2012. Február 7.

Tudom, már megint sokat hagytam ki. Meg sem próbálom behozni a lemaradást. Úgy döntöttem, hogy az aktuális dolgokat fogom leírni, és majd folyamatosan kiderül az előzmény is.

Az előző pár hónap jó sűrű volt, talán most egy kicsit csendesebb időszak következik. Bár ki tudja, mindig van valami.

Nagyon sokan kérdezik, hogy vagyunk, és többen kezdik úgy, hogy "nem írtál mostanában a blogodba". Ez nagyon jól esik, tehát vannak, akik olvasgatják, úgyhogy íme, hogy is vagyunk.

Dani:

Ezerrel mászik négykézláb, de még nem jár. Egy-két hete kezdett megállni kapaszkodás nélkül, és a kezdeti néhány pillanatos állásról mostanra odajutottunk, hogy pár másodpercig megáll, sőt a héten elkezdett úgy fölállni, hogy nem használt közbe kapaszkodót sem. Ha megfogom az egyik kezét, már eltotyog pár lépést, sőt, csütörtökön már mintha tett volna egy apró lépést is. De lehet, hogy ezt csak az én anyai szemem gondolta önálló lépésnek. A játék babakocsit, játék bevásárlókocsit simán végigtolja a nappalin, de ha valahova gyorsan akar eljutni, négykézláb megy.
Jelenleg 10 foga bújt ki. Sok mindent eszik, a tejtermékekből már csak a tejet nem próbáltuk. Nagyon szereti a zöldborsót, és a minap kipróbáltuk a halat, ami szintén nagyon ízlett neki. Az már tuti, hogy a magyaros ízeket nagyon fogja kedvelni.
Továbbra sem alussza végig az éjszakákat. Napközben általában egyszer alszik, kb. 1-2 órát délután. 4-5-szö szopizik, plusz éjszaka 2-3-szor. Elég fárasztó, de talán vége lesz egyszer ennek az időszaknak is.

Peti:

Nagyon élvezi az ovit továbbra is. Már egész nagyfiús a kinézete, de a viselkedése nem az. Szereti azt játszani, hogy kisbaba, úgy beszél, stb. Gondolom, ez Dani miatt van. Elkezdtünk vele pszichológushoz járni a Nevelési Tanácsadóba, mert tavaly januárban elkezdett kicsit dadogni, de ez nem múlt el, hanem egyre zavaróbb lett. Végül októberben beszéltem az óvónénikkel, és eldöntöttük, hogy meg kéne néznie egy pszichológusnak, hogy vajon mitől lehet. Ma volt a harmadik alkalom, és Peti nagyon élvezi. Kíváncsi leszek, a végén (4-5 alkalom után) mit fog mondani Sári néni.

Eszti:

Kész kis hölgy lett belőle. Az utóbbi hónapokban rengeteget változott, úgy érzem, ebben nagy szerepe van annak is, hogy az új oviban sok barátnője van, akik szívesen vannak vele. Egészen kinyílott, és nagyon készül az iskolára. Kicsit talán komolyodott is. Ha olyan pillanatban kapom el, akkor szívesen segít otthon. Viszont egyre többször fordul elő, hogy irtózatosan dacos. Mondok valamit, és ő "csakazértse". Ilyenkor nagyon nehéz vele.
Elkezdtünk gondolkodni az iskolakérdésen, de nem egyszerű a helyzet. Ugyanis tavaly eltolták a körzethatárokat Dunakeszin, így abba a helyzetbe kerültünk, hogy a körzeti ovi melletti iskola a Fazekas már nem a mi iskolánk. Helyette a Bárdosba tartozunk, ami viszont lent van a Fő úton, ami éppen az ellenkező irányban van az ovihoz képest. Ha oda kellene Esztinek járni, akkor vagy gyalogolhatnánk egy órát reggelente, mire Peti az oviba ér (hiszen nyilván először Esztit vinném iskolába, aztán Petit oviba), vagy megint autózni kéne. Egyik megoldás sem tetszik. Viszont nagyon sok helyről hallom, hogy körzeten kívüliként esélyünk sincs bekerülni a Fazekasba, pedig az nagyon kényelmes lenne, arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik, Eszti barátnői is odamennek. Szóval ez ügyben még futunk egy-két kört, és fogalmam sincs, hogy mi lesz. De az tuti, hogy szeptembertől iskolába kell járnia.

Én: 

Jól vagyok, szeretek itthon lenni, jelenleg valahogy eszembe sem jut, hogy el kéne menni dolgozni. Rákaptam megint a horgolásra, kötésre, varrásra, és ezt nagyon élvezem. Változatosságnak pedig scrapbookozok a laptopon, igaz, ezt mostanában ritkábban teszem. Nagyon gondolkozom azon, hogy ha Dani 3 éves lesz, és nem lesz újabb gyerekünk (igen, benne van a pakliban, igaz, hogy kérdőjellel), egy időre még itthon maradnék főállású anyaként. Esetleg közben itthon korrepetálhatnék matekból, informatikából, vagy horgolhatnék, varrhatnék, és az alkotásaimat eladnám. Nem tudom, még gondolkozom rajta.

Mára ennyi talán elég is olvasnivalónak.
Szép napot mindenkinek!

B.Ú.É.K = Bízd Újra Életed Krisztusra!

Remek a hangulatom...

Ma van a szülinapom! Éppen most, délután fél ötkor láttam meg a napvilágot, néhány évvel ezelőtt. Igen, krisztusi korba értem. Idén tuti nem lehet véletlenül sem összecserélni a számgyertyákat a tortámon. És tényleg remek a hangulatom, mert sok jó dolog történik körülöttem az utóbbi három napban. November 7-én, a "majdnem" szülinapomon (igen, anyukám x évvel ezelőtt ezen a napon vonult be a kórházba - fantasztikus régi videófelvétel őrzi a nap emlékét: anyukám hatalmas pocakkal pózol boldogan egy "ÉLJEN NOVEMBER 7!" feliratú transzparens előtt :-D), szóval ezen a szép napon Dani végre felült a babakocsiban. Addig húzta fel magát megfogva a fogantyú tövét, hogy aztán elengedve sem esett vissza. Nagyon tetszett neki ez az új nézőpont.

 Aztán ma úszáson megpróbáltam kiültetni a medence szélére, és csodálatosan megült egyenes háttal minden támasztás nélkül! Eddig ugyanis csak a babakocsiban művelte ezt a mutatványt. A földön még mindig nem akar ülve játszani, de gondolom, majd ez is eljön. Kedden voltunk tanácsadáson, minden rendben volt, Dani 8500 gramm volt. A doktor néni meg volt elégedve, persze attól eltekintve, hogy evésügyileg még mindig lassan haladunk, Dani még mindig szinte csak szopik. Bár megint főztem zöldséglevest, és azt összepépesítettem neki - na, azt zabálta! Mintha csak azt mondaná: "Anyám, most komolyan ilyet is tudsz? Akkor minek tömsz a sok undorító sótlan, fűszerezetlen péppel? És még csodálkozol, hogy nem eszek meg semmit..." Hát igen, eddig az adagunk úgy nézett ki, hogy egy bébiételes üveget kb. két nap alatt végeztünk ki (minden nap ebédre és vacsorára kap(na) főzeléket). Erre a zöldséglevesemből megevett vagy egy üvegre valót! Lehet, hogy újra elkezdek főzni?

Tegnap megint összejöttünk a csajokkal alkotni, és filczöldségeket és gyümölcsöket készítettünk. Nekem végül csak egy körtére futotta az időmből, mert kiszabtam néhány zöldségnek valót, de a végén még eltettem egy fél almának és egy epernek való alapanyagot, amiket szintén meg akarok csinálni. A végén annyira tetszett mindenkinek a dolog, hogy megállapodtunk, hogy két hét múlva folytatjuk.

Aztán eljött a mai nap. Általában anyukám szokott először felhívni (hogy tuti ő legyen az első, már fél7-7 körül fel szokott köszönteni :-)), de ma kivételesen a kisebbik húgom megelőzte. Ebédnél elkezdtem megjegyezgetni a férjecskémnek, hogy ő ma még meg sem említette a szülinapomat, és hogy ez mégis milyen dolog. Erre ebéd után megjelent a spájzból két szelet gesztenyetortával, amit még reggel vett. Na, szép, már megint lelőttem a meglepetését! Sajnos ilyen vagyok. De azért nagyon örültem, és szépen meg is köszöntem. A torta pedig isteni volt! Mostanában a gesztenyés sütik a gyengéim... Anyu végül csak délután hívott, amikor már együtt voltak apuval (valószínűleg épp ez volt az ok, hiszen anyu délelőttös volt, és azért hajnali 5-kor mégsem hívhatott - köszi Anyu!). Aztán fél óra múlva hívott a nagyobbik húgom. Úgyhogy ezzel teljes a leltár:-)

Az egyetlen üröm az örömben, hogy tegnap begyulladt a bal szemem, úgyhogy a szülinapomon szép nyuszis piros szemmel nézem a nagyvilágot. A gyógyszertárban kaptam rá egy kenőcsöt, amit rögtön beles kentem, amikor hazaértem. Kíváncsi leszek, sikerül-e ezzel meggyógyítani. Őszintén szólva nem sok kedvem van dokihoz menni vele...

Nektek is további szép napot kívánok!

Egy ritka jó reggel

Jajjj, de jól kezdődött a mai napom! Pedig először azt hittem, szörnyű lesz, ugyanis fejfájással ébredtem. Ez nem is csoda, a gyerekeket teljesen megzavarta ez az óraátállítás. Egyébként sem kifejezetten későn kelők (már nem is álmodok arról, hogy esetleg 3/4 7-nél valaha is később keljek fel...), de ugyebár ez most az átállítás után azt jelenti, hogy ha ugyanakkor kelnek fel, akkor nekem egy órával hamarabb van még. Tehát ma már 3/4 6 előtt elkezdtek a nagyobbak átjárkálni, hogy de miért nem kelek fel, és különben is akkor meg odajönnének mellém aludni. Persze nem engedtük, de időről időre átjöttek. Dani az éjjel már fél 2-kor felkelt, úgyhogy onnantól mellettem aludt, de nem túl jól, mert nekem úgy tűnik, hogy egész hajnalban szoptattam hol az egyik, hol a másik oldalról (bár nem tudom, ez időben mit jelenthet, mert rendszerint ilyenkor félálomban, fekve művelem ezt a dolgot...). na mindegy, reggel fél 7 körül a gyerekek már teljesen fent voltak, nekem fájt a fejem, semmi kedvem nem volt felkelni. Erre drága férjecske felkelt, levitte őket reggelizni (félálomban hallottam, ahogy Eszti méltatlankodik, hogy márpedig neki anya készítsen kakaót), és kijelentette, hogy én aludjak csak vissza. Hát nem drága ember? Na, teljesen mélyen azért nem tudtam visszaaludni, mert Dani ott maradt mellettem, de ébredezett ő is. Próbáltam újra álomba szoptatni, de nem sikerült, viszont arra elég volt, hogy 5-5 perceket még álomba zuhantam én is. Aztán, mivel közben észrevettem, hogy tiszta pisi a ruhája (nem csoda, hogy nem tudtam visszaaltatni), végül fél 9 körül felkeltem, hogy tisztába tegyem. Addigra nagyjából elmúlt a fejfájásom. Mire végeztem, férjecske finom tejeskávéval jelent meg az emeleten, úgyhogy gyorsan visszabújtam, hogy ágyba hozhassa nekem! :-D Úgyhogy végül ritka jól indult a nap. Ezek után nem csoda, hogy több energiám volt pizzát készíteni. Finom is lett, igaz, a sok kelesztéssel tulajdonképpen egész délelőtt tartott, de megérte!

Egyébként Eszti már teljesen meggyógyult, ma vesszük be az utolsó Augmentin adagokat. Dani még mindig taknyos, mára megint piros lett a szeme, de most már elkezdem neki szívni az orrát, mert szerintem a taknyot törölgeti bele a szemébe, és attól gyullad be. Nem akarok megint csepegtetni. Elkezdődött az őszi szünet is, a két nagyobb ilyenkor nem megy oviba, mert összevont csoport van, ez meg Petinek nem olyan jó, én meg úgyis itthon vagyok.

Csütörtökre megpróbáljuk meghívni Eszti barátnőit póni partira (a játékpónikkal fognak játszani). Két lányzó már vissza is jelzett, a többiek még nem hívtak, én meg sajnos nem tudom a számukat. Az ovis szekrényükben hagytunk papírt az én számommal, remélem, felhívnak majd.

Kösz, hogy itt jártál!

Doki néni

Nos, a gyerekekkel elmentünk ma doki nénihez. A diagnózis: Esztinek nagyon csúnya tüszős mandulagyulladása van, állítólag tiszta gennyes a torka, úgyhogy Augmentint kapott gyulladáscsökkentőnek. Sajnos a szeme is kicsit váladékozik, úgyhogy kell neki Tobrex szemcsepp is napi ötször. Sajnálom, mert pont beleszokott az oviba, lettek nagy barátnői, erre most nem mehet. De azért remélem, jövő hétre meggyógyul, mert elkezdtük szervezgetni, hogy az őszi szünetben, amikor a legtöbb gyerek úgysem megy oviba, ők meg pláne nem, összehozzuk hozzánk a lányokat, hogy hadd pónizzanak egyet. AZ egyik kislány anyukájának a számát már el is kértem, holnap meg bedobunk a többi barátnő szekrényébe egy papírt, hogy anyukák hívjanak fel, hátha tényleg sikerül összehozni a dolgot. Annyira örülök, hogy ilyen gyorsan sikerült Esztinek jó barátnőket találnia! Azt, hogy most tényleg olyanokat talált most, akik szívesen barátkoznak vele egy tegnap reggeli aranyos kis jelenet mutatja számomra. Átöltözés után reggel ment a mosdóba kezet mosni, ott pedig összefutott az egyik legjobb barátnőjével, Emesével. Odamentem, hogy szóljak neki, hogy nézze már meg a WC-ket, mert nagyon büdös volt az öltözőben, hátha valaki nem húzta le a WC-t. Látom, hogy ott sugdolóznak a kislánnyal. Még nem ismerem annyira a csoporttársakat, ezért megkérdeztem, hogy "ő az Ancsi?" (egy másik barátnő neve). Erre nagy kuncogás közepette válaszolt nekem a kislány, hogy "Nem, én az Emese vagyok." Erre a lányom reakciója a következő volt. Odafordult a kislányhoz, és közölte vele (további közös kuncogások mellett), hogy "az anyukám nagyon vicces!". Ezután elvonultak kezet törölni, és folytatták a sugdolózást, fél szemmel engem nézve. Olyan jó volt látni, tényleg úgy viselkedtek, ahogy a kis barátnők szoktak, vagy legalábbis ahogy én elképzelem, hogy 6 éves lányok hogy viselkednek, ha barátkoznak egymással. Úgy melengette a szívemet...

Ja, és hogy Danival mi van. Szóval éjszaka már nem volt semmi gond, szoptatásra sem, úgyhogy megnyugodtam, de azért őt is megmutattam a doki néninek. Neki is kicsit hólyagosnak látta a torkát, úgyhogy azt mondta, ez is valami vírus, de mivel hála Istennek nem lázas nem kell vele semmit tenni, csak sokat szoptatni. Remélem, nem ismétlődik meg a dolog, úgy tűnik, azóta jól van, csak sajnos estére a jobb szeme teljesen bepirosodott. Lehet, hogy holnap felhívom a dokit, hogy az Esztinek vett szemcseppet használhatom-e Daninak is, hátha gyorsabban meggyógyul tőle.

Persze így két beteg gyerekkel szó sem lehet róla, hogy a két hete újraindult baba-mama kézműves alkalmat nálunk tartsuk, pedig jó lett volna. De Ági barátnőm bevállalta, hogy legyen náluk kivételesen, úgyhogy nem kell elhalasztani csak emiatt a dolgot. Még az is lehet, hogy ha a férjem hazajön, és nem túl fáradt, én is átugrok egy órára, hiszen itt van az utcában az ő házuk is. Nagyon jól éreztem magam két hete a lányokkal, sajnálom, hogy most nem tudnak hozzánk jönni.

Amin még aggódok, hogy vajon Peti meddig tudja magát tartani. Remélem, hogy ő nem fogja elkapni egyik vírust sem, bár tapasztalatom szerint ő a legfogékonyabb a betegségekre eddig. De ki tudja, lehet, hogy ez most változik.

Köszi, hogy erre jártál!