Dani - 6. hét (2011. január 21-27.)

Vendégségek

Igen, a 6. hét valamiért a vendégeskedések jegyében telt, igaz, szigorúan csak családon belül – de nálunk már ez is nagy mennyiségű ember, vagy több alkalom.
Voltunk anyukáméknál egyik délután. Úgy volt, hogy 7-re hazajövünk, hogy Dani időben lefeküdhessen, ne legyen nagyon megzavarva az esti rutin – persze, ahogy máskor, most sem sikerült ezt kivitelezni, fél 9-kor indultunk el… Dani nem fürdött, viszont nyűgös volt, hajnali fél egykor alig tudtuk elaltatni, csak sírt. Aztán volt az egyik sógorom szülinapja, így voltunk a húgoméknál. Ott tényleg nagy volt a létszám. Amíg ott voltunk, Dani nagyon jól viselkedett (persze, hiszen szinte végig kézben volt), sőt kivételesen időben el is indultunk haza (bár Eszti és Peti nagyon igyekezett, hogy ne így legyen, de kivételesen a szülők nyertek :-D). Meg is volt az esti rutin, mégis nagy volt a nyűgösködés Dani részéről. Talán túlfáradt, sok volt az élmény. Aztán másnap pedig újabb vendégség, de most nálunk. Mikulás óta nem találkoztunk ugyanis férjem öccsével és családjával, így eljöttek hozzánk. Nagyon kellemes délután volt, ott volt apósom is, akit szintén régen láttam, és aki most látta először Danikát. Ezt a vendégséget is csendben viselte az úriember, főleg aludt, meg szopizott (na, ebbe véletlenül én is belealudtam, fél óra múlva jött fel a férjem, gondolta, hogy azért tűntem el több időre, mint általában… LOL). De utána megint nagyon nehéz volt vele este.
A héten volt még egy szokatlan dolog. Első alkalommal fordult elő, hogy én vittem a két nagyobbat oviba. Muszáj volt, mert többször nem akartam velük elkövetni azt, hogy itthon maradjanak, komolyan Eszti szó szerint minden este már könyörögve kérdezte, hogy mikor mennek már oviba (ennyire rossz lehet neki itthon… ;-) ). Sajnos ez a hónap nagyon összevissza volt nekik, pedig ők is szeretik az állandóságot, a megszokott dolgokat. Úgyhogy úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. Főleg, mivel a nagyobbik húgommal megbeszéltem, hogy tud addig vigyázni Danira, amíg elviszem őket. Tehát ki is próbáltuk a dolgot. Reggel elindultunk (hát, a reggelizési, öltözési, autóba beülési procedúrát még át kell gondolni, és gyakorolni kell…), letettük Danit a húgomnál egy cumisüvegnyi lefejt tejjel (csak a biztonság kedvéért, mert egyébként indulás előtt megszoptattam), aztán tovább az oviba. Negvyen perc múlva újra a húgomnál voltam. Azt mondta, nem volt gond, csak egy kicsit volt nyűgös. Mivel az ő kisfia aludt, ezért fel tudta venni Danit, így szent volt a béke… Először csak a délelőttöt akartuk együtt tölteni, aztán lett belőle egész nap. Nagyon jól elvolt a két kiskölyök egymással, bár azért a két hónap korkülönbség meglátszik.

Úgyhogy délután ugyanezt játszottuk el, amikor mentem Esztiért és Petiért, akkor sem volt gond, mert addigra elaludt a szentem. Azért rám jellemző módon cseppet sem voltam nyugodt egyik alkalommal sem, végig az járt a fejemben, hogy mi lehet vele. Pedig tapasztalt anyukaként igazán nyugodtabb lehetnék, hogy fél óra alatt semmi eget rengető nem történhet, még akkor sem, ha végig sír. De hát én már csak ilyen vagyok…
Éppen aznap, mikor betöltöttük a 6 hetet volt egy újabb kádúszó alkalom.

Ugyanaznap fél ötre pedig mentünk az SZTK-ba hasi és koponya ultrahangra. Nagyjából mindent rendben találtak, azon kívül, hogy volt, amit alig tudott megvizsgálni a dokinő, mert azt mondta, annyira tele van a pocija bélgázzal. Hát igen, nem csoda, hogy hasfájós. De a vizsgálatot jól viselte. Rákérdeztem a bukásokra, hogy nem lát-e valamit, nem lehet-e, hogy refluxos. Azt mondta, hogy az ilyen korban még nem megállapítható, és újra elmondta, amit már minden helyen mondtak, hogy biztos mohón szopik és sokat. Na, igen, ez igaz. De remélem, ez hamarosan változik, mert nem győzöm mosni a ruhákat és a textilpelenkákat…

További szép napot mindenkinek!

Dani - 5. hét (2011. január 14-20.)

Az első mosolyok és kádúszás

Ezen a héten folytatódott gyermekágyas életünk, ahogy eddig is. Talán annyi újdonságot említhetek meg, hogy Danika arca rettenetesen kiütéses, lehet, hogy tényleg a tej és az olajos magvak. Sajnos mindkettőtől nehezen válok meg. A mandulát ugyan eldugtam, de ezen a héten véletlenül rányúltam, és nem volt megállás, újra elkezdtem rájárni…
A másik, hogy észrevettem, hogy valószínűleg Dani feje koszmós. Nem nagyon vészes, de azért észrevehető. Eddig még egyik gyerek sem volt koszmós, úgyhogy számomra ez a dolog újdonság. Gyorsan utána olvastam, mit kell vele csinálni, meg hogy mi is ez. Találtam sokféle dolgot, a végén eldöntöttem, hogy megkérdezem a húgomat, akinek most 3 hónapos a kisfia, és nekik is van koszmó, hogy mit is kellett nekik vele csinálni.
A héten Dani többször is elmosolyintotta magát, nagyon édes ilyenkor, a szeme is nevet! Olyan kár, hogy még nem igazán sikerült lekapnom ezt a pillanatot…
Megvolt az első igazi nagy sétánk is, ugyanis Esztinek már muszáj volt szabadidőnadrágot venni. Szegénykém szégyenszemre fél lábszárig érő nacikban van az oviban, mert mindegyiket kinőtte már, de én meg még nem tudtam elmenni, hogy vegyünk neki. Úgyhogy hétfőn felkerekedtem a három gyerekkel, Dani hordozókendőben, és elmentünk vásárolni a helyi kínaiba (Dunakeszin is van ám Ázsia Center!!!). Szép idő volt, jól esett a séta, Dani végigaludta az egészet a kendőben.
Megtörtént az első kádúszásos alkalom is, Nagyon élvezte az uraság, teljesen ellazult a vízben, ahogy Csilla néni úsztatta. Írtam erről az alkalomról egy külön bejegyzést is, ha érdekel.

Dani 1 hónapos

Danikánk egy hónapos lett, álljon tehát itt egy rövid összefoglaló, hogy mit ért el ezalatt az idő alatt. Először is megszületett. Ez is egy nagy teljesítmény, ezért feltétlenül megemlítem… :-D

Napirend: Még nem sikerült napirendet kialakítani, teljesen változó, hogy mikor szopik, mikor alszik. Körülbelül állandó viszont az, hogy napközben általában kb. 5-ször eszik, és nyugodt baba, sokat alszik, és egyre többet nézelődik gyönyörű, hatalmas, kék szemeivel. Sajnos esténként általában mindig nyugtalan, sokat sír, Valószínűleg a hasa fáj. Mostanra nagyrészt éjszakánként 2-3-szor szopik, és általában visszaalszik utána. Azért előfordul még az előzőektől eltérő nap is. Kb. hetente egyszer-kétszer katasztrofális délutánokban és kb. ugyanennyiszer katasztrofális estékben-éjszakákban van részünk. Ilyenkor vigasztalhatatlanul sír, nyűglődik, csak a szoptatás nyugtatja meg, tehát van, hogy akár óránként mellre teszem. Ilyenkor bealszik úgy 10 percre, és aztán újrakezdi. Szerencsére ilyen napokból egyre kevesebb van.

Mozgásfejlődés: Ezen a téren nincs említésre méltó fejlődés. Még mindig utál hason feküdni, de azért próbálkozunk néha. Ha mégis hasra tesszük, akkor megemeli a fejét úgy 10 centire, tartani kb. fél percig tudja, és egyik oldalról el tudja fordítani a másikra. Alvás közben már nem annyira görcsös, mint az elején, hanem teljesen elengedi a végtagjait.
Elkezdtük a kádúszást Csilla nénivel. Erről bővebben itt olvashatsz.

 Beszédfejlődés: A síráson kívül, ha jó hangulata van, Dani rendkívül kommunikatív egyéniségnek bizonyul. :-) Nagyon tud figyelni, ha beszélek hozzá, hosszan rám néz. Imádom… Főleg a gurgulázó torokhanggal („grrrrrrr”) szokta az elégedettségét kifejezni, és néha használja még az „eeeeeeee” hangsort is, hogy változatosabb legyen a szókincse. A többi szót még csak ajakmozgatással próbálja elérni, de kimondani még nem sikerült. Tényleg nagyon édes, ahogy formálgatja a kis száját, amikor valaki beszél hozzá.

Étkezés: Nagyon szeret szopizni, és ennek az élvezetnek, ahogy más írtam, igen gyakran hódol, napi 8-9-szer biztosan, de van, hogy többször is. Alkalmanként, ha nyugodt napja van, akkor kb. 95-120 grammot szopik. Persze, ha sűrűbben eszik, akkor kevesebbet (de ilyenkor nem is nagyon szoktam mérni, minek…). Még mindig sokat bukik, de azért már kevesebbet. Szerencsére mostanra már megy a büfizés is egész jól. Egy mellből szopik, csak ritkán kell neki mindkettőből, ez általában a nyűgösebb, sűrűbben szopizós napokon fordul elő.

  
Gyarapodás: Dani 1 hónaposan 3600 grammra hízott, tehát ha a hazajöveteli súlyát vesszük alapul, akkor 3 hét alatt 1 kiló 80 grammot hízott. Nem csoda, ha ennyit szopizik…

Viselkedés: Mosoly azóta az első és egyetlen, szerintem célzottan nekem szólón kívül még nem volt.

Az én állapotom: Tejem van bőven, hála Istennek! Általánosságban jól érzem magam, kezdek beletörődni, hogy egy ideig nem lesz körülöttem nyugalom, így már nem is várom ezt el. Persze ezáltal nyugodtabb is vagyok. Azért sokszor elfáradok, mivel ebben a hónapban sokszor voltam egyedül a három gyerekkel. Remélhetőleg a következő hónap könnyebb lesz, mert most már majd kimehet Dani is. Ugyan az oviba még nem kísérheti el a nagyobbakat, mivel ott december óta dúl a bárányhimlő, és még mindig van olyan gyerek a csoportjukban, aki nem kapta el, de tuti el fogja, de most, hogy már nem vagyunk bezárva, meg tudom oldani, hogy így is elvihessem Esztit és Petit azokon a napokon is, amikor a férjem dolgozik. (Köszi, Hugi, előre is… :-D)

Kádúszás

Megkezdtük a kádúszásos időszakot. Ez annyit jelent, hogy eljött hozzánk házhoz Csilla néni (alias Mattesz Csilla, aki Eszti és Peti úszóedzője is, hozzá járunk 5 éve babaúszásra, majd úszásoktatásra), megtornáztatta Danit, megmasszírozgatta. Mellesleg megnézte gyógytornász szemmel is, hogy mi van vele. Megállapította, hogy egy kicsit ferdül balra, ez úgy látszik, hogy amint leteszem hanyatt, és akkor is, amikor a vízben elvileg csak lebeg, automatikusan balra elhajlik derékból, nem egyenes. Csilla néni azt mondta, hogy ezt pár alkalom alatt kitornázzuk, kiússzuk, nem kell emiatt aggódni. És ha oldalt fektetem, igyekezzek a bal oldalára, hogy az is segítsen.
Ezután következik az izgalmas rész. Mire végeztünk a tornával, masszírozással, teleengedtük a nagy kádat finom meleg (nem forró, hanem amilyenben fürdeni szokott Dani) vízzel. Csilla néni beletette Danit, és különböző torna és úszógyakorlatokat végzett vele. Hason, háton úsztatta, lépegettek, stb. Dani rettenetesen élvezte, teljesen elengedte magát, és jól ellazult. Már ezen az első alkalmon a végefelé egyenesebben tartotta magát a vízben, mint az első pár percben.
Az egész dolog nem tartott fél óránál tovább, és Daninak nagyon jót tett, közben, és utána is nagyon nyugodt volt. Mivel Eszti és Peti is otthon voltak, izgatottan szemlélték, hogy vajon Dani hogy fog viselkedni imádott Csilla nénijükkel. (Nagyon szeretik, és nagyon izgalmas volt számukra, hogy végre nem csak az uszodában találkoznak, hanem eljött a mi házunkba! Alig lehetett őket Csilla néniről levakarni, hogy meg tudja úsztatni Danit, annyi mindent meg akartak mutatni neki a szobájukban. :-D)
Íme néhány kép az eseményről. Ha minden jól megy, teszek majd fel egy videót is később.

Dani - 4. hét (2011. január 8-13.)

Éjjeli bagoly

Hú, nagyon nehéz hetünk volt! Nem arról van szó, Dani nagyon szeret aludni, de sajnos csak nappal. Ezen a héten úgy tűnik, állandósulni kezdett az, hogy az esti szopi után szépen elalszik, de aztán amikor 11 és 12 között felébred újra szopizni, utána már nem alszik vissza, hanem ébren marad, és általában sír, nyüglődik úgy 2-fél 3-ig. Az egyik este hajnali 4-ig húzta!!! Akkor ráadásul még a cumit sem volt hajlandó normálisan elfogadni először, folyton kiköpte. Már szoptattam, pelust cseréltem, lekapcsoltam a villanyt, mindent, ami eszembe jutott, de semmi. Aztán nagy nehezen 3/4 4 körül elfogadta a cumit, és nagy nyögések közepette talán 4 körül elaludt. Mondanom sem kell, reggel a nagyok mentek oviba, kelni kellett, mindketten úgy néztünk ki a férjemmel, mint... na szóval, úgy. Sikerült elérnem egy klassz kis fejfájást is, úgyhogy kénytelen voltam délután Algopyrinhez fordulni. Pedig utálok gyógyszert bevenni (egyébként is, hát még szoptatás alatt!). Valahogy muszáj lesz megfordítani a gyermek alvási szokásait..

Kedden éjjel Eszti és Peti a szüleimnél aludtak, hogy másnap mehessenek oviba. Úgyhogy megpróbáltuk az ágyában altatni Danit. Ugyebár eddig ezt nem lehetett, mivel amint sír egy kicsit, ki kell hoznom, mert felébreszti Esztit. Most viszont hagytuk nyüglődni egy kicsit. Nem sírt nagyon, csak néha feljajdult, de most nem volt, akit felébresszen. És igen, elaludt egyedül az ágyában. Na, jó, nem volt egyszerű, és nem is korán, mert 10-kor még fent volt, de az is igaz, hogy 9 körül tettük le. Akkor aludt egy picit, de úgy 10-15 perc után felkelt, és onnan nyomta. Negyed 11 körül a cumihoz folyamodtam (Olyan lelkiismeret furdalásom van ezzel kapcsolatban, de tényleg nem látok más megoldást, és valójában elég jól szopik mellette). Fél órát még fent volt, közben többször sírt, de aztán az utolsó cumi beadás után végre elaludt. Legközelebb csak fél 2 körül kelt fel enni! Addig is csak ketten aludtunk az ágyikónkban a férjemmel, anélkül, hogy azon kellett volna aggódni, hogy ráfekszünk Danira!

Továbbra is sokat bukik Dani, de már nem aggódok annyit miatta. Közben írtam egy ismerősömnek, Renátának, aki szoptatási tanácsadó, és ő megerősített abban, hogy nem lehet anyatejjel túletetni, és ha szépen fejlődik, akkor nem kell aggódni a bukás miatt, mert éppen az biztosítja, hogy ne legyen a pocijában túl sok, csak annyi, amennyi tényleg kell. A felesleget kibukja. A mennyiség ijesztő, de szerinte is csak akkor kell kivizsgálni, ha a súlya nem fejlődik. Azzal pedig nincs gond. Úgyhogy inkább megbarátkozok a gondolattal, hogy rengeteg textilpelust kell mosnom. Egyébként Renáta indított egy blogot ilyen és hasonló témákban, akit érdekel a kisgyerekes élet, a szoptatás, annak nagyon ajánlom (neki négy gyereke van, három nagyfiú, és egy tündéri kislány). Renáta blogja a Babaszoba portálon található.

Szerdán délután egy cseppet sem aludt. Illetve szopik után 5-5 percre mindig bealudt, de aztán újra felébredt, és egy ideig csendben, majd újra nyűgösen folytatta a műsort. Óránként kért szopit!!! Elég fárasztó volt, hiszen egy-egy alkalommal fél órát szopizott (vagy inkább csak cumizott? – nem tudom, ezeket nem mértem, mert akkor folyton a mérleghez szaladgáltam volna), tehát két szopi között volt kb. fél órám, hogy csináljak valamit, vagy inkább nyugtassam Danit, tehát inkább bele sem kezdtem semmibe. Na jó, délután kiteregettem, de ezt is sírással kísérve.

Levegőzés alakulása: 4 hetesen, azaz ma voltunk tanácsadáson, így ez volt az első nagyobb sétánk odakint. Tegnap megpróbáltam hosszabb időre kivinni Danit a levegőre, de úgy tűnik, rossz időpontot választottam, 20 perc után elég nyűgös lett, úgyhogy bementünk. Pedig ilyen szépen sütött a nap:

Ma meg persze pont esett az eső, de mivel csak azután kezdett el esni, hogy elindultunk, nem volt nálam ernyő. Még jó, hogy jól be volt bugyolálva az uraság a kendőbe! Jól is viselte, amíg sétáltunk. A gyógyszertárban egy idő után elvesztette a türelmét, és elkezdett sírni (egy nagyon kedves hölgy előre engedett minket, ezúton is köszönöm neki!), de aztán ahogy elindultunk, újra megnyugodott, és be is aludt.

Egyébként a tanácsadáson megmérték, 10 gramm híján 1 kilót hízott 3 hét alatt (a hazahozatalkor 2530 gramm volt), és 4 centit összement! :-D 51 centinek mérték, tehát igazam volt, amikor nem hittem el a születéskori 55 centit. Szerintem legfeljebb 50 lehetett… De most már legalább van mihez viszonyítanom a növekedést. Mondjuk a súlya miatt kaptam is hideget-meleget a doktornőtől is, és a védőnőtől is, hogy túletetem, nem csoda, hogy ennyit nyög, nézzem meg, mekkora a hasa, és hallom-e, hogy csak piheg, mert a gyomra nyomja a tüdejét, annyira tele van. Tilos 1 óránként mellre tenni, legsűrűbben 3 óránként szoptassam. Mikor megkérdeztem, hogy és mégis mit tegyek, amikor szopi után másfél órával sír, és láthatóan a cicit keresi, a válasz az volt, hogy vegyem fel, ringassam, vagy menjünk el sétálni, vagy tegyek a szájába cumit… No, itt vált nyilvánvalóvá, hogy a dokinő és a védőnő sem feltétlenül kizárólagos szoptatáspártiak – akkor ilyen tanácsot soha nem adnának. Már így is eléggé furdal a lelkiismeret, hogy néha éjszaka cumit adok neki, hogy végre elaludjon, nem fogok napközben is azt nyomkodni a szájába, ha tudok szoptatni is. Valóban nagyon fárasztó volt a tegnap délután az óránkénti mellre tétellel, de kibírtam, Daninak erre volt szüksége, és úgy gondolom, hogy mivel eddig azért ennyire gázosan még nem fordult elő ez, csak rossza napja lehetett, az pedig nekünk is van néha, nem? Ráadásul úgy vettem észre, hogy tegnap lényegesen kevesebbet bukott, mint a többi napon. Lehet, hogy tényleg a sűrűbb mellre tétel a megoldás? Na, jó, óránként az kicsit túlzás, de tuti, hogy nem hagyom sírni csak azért, mert még nem telt le 3 óra az előző szopi óta…

Holnap lesz az első kádúszás alkalmunk, már nagyon várom, kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá Dani. Ha téged is érdekel, gyere, és olvass róla.

További szép napot!