Hú, nagyon nehéz hetünk volt! Nem arról van szó, Dani nagyon szeret aludni, de sajnos csak nappal. Ezen a héten úgy tűnik, állandósulni kezdett az, hogy az esti szopi után szépen elalszik, de aztán amikor 11 és 12 között felébred újra szopizni, utána már nem alszik vissza, hanem ébren marad, és általában sír, nyüglődik úgy 2-fél 3-ig. Az egyik este hajnali 4-ig húzta!!! Akkor ráadásul még a cumit sem volt hajlandó normálisan elfogadni először, folyton kiköpte. Már szoptattam, pelust cseréltem, lekapcsoltam a villanyt, mindent, ami eszembe jutott, de semmi. Aztán nagy nehezen 3/4 4 körül elfogadta a cumit, és nagy nyögések közepette talán 4 körül elaludt. Mondanom sem kell, reggel a nagyok mentek oviba, kelni kellett, mindketten úgy néztünk ki a férjemmel, mint... na szóval, úgy. Sikerült elérnem egy klassz kis fejfájást is, úgyhogy kénytelen voltam délután Algopyrinhez fordulni. Pedig utálok gyógyszert bevenni (egyébként is, hát még szoptatás alatt!). Valahogy muszáj lesz megfordítani a gyermek alvási szokásait..
Kedden éjjel Eszti és Peti a szüleimnél aludtak, hogy másnap mehessenek oviba. Úgyhogy megpróbáltuk az ágyában altatni Danit. Ugyebár eddig ezt nem lehetett, mivel amint sír egy kicsit, ki kell hoznom, mert felébreszti Esztit. Most viszont hagytuk nyüglődni egy kicsit. Nem sírt nagyon, csak néha feljajdult, de most nem volt, akit felébresszen. És igen, elaludt egyedül az ágyában. Na, jó, nem volt egyszerű, és nem is korán, mert 10-kor még fent volt, de az is igaz, hogy 9 körül tettük le. Akkor aludt egy picit, de úgy 10-15 perc után felkelt, és onnan nyomta. Negyed 11 körül a cumihoz folyamodtam (Olyan lelkiismeret furdalásom van ezzel kapcsolatban, de tényleg nem látok más megoldást, és valójában elég jól szopik mellette). Fél órát még fent volt, közben többször sírt, de aztán az utolsó cumi beadás után végre elaludt. Legközelebb csak fél 2 körül kelt fel enni! Addig is csak ketten aludtunk az ágyikónkban a férjemmel, anélkül, hogy azon kellett volna aggódni, hogy ráfekszünk Danira!
Továbbra is sokat bukik Dani, de már nem aggódok annyit miatta. Közben írtam egy ismerősömnek, Renátának, aki szoptatási tanácsadó, és ő megerősített abban, hogy nem lehet anyatejjel túletetni, és ha szépen fejlődik, akkor nem kell aggódni a bukás miatt, mert éppen az biztosítja, hogy ne legyen a pocijában túl sok, csak annyi, amennyi tényleg kell. A felesleget kibukja. A mennyiség ijesztő, de szerinte is csak akkor kell kivizsgálni, ha a súlya nem fejlődik. Azzal pedig nincs gond. Úgyhogy inkább megbarátkozok a gondolattal, hogy rengeteg textilpelust kell mosnom. Egyébként Renáta indított egy blogot ilyen és hasonló témákban, akit érdekel a kisgyerekes élet, a szoptatás, annak nagyon ajánlom (neki négy gyereke van, három nagyfiú, és egy tündéri kislány). Renáta blogja a Babaszoba portálon található.
Szerdán délután egy cseppet sem aludt. Illetve szopik után 5-5 percre mindig bealudt, de aztán újra felébredt, és egy ideig csendben, majd újra nyűgösen folytatta a műsort. Óránként kért szopit!!! Elég fárasztó volt, hiszen egy-egy alkalommal fél órát szopizott (vagy inkább csak cumizott? – nem tudom, ezeket nem mértem, mert akkor folyton a mérleghez szaladgáltam volna), tehát két szopi között volt kb. fél órám, hogy csináljak valamit, vagy inkább nyugtassam Danit, tehát inkább bele sem kezdtem semmibe. Na jó, délután kiteregettem, de ezt is sírással kísérve.
Levegőzés alakulása: 4 hetesen, azaz ma voltunk tanácsadáson, így ez volt az első nagyobb sétánk odakint. Tegnap megpróbáltam hosszabb időre kivinni Danit a levegőre, de úgy tűnik, rossz időpontot választottam, 20 perc után elég nyűgös lett, úgyhogy bementünk. Pedig ilyen szépen sütött a nap:
Ma meg persze pont esett az eső, de mivel csak azután kezdett el esni, hogy elindultunk, nem volt nálam ernyő. Még jó, hogy jól be volt bugyolálva az uraság a kendőbe! Jól is viselte, amíg sétáltunk. A gyógyszertárban egy idő után elvesztette a türelmét, és elkezdett sírni (egy nagyon kedves hölgy előre engedett minket, ezúton is köszönöm neki!), de aztán ahogy elindultunk, újra megnyugodott, és be is aludt.
Egyébként a tanácsadáson megmérték, 10 gramm híján 1 kilót hízott 3 hét alatt (a hazahozatalkor 2530 gramm volt), és 4 centit összement! :-D 51 centinek mérték, tehát igazam volt, amikor nem hittem el a születéskori 55 centit. Szerintem legfeljebb 50 lehetett… De most már legalább van mihez viszonyítanom a növekedést. Mondjuk a súlya miatt kaptam is hideget-meleget a doktornőtől is, és a védőnőtől is, hogy túletetem, nem csoda, hogy ennyit nyög, nézzem meg, mekkora a hasa, és hallom-e, hogy csak piheg, mert a gyomra nyomja a tüdejét, annyira tele van. Tilos 1 óránként mellre tenni, legsűrűbben 3 óránként szoptassam. Mikor megkérdeztem, hogy és mégis mit tegyek, amikor szopi után másfél órával sír, és láthatóan a cicit keresi, a válasz az volt, hogy vegyem fel, ringassam, vagy menjünk el sétálni, vagy tegyek a szájába cumit… No, itt vált nyilvánvalóvá, hogy a dokinő és a védőnő sem feltétlenül kizárólagos szoptatáspártiak – akkor ilyen tanácsot soha nem adnának. Már így is eléggé furdal a lelkiismeret, hogy néha éjszaka cumit adok neki, hogy végre elaludjon, nem fogok napközben is azt nyomkodni a szájába, ha tudok szoptatni is. Valóban nagyon fárasztó volt a tegnap délután az óránkénti mellre tétellel, de kibírtam, Daninak erre volt szüksége, és úgy gondolom, hogy mivel eddig azért ennyire gázosan még nem fordult elő ez, csak rossza napja lehetett, az pedig nekünk is van néha, nem? Ráadásul úgy vettem észre, hogy tegnap lényegesen kevesebbet bukott, mint a többi napon. Lehet, hogy tényleg a sűrűbb mellre tétel a megoldás? Na, jó, óránként az kicsit túlzás, de tuti, hogy nem hagyom sírni csak azért, mert még nem telt le 3 óra az előző szopi óta…
Holnap lesz az első kádúszás alkalmunk, már nagyon várom, kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá Dani. Ha téged is érdekel, gyere, és olvass róla.
További szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése