Szürke egér

Világéletemben szerettem volna különleges lenni. Valamiben kitűnni a körülöttem élők közül. Szerettem volna találni magamban valamit, ami csak nekem van, amiben én vagyok a legjobb, amitől nélkülözhetetlen leszek. Nem tudom, miért, de gyűlölöm a gondolatot, hogy pótolható vagyok. Hogy ha nem lennék, akkor sem hiányoznék úgy igazán. Fogalmam sincs, hogy ez az érzés honnan ered, de nagyon szenvedek miatta. Ugyanis igazából mindig is az ellentétét tapasztaltam, soha nem találtam egy ilyen dolgot sem az életemben. Egy szürke kis egér vagyok, egy ember a sok közül. Bármilyen képességemet is vegyem elő, biztosan találok olyan embert a környezetemben, aki azt jobban csinálja nálam, akihez inkább fordulnak az emberek, ha az adott területen tanácsra van szükségük. Valójában nincs különleges tehetségem semmihez. Szörnyű érzés. Persze, már megtanultam élni ezzel az érzéssel, mégis néha feltörik bennem a vágy, és akkor nagyon depis tudok lenni. Most is így érzem magam. Ráadásul a kedvenc hobbim fóruma váltotta ki bennem. Ilyenkor persze senki nem hibás, csak én. Hiszen mások gyönyörű munkáit nézegetve én generálom magamnak az olyan gondolatokat, hogy "Ilyet én soha nem fogok tudni!", vagy "Miért nem vagyok én is olyan ügyes, kreatív, mint ők?". Ahelyett, hogy megcsodálnám a szebbnél szebb scrapbook készleteket, és aztán továbblépnék. Hiszen, miért is kéne nekem is olyan dolgokat gyártani. Nem elég nekem, hogy albumoldalakat készítek? És egyébként is, majd tanulgatom a program használatát, és én is tudok valamit készíteni, ami szép. Nem feltétlenül olyan mestermű, mint a többieké, de szép. Miért kell nekem a tökéletességre törekedni? Nem tudom. Csak. Mert keresek. Keresem azt, amiben a legjobb lehetnék. És bárhol keresem, mindig csak olyan dolgokat találok, ahol nemhogy a legjobb, de még jó sem tudok lenni. Vajon létezik egyáltalán valami, ami miatt szükség van rám a világban? van valami, amit csak én tudok elvégezni? Vajon mi a dolgom a világban? Mi az, amiről majd emlékezni fognak rám? Vagy simán csak eltűnik az emlékem a süllyesztőben, ha már nem leszek? Vajon milyen maradandó dolgot tudnék magam után hagyni?

Igen, az önértékelésem a nullán van, vagyis inkább a mínuszban. Mindig is ilyen voltam. De mostanában nagyon előjött. Talán főleg azóta, hogy gyerekeim vannak. Igaz, nem vagyok benne biztos, hogy van összefüggés. De lehet ki tudja...

Most abszolút nem találok rá megoldást, de valamiért muszáj volt kiírnom magamból.

Örülök, hogy benéztél!