszín alatt...

Köszi, hogy itt voltál!

Kényszerpihenő és magyar egészségügy

Igen, az élet úgy hozta, hogy a következő 1 hétben sokat fogok pihenni. Pénteken ugyanis este sikerült lecsúsznom otthon jópár lépcsőfokot, és kificamodott a bokám. Persze mikor történjen ez, ha nem akkor, amikor a férjem éppen munkába indult. Eléggé fájt a bokám, így lefeküdtem, és elkezdtem agyalni, mit fogok csinálni egész este a három gyerekkel egyedül, miközben nem tudok lábra állni. Végül néhány telefon után a szüleim jöttek át hozzám, és végül úgy döntöttünk, hogy még aznap este megnézetjük az ügyeleten, nem várunk másnapig. Anyukám maradt a gyerekekkel, hoztak a húgomtól lefejt anyatejet, mert nekem hirtelen nem sikerült annyit fejnem, amennyi elég lett volna, és apuval negyed 7-kor útnak indultunk. Úgy tudtam, hogy Dunakeszin este 8-ig van ügyelet, így először oda mentünk. A recepción az általános ügyeletre irányított a bácsi, ahonnan azonnal a baleseti sebészetre küldtek, ahol elvileg hétig van ügyelet. Ekkor 3/4 7 volt. Felmentünk,de már a liftből kilépve láttuk, hogy sehol senki, csak a néni mosta fel a padlót. Csak tudnám, hogy minek mondják, hogy hétig van ügyelet. Akkor nem addig kéne ott orvosnak ülnie??? Liftbe vissza, kocsiba be.

Vácra küldtek a kórházba, de odáig nem akartam menni, így a következő hely az Újpesti SZTK volt, mivel ugyebár tartózkodási helyként be vagyok oda jelentve, és mégis közelebb van, mint Vác. Hét után 5 perccel értünk oda, itt 8-ig van ügyelet. Bejelentkezés után mentünk a baleseti sebészetre, ott ketten vártak előttünk, az ő kezükben már volt röntgen felvétel. Tőlük megtudtuk, hogy hiába van az ügyelet 8-ig, a röntgen csak fél 8-ig van. Úgyhogy reménykedtünk, hogy még az előtt behívnak, mert tuti röntgenezni kell a lábamat. Persze, a remény hal meg utoljára. Mindkét embert behívták előttünk, bár közben jeleztük, hogy kibicsaklott a bokám, és nem lehetne-e behívni csak annyira minket előbb, hogy elküldjenek a röntgenre. Na, nem lehetett, vártunk. Persze fél 8 után pár perccel kerültünk sorra, és már az ajtóban mondták, hogy megnézhetik, de röntgen már úgysincs. Csak tudnám, hogy akkor minek várattak eddig, miért nem mondták azonnal, hogy nem is érdemes várnunk. Végül ezért meg sem nézték, csak megmondták, hogy az ügyeletes kórházba kell mennünk. Még jó, hogy péntek volt, így az Árpád kórház volt az ügyeletes, ami az SZTK-tól 5 perc autóval, úgyhogy gyorsan odaértünk.

A baleseti ambulancián előttünk ketten vártak, úgyhogy reménykedtünk, hogy belátható időn belül sorra kerülünk. Megnéztem az órámat, amikor beültünk az előtérbe, 3/4 8 volt. Úgy 10 percen belül hívták be az egyik beteget előttünk, úgyhogy azt hittük, hogy gyorsan mennek bent a dolgok. Mint utóbb kiderült, igazunk volt, de nem úgy, ahogy mi gondoltuk. A betegek tényleg gyorsan fordultak meg odabent, csakhogy a mentők egyfolytában hoztak újabbakat, akik természetesen soron kívül mentek be. Így hiába voltak eredetileg csak ketten előttünk, azon az első betegen kívül nem hívtak be senkit a következő 1 órában, csak a mentők hozták az embereket. Tanulság: legközelebb mentőt kell hívni, nem saját autóval elindulni, mert akkor legalább előbb sorra kerül az ember. Ráadásul kezdtem nagyon ideges lenni, mert Daninak 1/4 9 körül volt szopi ideje, és láttam, hogy nem érünk haza. Felhívtam anyut, hogy hogy boldogul, hát, kár volt, mert utána csak még idegesebb lettem. Ugyanis kiderült, hogy Dani nem fogadja el a tejet cumisüvegből, csak sír, és hallottam is, ahogy ordított. Szerencsére a nagyobbak addigra lefeküdtek, de miattuk nem is annyira aggódtam, mint Daniért, hiszen ő még nem volt így otthon hagyva. Na mindegy, 3/4 9-kor kerültünk végül sorra, és végre egy normális dokit láttam. Nem volt túl kommunikatív. azért látszott, hogy eléggé ki voltak odabent idegileg, de megnézte a lábamat, elküldött röntgenre. Nem volt bedagadva, de fájt a belső talpélem, és csak kicsit tudtam mozgatni. A röntgenre szerencsére nem kellett sokat várni, és jópofa volt a srác. Kaptam egy mellvédőt is a szoptatás miatt, készítettek jó sok szexis felvételt a bokámról minden irányból. Utána mentünk vissza a váróba. Nem kellett sokat várni, 5-6 perc múlva jött ki a doki, és megkérdezte, hogy akarok-e gipszet. Mit tud erre válaszolni az ember? Persze, hogy nem, akarok, ha nem muszáj. De nem igazán volt egyértelmű a doki, hogy most muszáj-e, vagy nem. Mondtam, hogy három kisgyerek otthon, meg minden, de azért ha kell, akkor legyen gipsz, de ha nem muszáj... Ezután bement, én azt hittem, azért, hogy adjon nekem időt átgondolni, mert végül nem beszéltük meg egyértelműen. Közben viszont az ápoló, aki hurcolászott addig ide-oda meggyőzött arról, hogy mégis jobb lenne a gipsz, így döntöttünk. Bement, hogy szóljon a dokinak, aki addigra viszont eltűnt valahova, viszont már megírta a papírt a nem gipsz verzióról. Még vártunk egy kicsit (közben az ápolónak el kellett mennie), egy idő után jött is ki a doki, és csodálkozott, hogy miért vagyunk még mindig ott. Mondtuk, hogy a srác meggyőzött minket arról, hogy mégis legyen gipsz. Erre ő kicsit fölkapta a vizet, hogy "akkor megköszönjük az úriembernek, maga meg nézzen minket hülyének!". Elvitte az előzőleg megírt papírt, és elviharzott. Egy kicsit rosszul esett a dolog, főleg, hogy úgy éreztem, nem igazán van joga erre, mivel ő nem volt képes egyértelműen megmondani, hogy orvosilag mi javasolt, én viszont nem vagyok orvos, és egyébként sem igazán várta meg, hogy egyértelmű választ adjak. Végül bevittek a gipszelőbe, jött egy srác, hogy akkor ő most begipszel. rám húzta a géz harisnyát, erre csörög a telefonja, és kiderült, hogy el kell mennie a CT-re valakihez. Kérdeztem, hogy ez mennyi idő, erre mondta, hogy egy negyed óra  biztosan, tehát fekhetek ott felhúzott gatyával, fájós lábbal 15 percet. Legalább aput beengedték addig hozzám. Tök jó... Aztán végül mégis jött egy másik pasi, és közölte, hogy akkor ő fog engem begipszelni, és elkezdte vágni a gipszet. Mire kész lett a vágással, jött az eredeti ápoló, aki meggyőzött a gipszelésre, és átvette a pasitól. Utána mondta, hogy inkább ő csinálja, mert a másik még nem gipszelt annyit. Nagyon kedves volt, közben jót dumáltunk, végre egy normális ember. Ügyesen begipszelte a lábamat, egy sínt kaptam, tehát nem teljesen körbe van gipszelve a lábam, hanem elöl van egy rész, amit kihagytak, és csak gézzel van körbetekerve, amit szét lehet vágni, és így lehet vizsgálni a lábamat. Gyorsan kész lett, végre mehettünk haza. Mire hazaértünk, mindhárom gyerek aludt. Dani éhesen aludt el végül, egy kortyot sem evett. Úgyhogy megvacsiztunk, aztán anyu felébresztette, és megszoptattam. Éjjel többször kelt, bár szerintem egyébként is felébred ennyit, csak ne veszem észre, mert nem mellettem alszik, mint most. Nem sír, csak nagyon mocorog ilyenkor, és szopival altatom vissza.

Szóval most itt fekszem feltett, gipszelt lábbal a földszinti ágyra száműzve. Hogy a jövő héten mi lesz, hogy lesz, még fogalmam sincs. A keddet kivette a férjem, a többi napon vagy éjszakás, vagy nincs műszakja. Csütörtökön viszont muszáj dolgoznia, szóval nem tudom, mi lesz. Az tuti, hogy aznap a gyerekek nem mennek oviba, hiszen nem tudom elvinni őket. de valami segítséget is kell még szereznünk. Talán holnap a férjem tud valakit szerezni a templomban...

Pénteken kell mennünk kontrollra az SZTK-ba, akkor mondják meg, hogy levehető-e már a fekvőgipsz. Addig pedig 24 óránként injekciót kell adnom magamnak trombózis ellen. Az még egy szép menet volt, mire kiderítettük, hogy lehet-e ilyet szoptatás mellett. Állítólag 3 éve vezették be, hogy ez kötelező, mert túl sok volt a trombózis. Végül sikerült utánanézni némi ismeretségen keresztül, hogy mehet az injekció anélkül, hogy el kéne hagyni a szoptatást. Brrrr...

Köszi, hogy benéztél.

Tipp: Anyatejes kaki mosása

Mostantól néha fogok írni olyan bejegyzéseket, ami nem kizárólag rólunk szólnak, hanem tippeket tartalmaznak különféle dolgokról, és esetleg másokat is érdekelhetnek. Ezeket a bejegyzéseket Tipp szócskával fogom címezni. Íme az első (orrokat befogni, nem közvetlenül étkezés után olvasandó - Heni, te ne olvasd el ;-D ).

Valaki nekem annak idején azt mondta, hogy az anyatejes kaki állítólag nem büdös. Nem tudom ki volt, de az elmúlt 5 és fél évben megtapasztaltam, hogy ilyet valószínűleg csak az állít, akinek nincs gyereke. Na jó, persze nem olyan a szaga, de azért van. És foltot hagy. Erőset. De mégis hogy lehet kiszedni a ruhából? Mert rámegy, az biztos. Tegye fel a kezét az, akinek van/volt pár hónapos gyereke, és nem volt legalább egyszer nyakig kakis... Nem látom a kézerdőt. Nos, elmondom, hogy én mit teszek, ha ilyen fordul elő. Régebben buta módon csak bedobtam a szennyesbe, és persze szenvedtem a következő mosásnál, hogy nem jött ki a szép, sárga folt. Aztán rájöttem, hogy mit tegyek. Még frissen (rögtön átpelenkázás után) hideg vízzel kiöblítem az anyagot a ruhából, majd szappannal (nekem a sima Baba szappan jött be erre a célra, az van otthon) átmosom (bekenem a foltot, és kézzel megdörzsölgetem). Ez általában a nagyját ki szokta szedni, sőt, van, hogy egyáltalán nem látszik a végén folt. Utána kiterítem, hogy megszáradjon, vagy ha épp olyan színűt mosok, akkor mehet be rögtön a gépbe. Ha fehér ruha, és még maradt folt, akkor mehet rá egy kis fehérítő (én a Domestos fehér színűjét használom, eddig az vált be a legjobban), ha pedig ez a dolog nem játszik, mert színes a ruha, akkor esetleg még meg lehet próbálkozni egy kis folttisztítóval. Nekem ebből a Bip gallértisztítója az ász, csak mostanában nem nagyon lehet kapni. Általában a DM boltokban érdemes keresni, én ott szoktam venni.

Köszi, hogy benéztél.

Szélkerék

A legutóbbi baba-mama klubon szélkereket készítettünk. Nagyon egyszerű, de nagyon mutatós. Három borostyánágat összefontunk, hogy erős koszorút kapjunk. A két végét úgy tettük össze, hogy egyszerűen feltekertük egymásra. Ezután színes szalagokat kötöztünk rá körbe. ebből lehet többet, és kevesebbet is tenni, ki hogy szeretné. Én egy cérnát kötöttem rá, hogy fel tudjam akasztani, de beszéltük, hogy ajtódísznek is elmenne.

Íme a mű a terszunkon:

Szép napot!

Keresztelő

Múlt vasárnap volt az unokaöcsém keresztelője, és erre az alkalomra elkészítettem életem első fondanttal bevont tortáját. Kicsit féltem tőle, mert se fondantot, se csokitortát nem készítettem még soha, de nagyon elhatároztam, hogy megpróbálkozom vele, így muszáj volt. Receptekért ismét Kiskuktához fordultam (piskóta, krém, fondant). Nagy élvezettel készítettem az egészet, igaz, nem egy nap volt (a férjem még mindig azon lovagol, hogy három napig készítettem - dehát jó munkához idő kell, nem?). Csütörtökön készítettem el a fondantot és a piskóta lapokat, pénteken került bele és rá a krém, majd szombaton délután tettem rá a fondantot és díszítettem vajkrémmel. Ja, a vajkrém receptet nem Kiskuktától, hanem a tortadíszítés blogról vettem, az is egész jó lett.
Ismét sikerem volt, bár szerintem a csokikrém egy kicsit gej lett (vajon így kell írni?), dehát én igazából nem szeretem a csokitortát. A lap sem igazán sikerült szerintem, mert kicsit tömör és ragadós lett, de lehet, hogy elrontottam valamit a kakaó adagolásával. De azért sikerült. Büszke vagyok rá. Igen, a békát is én készítettem fondantból. Kicsit gnóm, de a miénk :-)

Íme néhány kép a "remekműről":

A torta bevonva, egyéb díszítés nélkül

 Teljes díszben

Az ominózus béka (azért béka, mert Bercike - vagy inkább az anyukája? - békamániás)

A torta felülnézetből

És végül a torta belülről, miután végül megvágtuk.

További szép napot!

Tavasz

Imádom a tavaszt, főleg, mióta kiköltöztünk Dunakeszire a városból, és van egy kertünk. Testközelből látom minden tavasszal (ez itt a harmadik tavaszunk), ahogy éled a természet, napról napra követhetem, ahogy egy-egy kopasz ágacskán megjelennek a rügyek, nőnek, majd egyszer csak bimbó lesz belőlük, és egy szép napon virággá nyílnak. A kert ilyenkor a szokásos barna és zöld mellett csodálatos színekben kezd pompázni. Összevéve ezt pár éve egyre intenzívebbé váló fényképezési mániámmal, természetesen tele van a merevlemez tavaszi természetképekkel. Idén sincs ez másképp. Már rengeteget fényképeztem idén, de tegnap igazán sokat örömködtem, és úgy gondoltam, egy kis tavaszi hangulatot hozok a blogba azzal, hogy megmutatom, hogy is néz ki a kertünk így április elején.

Többféle nárciszunk van, most éppen ezek voltak a legszebbek. Egy száron 3 virág! Érdekes!

A kert oldalán szinte végig tulipánok vannak, és csodálatos, ahogy egyik napról a másikra kinyílnak, hirtelen beszínesítve a kertünket.

Ez a bokor az egyik kedvencem. Olyan fantasztikus színe van, és olyan gyönyörű formájú a bimbója, hogy minden évben rengeteg fényképet készítek róla. most éppen ilyen bimbói vannak, de már elkezdett nyílni, rengeteg virágja van.

Feltámadt a füge is! Tavaly azt hittük, hogy elfagyott, mert nem nagyon akart kizöldellni. Későn is ért meg, már jöttek a darazsak, és egy szemet sem tudtunk szedni, mert mire egy megérett megérett volna, egyszerűen eltűnt, megették. De most elkezdett újra rügyezni, remélem, idén több szerencsénk lesz vele. Nem magam miatt, én nem szeretem, de a férjem és anyukám is nagyon örülne pár szemnek...

És már a szőlő is elkezdett pici leveleket hajtani. fantasztikus, ahogy ez a növény egyik napról a másikra kopasz karóból képes levelekkel beborítani a teraszt!

No, ez nem a mi kertünkben van, hanem a szomszédban, de mivel igen erőteljes színe van, nagyban hozzájárul a tavaszi hangulatomhoz...

Ez pedig ugyan nem a kertben van, de a csodálatos élénk sárga színével a lakásunk tavaszi hangulatához sokat hozzátesz. A barátnőmtől kaptam, aki általános iskolás korom óta a legjobb barátnőm, és csütörtök este látogatott meg minket. Most Szingapúrban dolgozik, de egy hétre itthon volt, és így végre találkozhattunk egy kicsit. Köszi, Gica, tényleg jó volt egy kicsit dumcsizni, remélem, te is jól érezted magad.

Szép napot!

Eszti ovis kézműves alkotásai

Itt egy újabb adag alkotás, amiket végre lefényképezgettem:

Nárcisz



Ebből kettő is van, mert nem a kézműves csoportban készültek, hanem rendes ovis foglalkozáson, tehát Petinek is van egy. Rém egyszerű, és nagyon mutatósak, úgyhogy szerintem ebből itthon is fogunk még csinálni. Tehát kivágták sima sárga kartonból a virágot, fehér kartonból lett a közepe. Egy zöld szívószálat dugtak át az egésznek a közepén, majd ebbe egy kis darab narancssárga krepp papírt tűztek.

Bohóc

A bohóc darabjait (fej, két kar, két kéz, két láb, két cipő, test) kivágták különböző mintás kartonokból. A feje legfelül ki van lukasztva, ebbe fűztek egy fonalat, amivel a fonalból készült haj van összekötve, így van ráerősítve a fejre. Megrajzolták az arcát (Eszti egy kicsit magasra rajzolta a szemeket, ezért nem látszanak). Az orra és a gombjai ugyanabból a kis "szőrös gombócból" vannak, amit a hóemberhez [link] is használtak gombként. Ezután összeragasztották a kezet a karokkal, a lában a cipőkkel, a fejet a testtel, végül a karokat és a lábakat a testhez erősítették milton kapcsokkal.

Zsenília karkötő

Ez már a Március 15. jegyében született alkotás. Egyszerűen összefontak egy piros, egy fehér és egy zöld zsenília drótot (azt hiszem, így hívják...), majd egy kartontulipánba fűzött aranycérnát kötöttek rá a karkötőre.

Pohár katica

No, ez megint nagyon ötletes! Egy kávés poharat feketére festettek. A puhár alját kiszúrták, és ebbe tűztek egy kis darab fehér zsenília drótot. Erre jött a hungarocel golyó, amire az óvónénik előre megrajzolták nekik a fejet. A fejbe tűztek felülre két fekete zsenília drót darabot, ez lett a csápja. A pohár oldalára jött a két keze, szintén zs. drótból, Eszti az egyik kezébe még virágot is készített. A szárny dekorgumiból van, amire a gyerekek rajzoltak pöttyöket, és ragasztva van a pohárhoz.

Oroszlán

 Megint csak nagyon egyszerű. Egy WC-papír gurigát bevontak csomagolópapírral, és ráragasztották egy zöld karton alapra. Ezután kartonból sörényt és arcot vágtak neki, ezeket összeragasztották, majd megrajzolták az arcot. Végül pedig farkinca gyanánt egy sárga zsenília drótot szúrtak át hátul a gurigán.

Krepp virág

Ezt is leírom, bár nem az oviban készült, hanem hittanon, de olyan egyszerű, és remek, hogy szerintem mást is érdekelhet. Tehát nem kell hozzá semmi más, csak kreppapír zöld színben, és olyanban, amire a virágszirmokat szeretnénk, valamint egy ici-pici cérna. Először fogunk egy zöld csíkot, amit összetekerünk szorosan, ez lesz a szára. Minél szorosabban tekerjük, annál jobban tartja a formáját. Ezután egy színes kreppapír csíkból hajtogatunk egy kb. 1-1,5 centi széles, 6 rétegű legyeződarabot, majd ebből kivágunk egy fordított U alakú formát úgy, hogy az alsó széleket nem vágjuk, csak kb a felétől kerekítjük. Így marad egybe az 6 szirom. A kialakult sziromfüzért a szár köré csavarjuk, és a tövénél cénával megkötjük. Ezután fogunk egy zöl csíkot, és a szárra kötjük, ez lesz a levele.