A héten sokat voltunk kint. Hétvégén gyönyörű idő volt, volt, hogy Dani kint aludt a teraszon, és nagyon élvezte.
Voltunk csípőszűrésen is, mindent rendben találtak. Megtiltották az oldalt alvást, viszont előírták a sok hason fekvést (mintha ezt eddig nem tudtam volna – dehát ha a gyerek üvölt, amikor hasra fektetjük…)
Elmentünk végre a templomi mamakörre is, ami nagyon jó volt, Dani szinte végigaludta, a közepén meg szopizott egyet. Ugyanaznap meglátogattuk a sulit is, ahol dolgoztam a terhesség előtt, és természetesen mindenki, akivel találkoztunk körülrajongta. Pedig addigra pont megéhezett, és bizony ordított. Aznap délután még egy babakocsis bevásárló sétára is elmentünk, amit viszont férfi léte ellenére nagyon jól bírt, végigszunyálta az egész másfél-két órát. Nekem meg a vásárlásterápia tett jót, pedig csak pelust, melltartóbetétet, meg hasonlókat vettünk. Na jó, vettem Esztinek egy saját fésűt, meg Daninak is egyet, sőt még Minimaxos szívószálat is, amiben véletlenül sincs semmi egészséges (ezt persze nem Daninak…). De már régen szerettem volna, és gondoltam, semmi bajunk nem lesz belőle, ha egyszer kipróbáljuk…
Az ifiúr egyre többször osztogatja a mosolyait, imádnivaló, ahogy még a szeme is nevet!
Az arcáról és a mellkasáról mostanra teljesen eltűntek az anyatejes kiütések, viszont rettenetesen száraz a bőre, főleg a mellkasán. Úgyhogy most kicsit jobban odafigyelek a fürdetéskor az olajozásra, nem sajnálom tőle. A fején még mindig van koszmó, és mivel kevés és világos a haja, nagyon látszik, nem túl szép látvány. Olyan, mintha hámlana, és ilyen kis sárgás foltok vannak rajta néhol. Olajozom, és dörzsölgetem neki, sőt néha egy kicsit szoktam kapargatni is óvatosan, hogy ne sértsem fel a fejbőrt, de nem nagyon múlik.
Lassan érik az első körömvágás is, mert néha karmolásokat veszek észre az arcán. Csak olyan kicsi ujjai vannak még, egyelőre félek nekiállni. Pedig muszáj lesz! Lehet, hogy elsőre még nem a csipesszel kezdem, hanem a kisollóval, hátha azt könnyebb irányítani…
Már másfél hete nem írom a szopikat! Nem csak azt nem, hogy mennyit szopik, hanem a napirendjét sem. Az a helyzet, hogy annyira váltogatja az alvást, evést, nyűgösködést, hogy nincs energiám folyton írni. Főleg az esti és az éjszakai dolgokba zavarodtam bele. Úgyhogy teljesen abbahagytam. Azt vettem észre, hogy így jobban oda tudok figyelni rá, nem akarom mindig azt nézni, hogy mikor evett, stb. Persze az utolsó szopi idejét mindig megjegyzem, hogy kb. tudjam, hogy mennyi időnként eszik (2 és fél, 3 óránként, de többször van, hogy nappal 4 órát is kibír, és ez egyre gyakrabban fordul elő), de alapvetően igyekszem igény szerint szoptatni. Az időnézés csak kíváncsiság. Egyébként így 8 hetesen Dani 4360 grammot nyom, ami azt jelenti, hogy egy hét alatt 240 grammot hízott. Kerekedik is rendesen a pofija!
További szép napot!
2011. február 12., szombat
2011. február 3., csütörtök
Dani - 7. hét (2011. január 28- február 3.)
Esti ramazuri
Sajnos úgy tűnik, Danika rendszeresítette az esti ramazurit. Bármit csinálok napközben, ha ébren tartom, ha hagyom aludni, ha sokat büfizik, ha keveset, ha jól megy az esti rutin, ha nem, este fél 10-10 körül elkezd műsort rendezni. Sír, nyűglődik, a világért el nem aludna, ellenben minket (na jó, főleg engem) foglalkoztat. És ez megy éjfélig, vagy fél egyig. Mindig. Minden este. Menetrendszerűen. Nagyon fárasztó. Tulajdonképpen azért rossz, mert éppen ez az a két óra, amikor már Eszti és Peti elaludtak (8-9 körül szoktuk letenni őket), esetleg az ember elkezdene egy esti filmet nézni egy finom meleg tea kíséretében. Kiengednénk. Egy kis gyerekmentes időre vágyunk. TELJESEN gyerekmentesre. Igen, tudom, a nagyok nincsenek is itthon napközben. De Dani itt van, és délután 5-től este 9-ig a nagyok is annyira lestrapálnak, mintha egész nap itthon lennének. Vagy csak mi vagyunk gyorsan fáradóak, de szerintem nem ez a lényeg. Vágyunk egy ilyen időre. Hogy csak ketten legyünk egy kicsit a nap levezetéseképpen. És ez nincs. Egy este sem. És ez így megy már lassan több, mint egy hete. Napközben bezzeg alszik a szopik között! Vajon hogyan lehetne ezt átfordítani? Inkább napközben kéne ilyet csinálnia (na jó, igazából egyáltalán nem szeretnénk, de ha már…), este neki is jobb lenne, ha aludna. Ha valakinek van valami ötlete, írjon, szóljon…
Írtam ez ügyben Renáta blogjára is egy kérdést, és volt olyan kedves, hogy válaszolt is Esti műsor: sírás! című bejegyzésében.
A bukás továbbra is maradt, még mindig rengetegszer és hatalmas mennyiségeket bukik. Már komolyan kezdek aggódni, pedig a súlygyarapodással nincs gond. Olvastam egy cikket a bukás és a reflux különbségéről, és gyakorlatilag az ott leírtakból éppen csak az nem utal nálunk refluxra, hogy Dani szépen gyarapszik (7 hetesen 4120 gramm). Vajon ez kizárja ezt a betegséget?
A múlt hétről elfelejtettem elmesélni, hogy végre bepirosodott a BCG oltás, miután 5 héten keresztül aggódtam, hogy abszolút nem látszott semmi. Erre ezen a héten olyan hatalmas piros púp van már ott, hogy ijesztő. Ma volt itt Csilla néni megint kádúszni, és ő is azt mondta, hogy ennek nem kéne így kinéznie. Szerinte mutassam meg a gyerekorvosnak. Úgyhogy valószínűleg holnap fel is hívom, hogy mit csináljak, el tudunk-e valamikor hozzá menni. Tanácsadásra csak két hét múlva mennénk, addig meg jó lenne, ha megnézné. Csilla néni mellesleg azt mondta, hogy van egy ismerős gyerekorvosa, aki nagyon tudja a dolgát, refluxban nagyon otthon van, és megadja a számát, hogy hívjam fel, hátha tud tanácsot adni. Állítólag ő nem fog azzal lerázni, hogy túletetem Danit, azért bukik. Kíváncsi leszek, úgyhogy várom a számot.
Ahogy így visszaolvasok, nagyon fura az egész. Háromgyerekesként para-anya lettem. Pedig a másik kettőnél szerintem nem voltam ennyire aggódós. Mitől lettem ilyen? Bár lehet hogy csak nálam is működik az emlékek megszépülésének folyamata…
Szép napot!
Sajnos úgy tűnik, Danika rendszeresítette az esti ramazurit. Bármit csinálok napközben, ha ébren tartom, ha hagyom aludni, ha sokat büfizik, ha keveset, ha jól megy az esti rutin, ha nem, este fél 10-10 körül elkezd műsort rendezni. Sír, nyűglődik, a világért el nem aludna, ellenben minket (na jó, főleg engem) foglalkoztat. És ez megy éjfélig, vagy fél egyig. Mindig. Minden este. Menetrendszerűen. Nagyon fárasztó. Tulajdonképpen azért rossz, mert éppen ez az a két óra, amikor már Eszti és Peti elaludtak (8-9 körül szoktuk letenni őket), esetleg az ember elkezdene egy esti filmet nézni egy finom meleg tea kíséretében. Kiengednénk. Egy kis gyerekmentes időre vágyunk. TELJESEN gyerekmentesre. Igen, tudom, a nagyok nincsenek is itthon napközben. De Dani itt van, és délután 5-től este 9-ig a nagyok is annyira lestrapálnak, mintha egész nap itthon lennének. Vagy csak mi vagyunk gyorsan fáradóak, de szerintem nem ez a lényeg. Vágyunk egy ilyen időre. Hogy csak ketten legyünk egy kicsit a nap levezetéseképpen. És ez nincs. Egy este sem. És ez így megy már lassan több, mint egy hete. Napközben bezzeg alszik a szopik között! Vajon hogyan lehetne ezt átfordítani? Inkább napközben kéne ilyet csinálnia (na jó, igazából egyáltalán nem szeretnénk, de ha már…), este neki is jobb lenne, ha aludna. Ha valakinek van valami ötlete, írjon, szóljon…
Írtam ez ügyben Renáta blogjára is egy kérdést, és volt olyan kedves, hogy válaszolt is Esti műsor: sírás! című bejegyzésében.
A bukás továbbra is maradt, még mindig rengetegszer és hatalmas mennyiségeket bukik. Már komolyan kezdek aggódni, pedig a súlygyarapodással nincs gond. Olvastam egy cikket a bukás és a reflux különbségéről, és gyakorlatilag az ott leírtakból éppen csak az nem utal nálunk refluxra, hogy Dani szépen gyarapszik (7 hetesen 4120 gramm). Vajon ez kizárja ezt a betegséget?
A múlt hétről elfelejtettem elmesélni, hogy végre bepirosodott a BCG oltás, miután 5 héten keresztül aggódtam, hogy abszolút nem látszott semmi. Erre ezen a héten olyan hatalmas piros púp van már ott, hogy ijesztő. Ma volt itt Csilla néni megint kádúszni, és ő is azt mondta, hogy ennek nem kéne így kinéznie. Szerinte mutassam meg a gyerekorvosnak. Úgyhogy valószínűleg holnap fel is hívom, hogy mit csináljak, el tudunk-e valamikor hozzá menni. Tanácsadásra csak két hét múlva mennénk, addig meg jó lenne, ha megnézné. Csilla néni mellesleg azt mondta, hogy van egy ismerős gyerekorvosa, aki nagyon tudja a dolgát, refluxban nagyon otthon van, és megadja a számát, hogy hívjam fel, hátha tud tanácsot adni. Állítólag ő nem fog azzal lerázni, hogy túletetem Danit, azért bukik. Kíváncsi leszek, úgyhogy várom a számot.
Ahogy így visszaolvasok, nagyon fura az egész. Háromgyerekesként para-anya lettem. Pedig a másik kettőnél szerintem nem voltam ennyire aggódós. Mitől lettem ilyen? Bár lehet hogy csak nálam is működik az emlékek megszépülésének folyamata…
Szép napot!
2011. február 1., kedd
Élményváros
Egy séta alkalmával láttunk meg egy plakátot itt Dunakeszin. Élményváros. Az ötlet nagyon megtetszett, utánanéztem hát a neten, mi is ez, és mégis hol van. És még jobban megtetszett a dolog. Nem messze van tőlünk, sokszor szoktunk arra hazajönni, úgyhogy még útba is esik, előtte megyünk el. És nem is nagyon tűnt drágának. Úgyhogy úgy döntöttünk, kipróbáljuk.
Eszti és Peti már nagyon készültek, mert mutattam nekik a weboldalon a fényképeket, és ők ugyebár imádnak ugrálóvárazni. Mindig megjelenik a Megajátszóházas szórólap a szekrényükben, és olyankor napokig azt hallgatom, hogy miért nem megyünk. Mert drága, mondom én, aztán mikor vége van, akkor ők is abbahagyják. Az Élményváros viszont nem vándorló játszóház, hanem helyhez kötött. És közel van. És kevesebbe kerül, legalábbis elsőre úgy számoltam. Tehát megbeszéltük nagymamával (anyukámmal), hogy aznap (múlt szombaton, 29-én), amikor úgyis jött volna ki, elmegyünk. Egyedül nem vállaltam volna a három gyerekkel, férjem meg dolgozott aznap.
Összességében nagyon jónak találtuk az egészet. A gyerekek imádták, úgy szaladgáltak, mint akik most szabadultak egy kicsi cellából. Dani meg végigaludta a délelőttöt. Szó szerint. Reggel 6-kor szoptattam meg gondoltam, majd ha odaérünk, akkor rögtön újra szopizik. És ő pedig az autó beindulásától (reggel fél 9 körültől) aludt, mint a bunda, egészen fél egyig.
A tejem persze folyt rendesen addigra, hiszen mivel nem szoktam fejni, most sem vittem magammal semmit, amibe lehetett volna. A ruhám így teljesen elázott, a cicim feszült… De az a jó megvolt benne, hogy csak Esztire és Petire koncentrálhattam. Anyukám figyelt a babakocsiban Danira, tolta utánunk, a gyerekek, és néha én is ugráltunk, és szinte mindent lehetett. Volt három dolog, amiért zsetont kellett adni, amit 200 forintért lehetett vásárolni, de azokon kívül minden ugrálóvár, minigolf, játékgép ingyen volt. Rettenetesen élvezték. Végül úgy döntöttem, hogy veszek nekik egy-egy zsetont is, mert Eszti ugrálni akart a szíjas gumiasztalon (ahol bekötik a gyereket, és úgy jó magasra tud ugrani), Peti pedig a nagy pedálos autót nézte ki rögtön elsőre. Először megmagyaráztam nekik, hogy nem szeretnék a belépőn kívül többet költeni, aztán úgy döntöttem, hogy megérdemlik. És tényleg nagyon élvezték.
Nem vittünk ebédet, mert olvastam, hogy van bent étterem. Ez volt az egyetlen csalódásom, bár valahol számítottam rá. Igen, irtózatosan drága volt, legalábbis nekem. Egy adag sült krumpli 400.-, és ez az egy adag egy kis téglalap alakú papírtányérnyit jelent. Szerintem ennyiért többet kéne adni. Anyuval csirkepörköltet ettünk, ami egy tányérral 790.- volt, és finom is volt, csak a hús volt hideg… Mindenesetre legközelebb hozunk szendvicset.
Ebéd után végre felkelt Dani, úgyhogy elvittem pelenkázni, és megszoptatni. A pelenkázó jó tágas, és még szék is volt benne, amin lehet szoptatni. A takarítónő ugyan éppen akkor jött be, amikor elkezdtem etetni, de tapintatosan bocsánatot kért, és ki is ment rögtön. Ez a hozzáállás nagyon tetszett. Eszti és Peti ebéd után még szaladgáltak egy kicsit, bár megfigyelhető volt, hogy ekkor már inkább a nyugisabb, nem ugrálós játékokat választották :-).
Peti persze egész nap hozta a formáját, folyton őt kerestük, mert szó nélkül eltűnt, hogy valami más játékot próbáljon ki. Eszti jól megtanulta az évek során, hogy szóljon, ha készül valahova, és mindig figyelje, hogy lát-e engem. Ha nem, akkor azonnal keressen, és szóljon, mert akkor könnyebben megtalálom. De Peti! Na, ő ilyesmiket nem tanul meg. Hiába magyarázom meg neki, számára valahogy természetes, hogy biztos ott vagyok, vagy egyszerűen eszébe sem jut, hogy nagyobb tömegben elveszíthetjük egymás szem elől, és akkor nekem nehéz őt megtalálnom… Mindegy, végül nem lett semmi gond, de még ezt hiszem, ezen a témán dolgozni fogok vele.
Összességében egy csodálatos nap volt, számomra főleg azért, mert anyukám segítségének köszönhetően (még egyszer köszi, Anyukám!) végre a két nagyobbal tudtam önfeledten játszani, ami mostanában sajnos nem fordul elő sűrűn, pedig nekem is hiányzik. Íme néhány kép:
Eszti és Peti már nagyon készültek, mert mutattam nekik a weboldalon a fényképeket, és ők ugyebár imádnak ugrálóvárazni. Mindig megjelenik a Megajátszóházas szórólap a szekrényükben, és olyankor napokig azt hallgatom, hogy miért nem megyünk. Mert drága, mondom én, aztán mikor vége van, akkor ők is abbahagyják. Az Élményváros viszont nem vándorló játszóház, hanem helyhez kötött. És közel van. És kevesebbe kerül, legalábbis elsőre úgy számoltam. Tehát megbeszéltük nagymamával (anyukámmal), hogy aznap (múlt szombaton, 29-én), amikor úgyis jött volna ki, elmegyünk. Egyedül nem vállaltam volna a három gyerekkel, férjem meg dolgozott aznap.
Összességében nagyon jónak találtuk az egészet. A gyerekek imádták, úgy szaladgáltak, mint akik most szabadultak egy kicsi cellából. Dani meg végigaludta a délelőttöt. Szó szerint. Reggel 6-kor szoptattam meg gondoltam, majd ha odaérünk, akkor rögtön újra szopizik. És ő pedig az autó beindulásától (reggel fél 9 körültől) aludt, mint a bunda, egészen fél egyig.
A tejem persze folyt rendesen addigra, hiszen mivel nem szoktam fejni, most sem vittem magammal semmit, amibe lehetett volna. A ruhám így teljesen elázott, a cicim feszült… De az a jó megvolt benne, hogy csak Esztire és Petire koncentrálhattam. Anyukám figyelt a babakocsiban Danira, tolta utánunk, a gyerekek, és néha én is ugráltunk, és szinte mindent lehetett. Volt három dolog, amiért zsetont kellett adni, amit 200 forintért lehetett vásárolni, de azokon kívül minden ugrálóvár, minigolf, játékgép ingyen volt. Rettenetesen élvezték. Végül úgy döntöttem, hogy veszek nekik egy-egy zsetont is, mert Eszti ugrálni akart a szíjas gumiasztalon (ahol bekötik a gyereket, és úgy jó magasra tud ugrani), Peti pedig a nagy pedálos autót nézte ki rögtön elsőre. Először megmagyaráztam nekik, hogy nem szeretnék a belépőn kívül többet költeni, aztán úgy döntöttem, hogy megérdemlik. És tényleg nagyon élvezték.
Nem vittünk ebédet, mert olvastam, hogy van bent étterem. Ez volt az egyetlen csalódásom, bár valahol számítottam rá. Igen, irtózatosan drága volt, legalábbis nekem. Egy adag sült krumpli 400.-, és ez az egy adag egy kis téglalap alakú papírtányérnyit jelent. Szerintem ennyiért többet kéne adni. Anyuval csirkepörköltet ettünk, ami egy tányérral 790.- volt, és finom is volt, csak a hús volt hideg… Mindenesetre legközelebb hozunk szendvicset.
Ebéd után végre felkelt Dani, úgyhogy elvittem pelenkázni, és megszoptatni. A pelenkázó jó tágas, és még szék is volt benne, amin lehet szoptatni. A takarítónő ugyan éppen akkor jött be, amikor elkezdtem etetni, de tapintatosan bocsánatot kért, és ki is ment rögtön. Ez a hozzáállás nagyon tetszett. Eszti és Peti ebéd után még szaladgáltak egy kicsit, bár megfigyelhető volt, hogy ekkor már inkább a nyugisabb, nem ugrálós játékokat választották :-).
Peti persze egész nap hozta a formáját, folyton őt kerestük, mert szó nélkül eltűnt, hogy valami más játékot próbáljon ki. Eszti jól megtanulta az évek során, hogy szóljon, ha készül valahova, és mindig figyelje, hogy lát-e engem. Ha nem, akkor azonnal keressen, és szóljon, mert akkor könnyebben megtalálom. De Peti! Na, ő ilyesmiket nem tanul meg. Hiába magyarázom meg neki, számára valahogy természetes, hogy biztos ott vagyok, vagy egyszerűen eszébe sem jut, hogy nagyobb tömegben elveszíthetjük egymás szem elől, és akkor nekem nehéz őt megtalálnom… Mindegy, végül nem lett semmi gond, de még ezt hiszem, ezen a témán dolgozni fogok vele.
Összességében egy csodálatos nap volt, számomra főleg azért, mert anyukám segítségének köszönhetően (még egyszer köszi, Anyukám!) végre a két nagyobbal tudtam önfeledten játszani, ami mostanában sajnos nem fordul elő sűrűn, pedig nekem is hiányzik. Íme néhány kép:
Ovis kézműves
Eszti az oviban jár kézműves foglalkozásra. Nagyon szereti, mert imád babrálni papírral, ragasztóval, bármi kreatív technikával. Itthon is folyton rajzol, vág, ragaszt, képeket készít, ajándékokat mindenkinek. Már tavaly is könyörgött, hogy ő szeretne kézművesre járni, de valamiért nem fizettük be. Idén viszont úgy döntöttem, hogy egye fene, ha ennyire szeretné, nézzük meg, hogy mennyire kitartó. És nagyon az. Gyönyörű dolgokat készítenek, és mivel úgy látom, hogy jók az ötletek, úgy döntöttem, megosztom itt is veletek képek szintjén, hogy miket készítenek. Sajnos nem tudom az összes eddigit megmutatni, mert egyrészt nem emlékszem már az összesre, másrészt van, amit eltettünk a karácsonyi díszek közé, mert oda valók. A pedig már felkerült a padlásra… De azért van pár dolog, amit le tudtam kapni, és mostantól pedig folyamatosan fogom őket fényképezni, ahogy hazahozza. Megpróbálom leírni azt is, hogy miből és hogyan készültek, de nem nagyon értek a kreatív dolgokhoz, tehát a „szakmai kifejezéseket”, alapanyagok hivatalos neveit nem tudom, előre is bocsánatot kérek… Ahogy a képek minőségéért is. Nem volt az emeleten az állványom, és a fényképezés csínját-bínját is csak most tanulgatom. De talán a lényeg látszik.
Sárkány
A sárkány alakját kartonból vágták ki, amire ráragasztottak valamilyen textúrált papírt. Erre ragasztottak mozgó szemet, egy gyöngyöt az orrának, oldalra „füleket papírból”. A száját rajzolták. Aztán alulra jött egy raffia szál, amire ugyanabból a fajta papírból, amiből a fülét, újabb szalagokat ragasztottak.
Őszi fa
Gyűrött csomagolópapír golyócskákat használtak a hulló levelek elkészítéséhez. A gomba és a süni sima kartonból készült, mindegyik két részből, amik 3D kockával vannak összeragasztva. A fa ugyanabból a gyűrött csomagolópapírból van kivágva, és felragasztva az alapkartonra.
Halloween tök
A tök egy hungarocell labda, amit a gyerekek befestettek narancssárga festékkel (a festés közben hurkapálcán tartották, ez van a feje közepébe szúrva), majd fekete filctollal csíkokat rajzoltak rá. A szeme és az orra is gyöngyből van, amit ragasztópisztollyal erősítettek a labdára, ahogy a „haját” alkotó zöld raffia szálakat is. Az alap pedig kétféle zöld gyapjú, ami egyszerűen oda van ragasztva a labda aljára.
Mikulás csizmája
A csizma piros kartonból van, aminek az alját beszínezték feketére. A prém és a színes ajándékok valami vastag, csillogós dekorgumi szerű anyagból vannak, de annál erősebb tartása van. A kampós cukorka egy zsenília szál meghajtva, és raffia szálak is díszítik. A hó az alján egyszerű hungarocell morzsalék egy beragasztózott felületre tapasztva (vigyázni is kell vele, mert hullik, ha nagyon óvatlanul nyúlunk hozzá)
Adventi koszorú
Az alap egy egyszerű papírtányér, amire egy karácsonyi szalvétát ragasztottak. Erre jött a négy mécses. (A papírtányér ferde részére ragasztották, így viszont ha meggyújtanám, kifolyna belőle a viasz. Én biztosan a lapos részre raktam volna, így sajnos csak gyönyörködtünk benne karácsonykor, de használni nem mertük. Pedig szép lett volna… ). Díszítésként karácsonyfára való „láncokat” vágrak kis darabokra, és ebből ragasztották a láncot, és a csillagokat a tányérra. A masni úgy készült, hogy kis szalagdarabot középen összecsippentettek, és erre jött egy csillag.
Hóember
Két hungarocell golyót összeragasztottak. A sapkája tojástartó doboz egy része befestve pirosra. Az orra egy szívószál darab, amit nemes egyszerűséggel belenyomtak a hungarocellbe (persze Peti már többször is kiszedte). A sál egy anyagdarab, a gombjai pedig… hmmm, fogalmam sincs, valamilyen szőrös gombócok, talán olyasmi anyagból, mint a karácsonyfára való boák.
Szép napot!
Sárkány
A sárkány alakját kartonból vágták ki, amire ráragasztottak valamilyen textúrált papírt. Erre ragasztottak mozgó szemet, egy gyöngyöt az orrának, oldalra „füleket papírból”. A száját rajzolták. Aztán alulra jött egy raffia szál, amire ugyanabból a fajta papírból, amiből a fülét, újabb szalagokat ragasztottak.
Őszi fa
Gyűrött csomagolópapír golyócskákat használtak a hulló levelek elkészítéséhez. A gomba és a süni sima kartonból készült, mindegyik két részből, amik 3D kockával vannak összeragasztva. A fa ugyanabból a gyűrött csomagolópapírból van kivágva, és felragasztva az alapkartonra.
Halloween tök
A tök egy hungarocell labda, amit a gyerekek befestettek narancssárga festékkel (a festés közben hurkapálcán tartották, ez van a feje közepébe szúrva), majd fekete filctollal csíkokat rajzoltak rá. A szeme és az orra is gyöngyből van, amit ragasztópisztollyal erősítettek a labdára, ahogy a „haját” alkotó zöld raffia szálakat is. Az alap pedig kétféle zöld gyapjú, ami egyszerűen oda van ragasztva a labda aljára.
Mikulás csizmája
A csizma piros kartonból van, aminek az alját beszínezték feketére. A prém és a színes ajándékok valami vastag, csillogós dekorgumi szerű anyagból vannak, de annál erősebb tartása van. A kampós cukorka egy zsenília szál meghajtva, és raffia szálak is díszítik. A hó az alján egyszerű hungarocell morzsalék egy beragasztózott felületre tapasztva (vigyázni is kell vele, mert hullik, ha nagyon óvatlanul nyúlunk hozzá)
Adventi koszorú
Az alap egy egyszerű papírtányér, amire egy karácsonyi szalvétát ragasztottak. Erre jött a négy mécses. (A papírtányér ferde részére ragasztották, így viszont ha meggyújtanám, kifolyna belőle a viasz. Én biztosan a lapos részre raktam volna, így sajnos csak gyönyörködtünk benne karácsonykor, de használni nem mertük. Pedig szép lett volna… ). Díszítésként karácsonyfára való „láncokat” vágrak kis darabokra, és ebből ragasztották a láncot, és a csillagokat a tányérra. A masni úgy készült, hogy kis szalagdarabot középen összecsippentettek, és erre jött egy csillag.
Hóember
Két hungarocell golyót összeragasztottak. A sapkája tojástartó doboz egy része befestve pirosra. Az orra egy szívószál darab, amit nemes egyszerűséggel belenyomtak a hungarocellbe (persze Peti már többször is kiszedte). A sál egy anyagdarab, a gombjai pedig… hmmm, fogalmam sincs, valamilyen szőrös gombócok, talán olyasmi anyagból, mint a karácsonyfára való boák.
Szép napot!
Túrós süti
Volt egy kis maradék túrónk. Nálunk ez elő szokott fordulni, mivel sokszor eszünk túrós tésztát. Most a férjem fél kilós túrót vett, mert két napi túrós tésztára készültünk, De még utána is maradt belőle, és nagyon utálok ételt kidobni. Keresgéltem tehát a receptkönyveimben, és találtam is egy receptet, amibe 15 dkg túró kell. Megmértem, nekem 17 deka volt, tehát a recept tökéletes volt, annál is inkább, mert a túrón kívül csupa olyan hozzávalója volt, ami mindig van itthon, tehát nem kellett hozzá külön bevásárolni. Egyik nap ebédkészítés közben gondoltam egyet, és neki is álltam, mivel tényleg nagyon egyszerűnek tűnt. És igazam is lett, mert mire elkészült ez ebéd, addigra a süti is a sütőbe került. Mire megebédeltünk, már vehettem is ki a sütőből. Csak az a kár, hogy nem fényképeztem le, amikor elkészült. És elég kis adag volt, úgyhogy gyorsan elfogyott… Pedig szerintem nem is lett jó, még sülhetett volna egy kicsit, csak féltem, hogy megég a teteje. De így is finom lett, úgyhogy még majd próbálkozunk vele. Íme tehát a recept (forrás: STB könyvek: A 100 legjobb tepsis finomság):
Túrós sütemény (elkészítési idő: 45 perc)
Hozzávalók:
Jó étvágyat!
Túrós sütemény (elkészítési idő: 45 perc)
Hozzávalók:
- 30 dkg liszt
- 15 dkg tehéntúró
- 10 dkg cukor
- 6 evőkanál olaj
- 6 evőkanál tej (megmondom őszintén, hogy nekem ezzel csak morzsa lett, és sehogy nem akart tésztává alakulni, így én összesen 20 evőkanalat adagoltam bele - de lehet, hogy valamit elrontottam)
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 kiskanál sütőpor (én beletettem egy egész zacsit)
- Só
Jó étvágyat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
