Dani sírós délutánja

Na, tegnap jó nehéz napunk, főleg délutánunk volt Danival! Egész nap bukott, vagy hányt (nála nehéz megkülönböztetni néha a kettőt), és nagyon keveset aludt. Ebéd utánra már eljutottunk odáig, hogy hiába szoptattam, csak üvöltött szegény, ahogy a torkán kifért. Végül már én is ideges voltam, hogy mi lehet vele, ő sem igazán akart szopni sem (a cicin is sírt). Próbáltam vele járkálni, de az sem segített sokat. Egyik szopival sikerült végül elaltatni, de addigra már nagyon fáradt volt, és az alvás csak 10 percig tartott, utána kezdődött a sírás újra. Mivel egyfolytában sírt, gondoltam, biztos nem tud rendesen szopni, és csak levegőt nyel. Én is ideges voltam, tehát a levegőhöz még jött az, hogy a tejcsivel szívta magába az adrenalint.Tehát úgy döntöttem, hogy egy picit várok a következő szopival, amíg megnyugszik. De hogy nyugtassam meg, ha nem cicivel? Tehát végül ismét a jó öreg cumit próbáltam meg, bár nem sok reményt fűztem hozzá, hiszen azért hagytuk abba, mert nem fogadta el legutóbb sem már. Most viszont lássatok csodát, rögtön elfogadta, és 15 perc cumizás után szépen kiköpte, és hatalmasakat gagyarászva, mosolyogva ült a hordozóban. Innentől már nem nagyon volt gond, egészen estig, amikor újrakezdte, de szerencsére nem volt olyan vészes a dolog. Lefektettem a két nagyon aludni, és utána másfél órába telt, amíg elszoptattam, elringattam Danit a hordozóba, mert nem igazán akaródzott elaludni neki. De végül sikerült. A mai nap sokkal jobb, sokat alszik, és volt egy akkora kakija, hogy megint ruhát kellett mosnom. Én tegnap a fogára gyanakodtam, mert nekem az magyarázza, hogy jóízűen szopogatta a cumit (masszírozza az ínyét), és egyébként is folyton tömi a kezét a szájába fájdalmasan, de lehet, hogy ezek szerint csak a pocija fájt? Vagy mindkettő? Eh, ezeknél a babóknál sosem tudni. Lényeg, hogy ma sokkal nyugisabb napunk van, és ebéd után szépen elaludt lent a járókában, és már kb 2-3 órája alszik békésen. Remélem, azért este is el fog rendesen aludni...

Helyzetjelentés

Pénteken végre levették a fekvőgipszet a lábamról. Nem lett végül bokarögzítőm, mivel a doktor bácsi azt mondta, hogy nem a bokám sérült, hanem lejjebb a lábam, és a bokarögzítő pont ott ér véget, ahol nekem rögzíteni kéne, és akkor viszont nem írná fel 6000 Ft-ért. Ezt szépen megköszöntem. Úgyhogy végül abban maradtunk, hogy dupla fásli, sok pihentetés (Doktor úr, három gyerek mellett???), és kaptam egy fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő kenőcsöt, amivel reggel és este kenegetni kell. Egy hét múlva kontroll. Most a fáslival tényleg jobb, csak az a baj, hogy reggelente nagyon el van gémberedve, így olyankor jobban fáj, mint amikor használom. És a pihentetés rész sem igazán megy... De majd csak meggyógyul.
A lényeg, hogy így végre szabadabb vagyok, ezért rögtön el is mentem szombaton fodrászhoz, amit már régóta tervezgettem. És igen, levágattam a hajam, sőt, ami gyerekkorom óta nem volt, fru-frut vágattam magamnak, és tetszik! Amikor kész lett, megkértem a fodrászt, hogy rögtön fényképezze le, mert tuti kihúzza a hajam a csavarást, és másnapra laposra alszom az egészet. Íme frissen felkelve a fodrász székből:

Kicsit sokkoló, nem? Főleg, hogy szörnyű nagy orrom van ezen a képen... Na mindegy, már nem így néz ki, és a felét fel is szoktam fogni, hogy ne lógjon a szemembe, úgyhogy most így nézek ki:

Azért nem olyan rossz, nem? Ez a kép egyébként Húsvét vasárnap készült, amikor kimentünk anyuék telkére Tahitótfalura, hogy ott ünnepeljük Jézus feltámadását, és persze vártuk a nyuszit is. (Apropó, nem hiányzik valakinek az életéből egy 300 négyszögöles telek a Szentendrei szigeten Tahitótfalu és Kisoroszi között félúton? Ha igen, csak szóljon, eladó!)
Van még néhány kép vasárnapról, íme:

Apukám szülinapját is ünnepeltük, természetesen én készítettem a csokitortát, bár most nem lett valami szép. Dani elég nyűgös volt, és kevés időm is volt rá, ezért nem túl kidolgozott a külső. De a belső egész finom lett. A közepe azért sárga piskóta, mert egy kicsit (teljesen) elrontottam a piskótát először, ugyanis nem is jött fel sülés közben, és el is felejtettem bele kakaóport tenni. Kidobni viszont nem akartam, így sütöttem még egy piskótát, amit félbevágtam, és a sárga piskóta lett a harmadik lap...

Danit ismét vittük úszni, aznap, amikor levették rólam a gipszet, így most nem én, hanem a férjem úszott vele, így viszont én tudtam néhány képet készíteni. Látszik, hogy élvezi a dolgot, mi?

Egyébként most először merült is a nagy medencében, és csak egy kicsit lepődött meg. Mondjuk kádúszásnál már merült, de az csak egy fürdőkád víz volt, és viszonylag régen, hiszen jópár hete már. Úgyhogy most nagyon büszke vagyok Danikára!

Végül pedig utólag ugyan, de ezzel a képpel szeretnék minden kedves olvasómnak Áldott Húsvétot kívánni!

4 hónapos vizsgálat

Tegnap Danit elvitte a férjem tanácsadásra. Most hosszt nem mértek, de a súlya 5920 gramm volt, tehát nagyjából 800 grammot híztunk megint. Megint volt oltás, akárcsak 3 hónaposan, kettőt kapott a két combjába. A múltkor is elég nehezen viselte, egy hétig szörcsögött, mert benáthásodott tőle, de más baja nem volt. Most szerintem rosszabbul viseli. Már tegnap is nagyon nyűgös volt, és nyugtalanul aludt egész nap. Szerintem éjjel kicsit lázas is volt, de csak reggel tudtam megmérni, akkor csak hőemelkedést mértem (38.1 popsiban, amiből levontam a 0.5-öt, így jött ki a 37.6). Nagyon nyűgös, még szopni is alig akar. Aztán elaludt, de folyton összerezzent, könnyen felébredt, és csak úgy tudott elaludni, hogy kicsit masszíroztam a pociját, és így ringattam, és szépen álomba rázódott. Aztán fél 11 körül újra felkelt, mégpedig ordítva, ami nála nem megszokott. Kicseréltem a pelusát, aztán megszoptattam, de csak az egyik mellből volt hajlandó enni, a másikból semmit, és csak sírt, üvöltött. A végén ugyanúgy nyugtattam meg, ahogy az előbb, igaz, most nem aludt bele. Utána hirtelen jó lett a hangulata, elkezdett gurgulázni, ahogy akkor szokott, amikor jól érzi magát. Most meg szopja az ujját, és szépen mindjárt elalszik, remélem. Azt hiszem, nincs túl jól.

További szép napot ebben a gyönyörű napsütésben. Bárcsak én is kimehetnék!!!

Indiában jobban tudják

Gondolta volna valaki, hogy vannak dolgok, amit, ahhoz képest, hogy úgy gondoljuk, Európában, mivel állítólag fejlettebb az orvostudomány, jobban csinálunk, mégis Indiában látunk rá igazán jó példát? Az egyik ilyen dologról, a tápszerreklámok betiltásáról írt W. Ungváry Renáta egy bejegyzést a blogjában. Végigolvastam, és úgy érzem, átlátja, hogy mi is áll a születés után kiosztott szinte már automatikus első tápszerrecept mögött. Mindenképpen úgy gondolom, érdemes elolvasni ezt a bejegyzést.

Képek csak úgy

 Teszek fel pár képet, amiket mostanában csináltam:

 

Belevágtunk - a körömvágásba. de sajnos történt egy kis baleset, ugyanis addig addig kapkodta a kezét, míg belevágtunk az ujjába is! Jaj, szegénykém hogy sírt, én is vele sírtam volna legszívesebben. Szerencsére egy-két nap alatt begyógyult, már nem is látszik, de akkor is!!!

Gyönyörű idő volt március 29-én, így, miután Eszti hazajött az oviból, még bőven lehetett a kertben játszani. (Peti beteg volt a hét elején, itthon volt velem két napig) Eszti buborékot fújt, Peti pedig az apjával örömködött. Mostanában, úgy kb. egy-másfél hete irtózatosan apás lett. Folyton azt kérdezgeti, hogy hol az apja, és a múltkor már ki is kaptam, hogy miért én mentem érte, miért nem az apukája. Szép, mi?

Berci unokaöcsém keresztelője után készültek a következő a képek a családi ebéden.

Jótestvérek. Mostanában ez a kedvenc képem róluk, olyan cukik rajta. (Az ölelésre én kértem meg őket, de szó nélkül megtették, és ők álltak be így).

Én Danival

Másik nagy kedvencem, Dani és anyu múlt csütörtökön (április 14)

További szép napot!