Esti ramazuri
Sajnos úgy tűnik, Danika rendszeresítette az esti ramazurit. Bármit csinálok napközben, ha ébren tartom, ha hagyom aludni, ha sokat büfizik, ha keveset, ha jól megy az esti rutin, ha nem, este fél 10-10 körül elkezd műsort rendezni. Sír, nyűglődik, a világért el nem aludna, ellenben minket (na jó, főleg engem) foglalkoztat. És ez megy éjfélig, vagy fél egyig. Mindig. Minden este. Menetrendszerűen. Nagyon fárasztó. Tulajdonképpen azért rossz, mert éppen ez az a két óra, amikor már Eszti és Peti elaludtak (8-9 körül szoktuk letenni őket), esetleg az ember elkezdene egy esti filmet nézni egy finom meleg tea kíséretében. Kiengednénk. Egy kis gyerekmentes időre vágyunk. TELJESEN gyerekmentesre. Igen, tudom, a nagyok nincsenek is itthon napközben. De Dani itt van, és délután 5-től este 9-ig a nagyok is annyira lestrapálnak, mintha egész nap itthon lennének. Vagy csak mi vagyunk gyorsan fáradóak, de szerintem nem ez a lényeg. Vágyunk egy ilyen időre. Hogy csak ketten legyünk egy kicsit a nap levezetéseképpen. És ez nincs. Egy este sem. És ez így megy már lassan több, mint egy hete. Napközben bezzeg alszik a szopik között! Vajon hogyan lehetne ezt átfordítani? Inkább napközben kéne ilyet csinálnia (na jó, igazából egyáltalán nem szeretnénk, de ha már…), este neki is jobb lenne, ha aludna. Ha valakinek van valami ötlete, írjon, szóljon…
Írtam ez ügyben Renáta blogjára is egy kérdést, és volt olyan kedves, hogy válaszolt is Esti műsor: sírás! című bejegyzésében.
A bukás továbbra is maradt, még mindig rengetegszer és hatalmas mennyiségeket bukik. Már komolyan kezdek aggódni, pedig a súlygyarapodással nincs gond. Olvastam egy cikket a bukás és a reflux különbségéről, és gyakorlatilag az ott leírtakból éppen csak az nem utal nálunk refluxra, hogy Dani szépen gyarapszik (7 hetesen 4120 gramm). Vajon ez kizárja ezt a betegséget?
A múlt hétről elfelejtettem elmesélni, hogy végre bepirosodott a BCG oltás, miután 5 héten keresztül aggódtam, hogy abszolút nem látszott semmi. Erre ezen a héten olyan hatalmas piros púp van már ott, hogy ijesztő. Ma volt itt Csilla néni megint kádúszni, és ő is azt mondta, hogy ennek nem kéne így kinéznie. Szerinte mutassam meg a gyerekorvosnak. Úgyhogy valószínűleg holnap fel is hívom, hogy mit csináljak, el tudunk-e valamikor hozzá menni. Tanácsadásra csak két hét múlva mennénk, addig meg jó lenne, ha megnézné. Csilla néni mellesleg azt mondta, hogy van egy ismerős gyerekorvosa, aki nagyon tudja a dolgát, refluxban nagyon otthon van, és megadja a számát, hogy hívjam fel, hátha tud tanácsot adni. Állítólag ő nem fog azzal lerázni, hogy túletetem Danit, azért bukik. Kíváncsi leszek, úgyhogy várom a számot.
Ahogy így visszaolvasok, nagyon fura az egész. Háromgyerekesként para-anya lettem. Pedig a másik kettőnél szerintem nem voltam ennyire aggódós. Mitől lettem ilyen? Bár lehet hogy csak nálam is működik az emlékek megszépülésének folyamata…
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése