Tornázom

Ma baba-mama tornán voltunk, immár másodszor. Először múlt héten kedden mentünk Danival, és legnagyobb meglepetésemre egy általános iskolai barátnőmmel találtam magam szembe, akivel évekig jártunk együtt haza az iskolából, mert csak mi ketten laktunk Újpesten, miközben az iskolánk a 8. kerületben volt. Évek óta nem hallottam róla, és most derült ki, hogy van egy 14 hónapos gyönyörű kislánya, és épp oda járnak tornára, amit én is kinéztem magamnak. Szóval így még szívesebben megyek. Egyébként is jó a kis társaság, bár mindenkinek sokkal nagyobb az aprósága, mint Dani.
A torna nagyon jól esik, bár még vigyáznom kell, ezt az orvos is mondta múlt héten, amikor a 6 hetes kontrollon voltam nála (9 héttel szülés után...), és az edző is mondta, aki keserű saját tapasztalatból beszélt. De így is nagyon jó, jól esnek a hasizom és különösen a hátizom gyakorlatok (a kendő egyetlen apró hátránya, hogy folyamatos használat mellett előbb utóbb elfárad az ember háta). Dani persze nem sok vizet zavar, nagyon rendes, hagy tornázni. Tudom, hogy nála is eljön majd az idő, ami a többieknél most van, hogy megtanul járni, és majd torna helyett ugrálhatok utána, hogy ne nyúljon a konnektorokba, ne nyalja végig a tükröt, ne... De egyelőre még jó dolgom van, csak fekszik mellettem, és nézelődik, esetleg néha vigyorog egyet.