Dani 3 hónapos

Napirend: Végre elmondhatom, hogy van egy nagyjából állandó napirendünk, ami persze még mindig hangulat, időjárás, egyéb függő. De azért nagyjából lehet rá számítani általában. Tehát ha én viszem a nagyokat az oviba, akkor reggel 6-kor megszoptatom Danit, ami után szépen visszaalszik. Amíg elrendezem Esztit és Petit (öltözés, reggeli), addig hagyom aludni, majd amikor már majdnem indulásra készen vagyunk fél 8 körül, akkor amíg a nagyok veszik a cipőt, kicserélem a pelust, és felöltöztetem Danit. Aztán az autóban szépen újra visszaalszik. Ilyen napokon általában 9 köül szoktam hazaérni, addigra pont megint éhes lesz az uraság, úgyhogy megint szopizunk egyet. Ezután egy kicsit ébren van, "beszélgetünk", vagy nézelődik egy kicsit, aztán újra bealszik. Dél körül újra felébred, szopizunk. Ilyenkor általában többet van fent, akár másfél órát is, de van olyan is, hogy sokkal kevesebbet. Aztán megint alvás, és innentől már képlékeny a dolog. Általában ilyenkor elég nagyot alszik, úgyhogy 4-5 között szopizunk újra, attól függően, hogy hogy érünk haza az oviból, vagy ha nem én megyek, akkor hogy ébred föl. Ezután általában nem nagyon szokott visszaaludni, hanem fent van 6-7-ig. Ha 6-kor elalszik, akkor azt még hagyni szoktam, de ha kibírja 3/4 7-ig, akkor már nem hagyom elaludni, hanem megyünk fürödni 7-kor. Utána szopi, addig a nagyok valami mesét néznek videón, vagy számítógépen. Szopi és alapos büfiztetés után leteszem Danit az ágyba, mert ilyenkorra általában bealszik a szopiba. (Sajnos legtöbbször nem is szopik eleget emiatt). Ekkor rendezem Esztit és Petit (fürdés, esti rutin, lefekvés). Sajnos mire ők lefekszenek, Dani felébred, és nem alszik vissza, úgyhogy ki szoktam hozni a gyerekszobából, hogy a többiek el tudjanak aludni. Ez általában 1/2 9-9 körül történik. Ha Dani nagyon sír, akkor rögtön meg szoktam szoptatni, ha nem, akkor hagyom egy kicsit a hordozóban nézelődni, és csak 10 körül szoptatom meg. Ha mázlim van, ebbe a szopiba belealszik mélyen, annyira, hogy le tudom észrevétlenül tenni az ágyába. Ha nincs mázlim, akkor még órákat ringathatom a hordozóban, hogy ennyire elaludjon. Azért most már ritkán fordul elő, hogy 10 után alszik el. Innentől viszont átalussza az éjszakát, egészen a következőz reggeli szopiig.

Mozgás:A fejét már szépen tudja tartani, bár még mindig meg-megbillen, ha elfárad. Hasrafektetve már szépen tartja a fejét egéz hosszan, főleg ha a pelenkázó fölötti bordűr vonatait lehet nézegetni! Ilyenkor még dumál is rendesen, beszélget a vonaton utazó macikkal, szerintem...

Beszéd: Dani rengeteget gügyög, ha jókedve van. Szerencsére reggelenként és délelőttönként, és általában alvás után nem sokkal ez a helyzet, ilyenkor szívesen adja ki a torokhangjait, és az "eőőőő"-k is lassan megjelennek. Ugyanezt teszi, ha valaki olyat talál, aki szimpatikus neki, és úgy érzi, érdemes megpróbálkozni a kommunikációval. Ez főleg én vagyok, de azért anyukám is már sikeresen átjutott a nem olyan szigorú rostán. Próbálkozik a kacagással is, de azért még nem mondhatnám, hogy nagyokat hahotázik.

Étkezés: Továbbra is csak szopizunk igény szerint, ahogy a napirendnél már leírtam. Úgy tűnik, a hasfájósság elmúlt szinte teljesen, csak néha szenvedünk egy-egy pukival, de ha sikerül kimasszírozni, utána nincs baj. A bukás egy ideig szinte teljesen megszűnt, de most az utóbbi napokban megint többet bukik, igaz, nem annyit, amennyit az elején. Egyre könnyebb elterelni a figyelmét szopizás közben, és emiatt van, hogy nem szopik eleget, és csak akkor jut eszébe, hogy éhes, ha már lerakom, hogy biztos nem kér többet.

Gyarapodás: A mérleget 2 hónaposan visszaadtuk, és csak holnap megyünk tanácsadásra, úgyhogy fogalmam sincs, mennyit hízott az elmúlt hónapban, Majd holnap megírom.

Viselkedés: Nagyon vidám kis fickó, csak a közelgő tavasz zavarta meg a jókedvét. Többet szeretne kézben lenni, vannak napok, hogy szinte egész délután csak kézben van el. Nem csodálom, én is rosszul viseltem az elmúlt hetek-napok hirtelen időváltozásait. Bizonyos embereket már megismer, ha meglát engem, elkezd járni keze-lába, és vigyorog, vagy sír (ha éhes, akkor sír, ha csak babusgatást akar, akkor ezt mosollyal próbálja elérni - megjegyzem teljes sikerrel...). Ugyanígy, ha Eszti de főleg Peti közeledik hozzá, azt is rögtön széles mosollyal és hálás szemekkel jutalmazza, úgy érzem, megismeri a testvéreit, és nagyon szereti, ha körülötte vannak. Idegenek kezében néha megijed, de elég hamar megbarátkozik a dologgal, és nem sír sokat.

Az én állapotom: Így, hogy átalszom az éjszakákat, kipihentebb vagyok, és mivel lassan már kiszámítható lesz a napom, egy kicsit nyugodtabb is. Sajnos kénytelen vagyok lassan rájönni, hogy továbbra is az időbeosztási készségeim teljes hiánya okozza azt, hogy semmire nincs időm, és nem pedig Dani rendszertelen napirendje volt a ludas...
A fogyásom sajnos megállt, ami persze valószínűleg a rengeteg nasinak köszönhető, amiről egyszerűen nem tudok leállni. Hát, ez van. De legalább járok tornázni, és most, hogy a jó idő kijött, többet megyünk majd sétálni is.

Egyéb: Most, hogy végre jó idő van, egyre többször teszem ki a teraszra a babakocsiba aludni, és ugyan néha elég nehezen alszik el ott, de aztán olyan hosszúakat alszik, hogy csak na!

További szép napot!

Hosszú hétvége

Nos, véget ért a hosszú hétvége. Nagyon hosszú volt. Legalábbis nekem, nem tudom, mások hogy vannak ezzel. Volt benne jó is, rossz is. Igazából számomra nem volt sok pihenés. Minden nap főztem (szombat kivételével, mert akkor sógoroméknál ebédeltünk), mostam egy-két adagot,vasárnap egyedül voltam a három gyerekkel (na jó, délután a húgom vigyázott Petire, és így Esztit elvittem GYIK - Gyerekek Isten Közelében - alkalomra a templomba, ahol viszont Dani nem volt hajlandó kikerülni a kezemből, pedig három óra alatt kétszer is megszoptattam), tavasz közeledtével a két nagyobb elég dinkóci volt. Hétfő jó volt, gyönyörű idő, gyerekek kint a kertben . A mai nap meg aztán fantasztikus volt időjárás szempontjából. Pólóban voltam a kertben, nem nagyon akaródzott bejönni ebédet főzni. De azért nagy nehezen rávettem magam...
Azért jó lesz már holnap egy kicsit elvinni a nagyokat az oviba, szerintem nekik is hiányzik már. Még Peti is azt mondta, hogy szeretne már menni, és ma először hallottam tőle, hogy Esztin kívül más barátja is van a csoportban, bár az is egy lány, Lili, de már valami. És tudom, hogy Lilike is sokat emlegeti otthon Petit, úgyhogy valószínűleg kölcsönös a dolog. Örülök neki. Aminek viszont nem, hogy Peti szinte már egyáltalán nem alszik délután, ha itthon van. Az oviba alszik, de valamiért itthon mostanában nem hajlandó. Szomorú vagyok emiatt, mert egyrészt így teljesen kajla estére, nehezen lehet vele bírni, és nem lehet azt sem csinálni, hogy amíg ő alszik, addig Esztivel foglalkozom egyedül. Na mindegy, azért reménykedek, hogy ez nem végleges, és majd visszaáll...
Hirtelen jött a tavasz, így ruházati gondjaink is vannak. Ugyanis télen mindkét gyerek kinőtte a félcipőjét, de addig nem mertem nekik újat venni, amíg nem kezdik el hordani, hiszen lehet, hogy mire hordanák, még nő a lábuk. Ez persze azt eredményezte, hogy mivel eddig még nem volt alkalmam elmenni cipőt venni velük, vagy csizmában járnak, vagy a kicsi cipőjüket adom rájuk. Úgyhogy a héten egy cipővásárlást már mindenképpen meg kell ejteni. Kabátot szerencsére találtam hirtelen, bár Esztire még kicsit nagy, de elmegy. Azért nem merem eltenni még a téli cuccokat, csütörtöktől jön valami lehűlés, ki tudja, mekkora.
Holnap lesz Dani 3 hónapos! El sem hiszem, milyen gyorsan telik az idő... A fejlődéséről majd holnap írok. Elmaradásom van még Eszti ovis kézműves alkotásainak leírásával is, pedig a fényképek már elkészültek, csak meg kéne írni a bejegyzést. Sütöttem, főztem is, a recepteket is majd írom (ma például mérges lettem a könyvemre, mert szerintem teljesen rossz volt a recept, úgyhogy van egy nagyon rossz sütim, amit valahogy el kell pusztítani, mert sajnálom kidobni a belevalók miatt... De már sejtem, hogy mit írtak el benne, úgyhogy még majd próbálkozom.)

További szép tavaszt a hétre!

Japán földrengés ma reggel

Nézem a neten, hogy mi történt. A CNN élő adását nem tudom behozni, de a BBC World úgy látszik, nem olyan népszerű, annak az adását tudom nézni. A képek szörnyűek, ijesztőek.

Reggel, ahogy hazafelé tartottam az oviból, akkor hallottam a rádióban, hogy mi történt. Aztán elkezdték részletezni, én meg majdnem sírva fakadtam, ahogy elképzeltem a képeket. Ahogy hazaértem, rögtön mentem a netre.

Nagyon mélyen érint, talán azért, mert voltam ott. Egy hónapig turnéztunk a Gyerekkórussal, amikor 14 éves voltam. Tudom, régen volt, de Japán mindig is egy kedves csücsköt foglal el azóta a szívemben. Volt olyan lány, akivel utána még évekig tartottuk a kapcsolatot (családoknál laktunk sokszor). A másik, amiért rögtön aggódni kezdtem, hogy több ismerősöm is Szingapúrban van jelenleg. Tudom, az messze van, de a rádióban azt mondták, hogy akkora volt a földrengés, hogy még Georgiában is érezték. Megnéztem a Google térképén, és úgy látom, hogy Szingapúr sincs messzebb. Ráadásul ugyebár a tenger mellett van, a tsunami is érintheti őket. De még nem hallottam semmit arról a területről. Ott vannak a szomszédaink két kisgyerekkel, és ott van a legjobb barátnőm is.

Mondjuk egy kicsit hajlamos vagyok túlreagálni a dolgokat, biztos nincs semmi bajuk, hiszen elég messze van, de kíváncsi vagyok akkor is, hogy vajon mit éreztek ők belőle...

Arról nem is beszélve, hogy vajon mi lehet azokkal az emberekkel, akikkel a turnén megismerkedtünk? Nem tartom velük a kapcsolatot, de akkor is olyan rossz érzés, hogy ismerem őket, és lehet, hogy most ott vannak a kellős közepében a dolognak (2 hetet töltöttünk Tokióban).

Elmaradás

Most megint nem írtam jópár napig, ugyanis Daninak elég nyűgös napai vannak. Elég sokat sír napközben, volt viszont, hogy alig szopott, főleg este. Azt hittem, kevés a tejem, de valószínűleg nem ez volt a gond, mert közben meg kiköpködte a cicit. Talán neki is korán jön a foga, mint Esztinek és Petinek? Vagy csak nem bírja ezt a szerencsétlen időjárást? Nem tudom. De nehéz vele...

Hétfőn férjemmel fogadóórán voltunk az oviban. Mindkét óvónő ott volt, és Petiről beszélgettünk. Nos, nem tudtam meg valójában semmi újat. Szerintük játszik eleget a többi gyerekkel, nincs egyedül, és nem lóg Eszti nyakán. Nem látták, hogy bántotta volna valaki. Ők azt mondják, hogy az egész fura viselkedés Dani születése miatt van. Így próbálja magára felhívni a figyelmet. Nos, ezt sejtettem eddig is. Próbáltunk tanácsot kérni, hogy mégis mit csináljunk, de végül csak annyit sütöttünk ki, hogy azon kívül, hogy néha kicsit korábban hazaviszem őket, hogy legyenek többet otthon, meg hogy kapnak feladatokat a baba körül (általános testvérféltékenység elleni tanácsok, ismerem őket...), csak annyit tudunk csinálni, hogy türelmesen várunk, amíg mindenki megszokja a helyzetet. Hát, majd igyekszem.

Kedden megint voltam baba-mama tornán, az edző jól megdolgoztatott bennünket, de nagyon jól esett. Dani ugyan kicsit előbb lett nyűgös a szokásosnál, úgyhogy meg kellett közben szoptassam, de utána be tudtam még fejezni a tornát gond nélkül.

Szerdán végre befejeztem a baba-mama klubban a csücsökmanómat. Persze, már meg is kaptam a megrendelést Esztitől és Petitől még két manóra, úgyhogy majd legközelebb hozok anyagot hozzá, és itthon megvarrom, már tudom, hogy kell. Remélem, emlékezni is fogok rá. Képet majd teszek, egyelőre nem volt időm lefényképezni (még adós vagyok Eszti ovis kézműves dolgaival is 3-4 hétre visszamenőleg...)

Ma pedig volt Csilla néni úsztatni Danit. Ezt is elég nyűgösen viselte ma az ifiúr, de azért sikerült javítani a problémáin. (A nyakát kell erősíteni, a tartását javítani, és a kezeit lazítani, mert nagyon görcsösen hátrafeszíti az egyiket mindig.) Este elvittem a nagyokat hittanra, ott is készítettek egy szép virágot krepp papírból, majd holnap azt is lefényképezem, és felteszem, mert fantasztikus ötlet. Egyszerű, de nagyon jól néz ki!

Ja, és azóta, vagyis kb. egy hete, átalusszuk az éjszakákat, úgyhogy már kezdek túl kipihent lenni :-)

Mit sütöttem? - Kókuszos-csokis muffin

A múltkor kaptam az Ízbolygóról egy hírlevelet, ami a muffin és a cupcake különbségéről szólt. Rákerestem az oldalon a muffinokra, és ott találtam ezt a receptet. Mivel imádom a kókuszt, és a muffint is, ezért rögtön elhatároztam, hogy el is készítem. A héten el is készítettem, és isteni finom lett. Egy baja volt csak, hogy nagyon gyorsan fogyott... :-) És sajnos a receptben szereplő mennyiség nekem csak egy tepsinyi, azaz 12 darabra volt elég, nálunk meg muffinból alapmennyiség a  legalább 2 tepsi (ezért is van az, hogy két muffintepsim van...). Úgyhogy legközelebb duplázunk. Ja, és én most nem étcsokit tettem bele, bár biztos, hogy úgy fincsibb lett volna, hanem végre felhasználtam a tavaly karácsonyi adventi naptárakat, mi ugyanis nem nagyon szoktuk őket elfogyasztani (a tavalyelőtti is ott volt, de azok a kukában végezték, ugyanis kibontottam őket, és nem voltak túl biztatóak, a maguk fehéres foltjaival...), viszont sütibe tökéletesen megfelelnek. Ja, és én nem szoktam muffinpapírt használni. Nagyon jól néznek ki, de egyszer megpróbáltam, és alig tudtam a végén lehámoznia kész muffinról a papírt, nem tudom, mit ronthattam el. De egyelőre nem merek újra próbálkozni. Íme az eredmény:

Hozzávalók:

4 tojás
10 dkg porcukor
12 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 csipet só
8 dkg kókuszreszelék
12 dkg vaj
5 dkg csokicsepp vagy ugyanennyi étcsoki apróra vágva

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só, kókuszreszelék) összekeverem. A cukrot habosra verem a tojásokkal, majd hozzáadom a vajat és a száraz elegyet. A végén belekeverem a csokicseppeket is. Muffinsütő mélyedéseibe kapszlikat teszek, beletöltöm a masszát és 200 fokon 12-15 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Kellemes sütögetést!