Már megint többet hagytam ki annál, mint szerettem volna. Dehát úgy látszik, így megy ez, ha valakinek három gyereke van, és újabbnál újabb hobbikat talál ki magának. Például a tortadíszítés megtanulását tűzi ki célul. Igen, ez most a legújabb mániám. Na, nem azért nem írtam, mert annyi tortát sütök, hanem mert főleg ebben a témában netezek, és emellett valahogy mindig elmarad, hogy írjak is. Pedig zajlik az élet.
Peti pár napig beteg volt. Szombat estére belázasodott, aztán két napig nagyon kis elesett volt, lázzal. Hétfőn nem is ment oviba, aztán kedden már jól volt, de azért még egy napra itthon tartottuk. De aznap reggel már jó nagy patáliát csapott, hogy ő miért nem mehet Esztivel oviba, pedig már meggyógyult. Úgyhogy ma persze már alig várta, hogy mehessen, és nagyon boldog volt, hogy mehet (na jó, azért a reggeli "nem akarok öltözni" műsort nem úsztuk meg...). Úgyhogy az elmúlt napokban ez is lefoglalt. Hétfőn ráadásul jó kis depim is volt, úgyhogy mivel úgyis mentem anyuhoz (férjem nappalos volt, így Petit anyunál hagytam, amíg Esztit eldobtam az oviba), jól kibőgtem magam. Valahogy besokalltam. Stresszes volt a reggel (későn is keltem, és Peti betegségéből adódóan is voltak késleltetések, úgyhogy úgy indultunk, hogy azt hittem, Eszti már nem kap reggelit, erre az autóban kijelentette, hogy pedig ő nagyon éhes, mert pont ezért nem ette meg reggel a müzlijét, mert azt hitte, az oviban lesz reggeli, plusz a másnapi ebédet csak fél kilencig lehet elvileg lemondani, én meg kivételesen a főúton mentem a pálya utca helyett, viszont itt meg olyan dugó volt, hogy csak na... Szóval semmi sem akart összejönni), és Peti betegsége miatt megint el kellett halasztanom a belvárosi "lófrálós" napomat, amit mát egy-két hete tervezgetek, de sosem jött össze, és persze ehhez még rossz idő is volt. Szóval kiborultam. De jó volt egy kicsit pityeregni, mire hazaértem a két fiúval a nap is elkezdte magát mutogatni, végül Eszti is még kapott reggelit, a tornát sem késtük le, sőt még Peti másnapi ebédjét is le tudtam mondani. Úgyhogy azért végül jól alakult a napunk.
Végül ma már ment Peti oviba, úgyhogy megragadtam az alkalmat, és bementem Budára. Főleg a Desszertmester boltjába készültem, mert zselés ételfestéket akartam venni (az unokaöcsém keresztelőjére szeretnék egy borított tortát sütni, amihez magam tervezem elkészíteni a fondantot is, ezt szeretném színezni), és nem voltam hajlandó postaköltséget fizetni érte. És ha már arra jártam, benéztem a Mammutba, és utána még a Westendbe is, amíg nem indult a vonat, és ott is ebédeltem. Jó volt egy kicsit "csak úgy" nézelődni egyedül (kvázi, hiszen azért Dani ott volt velem a kendőben, de egész jól bírta, bár azért azt megállapítottam, hogy nem egy pláza szerető fiú lesz - elég furán nézelődött ide-oda, amikor ébren volt...). Vonatoztunk, villamosoztunk, Dani nem győzött bámulni, ugyebár nem nagyon járkálunk vele a belvárosban, ő inkább a nyugis Dunakeszihez szokott, vagy Újpesthez.
Nagyon jó élmény volt a Westendben a Baba-mama szoba. Először alig találtam meg, nem túl egyértelműek és következetesek a nyilak. Először azt hittem, a WC-knél van valahol, mert volt olyan rajzú, ahol anyuka van gyerekkel. Bementem, de csak egy falra szerelhető pelenkázót találtam, és a kisvécét. Na, gondoltam, itt akkor sem fogok szoptatni, ha ez az egyetlen kijelölt hely. Azért nézelődtem tovább, és végül egy hölgy segítségével megtaláltam a baba-mama szobának elnevezett helyiséget a legfölső emeleten a tetőkert kijárata mellett. Hát, az valami csoda volt!!! Ilyet még nem láttam. Egy kis folyosóról két kicsi, de jó világos helyiség nyílik. Benne egy hatalmas sarokszekrény pelenkázóval, egy mosdókagyló, tükör, fogas, papírtörlő adagoló, és ami a legfontosabb, egy szoptatós szék. De nem csak egyszerűen odadobva egy szék, hanem egy minőségi, párnás, lábtartós szoptatós fotel, amire mindig is vágytam itthonra is. Szépen letakarva papírral a higiénia miatt. A helyiség ajtaja csukható, ha bármi gond, vagy szükség lenne, az előtérben egy néni a rendelkezésünkre áll. Felnőtt WC is van, de erre nem volt szükségem, de biztos vagyok benne, hogy a néni vigyázott volna addig Danira, amíg elmegyek. Szóval az egész nagyon kényelmes, és tetszetős volt, tényleg kellemes 20 percet töltötte ott, amíg tisztába tettem, és megszoptattam Danit. Mindenkinek ajánlom!
Nagyon jó nap volt, de most már lefekszem aludni. Pedig még sok mindenről szerettem volna írni. Még mindig adós vagyok Eszti ovis kézműves alkotásaival. Tegnap fényképezgettem őket, remélhetőleg még a héten meg tudom mutatni.
Jó éjszakát!
