Hétfőn sikerült elmennem a fogorvoshoz. Először voltam körzeti SZTK rendelésen, és nagyon izgultam, hogy milyen lesz. De kellemesen csalódtam. Nem az SZTK-ba kellett menni, hanem egy másik utcában van a mi körzetünk rendelője. Kellemes hely, ott tartja a doktornő a magánrendelését is. Pont jó időben mentem, mert csak hárman ültek a váróban, és nagyon gyorsan pörögtek az események. Gyakorlatilag talán 20 percet kellett várnom. A doktornő nagyokat nézett, amikor megmutattam a jelentést, amit az orvosi ügyeleten írtak, azt mondta, ilyet még nem látott. Hát, nem volt benne sok, az tény. Mindegy, végül kiderült, hogy nincs nagy baj, nem kell gyökérkezelni, sőt egyáltalán nem kell a fogamhoz nyúlni. Csak a bölcsességfogam nő, és begyulladt. Lézeres kezeléssel segít a gyulladást lehúzni, ami kezelésenként kb. 3 perc. Ma kellett egy újabbra visszamennem, és még jövő szerdán is megyek. Szépen javul, már kicsit sem látom duzzadtnak az arcomat, bár azért fájni még fáj kicsit, de már azt is alig. Ha mégis, akkor jegelnem kell, még szedem az antibiotikumot (Ó, te jó és, még a ma esti adagot nem is vettem be!) holnap reggelig, ezen kívül Listerine szájvízzel kell öblögetnem. Ennyi. Megkönnyebbültem.
Esztinek nem lett baja, végül gyorsan lement a láza, vasárnap délután már ment házicsoportra, és hétfőn reggel oviba. Azóta sincs semmi baja. Szóval talán végre gyógyulgatunk.
Kedden Istvánnal este a Bárdos iskolába mentünk bemutatkozó szülőire. Jó volt, mert így kaptunk egy információ csomagot arról, mi is történik az iskolában, milyen lehetőségek vannak, mit is jelent az ének-zene tagozatos osztály, stb. Beszéltem a jövendőbeli tanítónénivel, aki majd a tagozatos osztályt viszi, hogy vajon mennyire terhelik le őket az ebből adódó plusz órák, mennyire lesz a gyereknek mellette ideje, mondjuk egy rajz szakkörre. Örültem, amikor kiderült, hogy azt pont ez a tanítónéni tartja, és szerinte nem lesz gond, bírni szokták a gyerekek. Ettől máris barátságosabban néztem az iskolára. Tulajdonképpen tetszett annyira a dolog, hogy elfelejtsem egy kis időre, hogy logisztikailag mennyivel nehezebb lenne, ha idejárna, hiszen az iskola és az óvoda épp ellentétes irányban vannak. De végül is megoldható, ha jobban belegondolok. Aztán volt ma egy beszélgetésem egy barátnőmmel, aki (mint már annyian , akinek a gyereke nem oda jár) nagyon meg akart győzni arról, hogy mennyire alacsony színvonalú oktatás van a Bárdosban, meg mennyire nem jó, és mennyivel jobb a Fazekas, és mindenképpen tegyek meg mindent, hogy odamehessen. Ezen jól felhúztam magam, hogy mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak, és hogy milyen rossz döntést készülök hozni (miközben még én magam sem tudom, hogy hogyan is döntsek), úgyhogy felbátorodva azon, hogy Esztivel beszélgetve kiderült, hogy neki nem számít annyira, hogy ovis barátnővel menjen egy osztályba, viszont szívesen tanulna furulyázni, eldöntöttem, hogy igenis a Bárdosba fogom vinni, ha sikerül, akkor az ének-zenei osztályba. Punktum! Maja bekeményít! (Csak nehogy megbánjam!) Pénteken azért még megnézem a nyílt órákat, de azt hiszem, elég végleges a döntésem. Ráadásul ez a megoldás Istvánnak is tetszik.
További szép estét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése