A Delimano egy kerámiabevonatú edénycsalád. Talán láttátok már a hirdetést az egyik tv-s vásárlási blokkban. Engem a férjem szülinapo,ra lepett meg két serpenyővel, és teljesen odavagyok értük. de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a Delimano meghirdetett egy játékot az oldalán, melyben receptekre lehet szavazni, ezáltal pontokat gyűjteni, végül nyerni. Ha érdekel, és szívesen beszállnál a játékba, vagy csak kíváncsi vagy, mások milyen recepteket írtak (egyébként azt hiszem lehet receptet is beküldeni, és azzal is nyerni), szóval ha kíváncsivá tettelek, akkor kattints az alábbi linkre, és szavazz!
Delimano Ínyenc játék
Jó játékot!
2012. február 15., szerda
Dani jár!
Február 10-én Dani végérvényesen belépett a kétlábon közlekedő élőlények sorába. Február 2-án kezdett el kapaszkodás nélkül felállni és jópár másodpercig állva maradni. Ezzel elvolt pár napot, meg tologatta a babakocsit. Aztán egyszercsak lépett egyet, majd ismét pár nap múlva, talán 8-án vagy 9-én ment fél métert.
Végül 10-én egyszercsak elindult, és valami nagyon megtetszett neki, mert alig lehetett leállítani. Mivel videokameránk nincs, jobb híján a fényképezőgépemet kaptam elő, és így mégis sikerült megörökíteni a dolgot:
Végül 10-én egyszercsak elindult, és valami nagyon megtetszett neki, mert alig lehetett leállítani. Mivel videokameránk nincs, jobb híján a fényképezőgépemet kaptam elő, és így mégis sikerült megörökíteni a dolgot:
2012. február 7., kedd
2012. Február 7.
Tudom, már megint sokat hagytam ki. Meg sem próbálom behozni a lemaradást. Úgy döntöttem, hogy az aktuális dolgokat fogom leírni, és majd folyamatosan kiderül az előzmény is.
Az előző pár hónap jó sűrű volt, talán most egy kicsit csendesebb időszak következik. Bár ki tudja, mindig van valami.
Nagyon sokan kérdezik, hogy vagyunk, és többen kezdik úgy, hogy "nem írtál mostanában a blogodba". Ez nagyon jól esik, tehát vannak, akik olvasgatják, úgyhogy íme, hogy is vagyunk.
Dani:
Ezerrel mászik négykézláb, de még nem jár. Egy-két hete kezdett megállni kapaszkodás nélkül, és a kezdeti néhány pillanatos állásról mostanra odajutottunk, hogy pár másodpercig megáll, sőt a héten elkezdett úgy fölállni, hogy nem használt közbe kapaszkodót sem. Ha megfogom az egyik kezét, már eltotyog pár lépést, sőt, csütörtökön már mintha tett volna egy apró lépést is. De lehet, hogy ezt csak az én anyai szemem gondolta önálló lépésnek. A játék babakocsit, játék bevásárlókocsit simán végigtolja a nappalin, de ha valahova gyorsan akar eljutni, négykézláb megy.
Jelenleg 10 foga bújt ki. Sok mindent eszik, a tejtermékekből már csak a tejet nem próbáltuk. Nagyon szereti a zöldborsót, és a minap kipróbáltuk a halat, ami szintén nagyon ízlett neki. Az már tuti, hogy a magyaros ízeket nagyon fogja kedvelni.
Továbbra sem alussza végig az éjszakákat. Napközben általában egyszer alszik, kb. 1-2 órát délután. 4-5-szö szopizik, plusz éjszaka 2-3-szor. Elég fárasztó, de talán vége lesz egyszer ennek az időszaknak is.
Peti:
Nagyon élvezi az ovit továbbra is. Már egész nagyfiús a kinézete, de a viselkedése nem az. Szereti azt játszani, hogy kisbaba, úgy beszél, stb. Gondolom, ez Dani miatt van. Elkezdtünk vele pszichológushoz járni a Nevelési Tanácsadóba, mert tavaly januárban elkezdett kicsit dadogni, de ez nem múlt el, hanem egyre zavaróbb lett. Végül októberben beszéltem az óvónénikkel, és eldöntöttük, hogy meg kéne néznie egy pszichológusnak, hogy vajon mitől lehet. Ma volt a harmadik alkalom, és Peti nagyon élvezi. Kíváncsi leszek, a végén (4-5 alkalom után) mit fog mondani Sári néni.
Eszti:
Kész kis hölgy lett belőle. Az utóbbi hónapokban rengeteget változott, úgy érzem, ebben nagy szerepe van annak is, hogy az új oviban sok barátnője van, akik szívesen vannak vele. Egészen kinyílott, és nagyon készül az iskolára. Kicsit talán komolyodott is. Ha olyan pillanatban kapom el, akkor szívesen segít otthon. Viszont egyre többször fordul elő, hogy irtózatosan dacos. Mondok valamit, és ő "csakazértse". Ilyenkor nagyon nehéz vele.
Elkezdtünk gondolkodni az iskolakérdésen, de nem egyszerű a helyzet. Ugyanis tavaly eltolták a körzethatárokat Dunakeszin, így abba a helyzetbe kerültünk, hogy a körzeti ovi melletti iskola a Fazekas már nem a mi iskolánk. Helyette a Bárdosba tartozunk, ami viszont lent van a Fő úton, ami éppen az ellenkező irányban van az ovihoz képest. Ha oda kellene Esztinek járni, akkor vagy gyalogolhatnánk egy órát reggelente, mire Peti az oviba ér (hiszen nyilván először Esztit vinném iskolába, aztán Petit oviba), vagy megint autózni kéne. Egyik megoldás sem tetszik. Viszont nagyon sok helyről hallom, hogy körzeten kívüliként esélyünk sincs bekerülni a Fazekasba, pedig az nagyon kényelmes lenne, arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik, Eszti barátnői is odamennek. Szóval ez ügyben még futunk egy-két kört, és fogalmam sincs, hogy mi lesz. De az tuti, hogy szeptembertől iskolába kell járnia.
Én:
Jól vagyok, szeretek itthon lenni, jelenleg valahogy eszembe sem jut, hogy el kéne menni dolgozni. Rákaptam megint a horgolásra, kötésre, varrásra, és ezt nagyon élvezem. Változatosságnak pedig scrapbookozok a laptopon, igaz, ezt mostanában ritkábban teszem. Nagyon gondolkozom azon, hogy ha Dani 3 éves lesz, és nem lesz újabb gyerekünk (igen, benne van a pakliban, igaz, hogy kérdőjellel), egy időre még itthon maradnék főállású anyaként. Esetleg közben itthon korrepetálhatnék matekból, informatikából, vagy horgolhatnék, varrhatnék, és az alkotásaimat eladnám. Nem tudom, még gondolkozom rajta.
Mára ennyi talán elég is olvasnivalónak.
Szép napot mindenkinek!
Az előző pár hónap jó sűrű volt, talán most egy kicsit csendesebb időszak következik. Bár ki tudja, mindig van valami.
Nagyon sokan kérdezik, hogy vagyunk, és többen kezdik úgy, hogy "nem írtál mostanában a blogodba". Ez nagyon jól esik, tehát vannak, akik olvasgatják, úgyhogy íme, hogy is vagyunk.
Dani:
Ezerrel mászik négykézláb, de még nem jár. Egy-két hete kezdett megállni kapaszkodás nélkül, és a kezdeti néhány pillanatos állásról mostanra odajutottunk, hogy pár másodpercig megáll, sőt a héten elkezdett úgy fölállni, hogy nem használt közbe kapaszkodót sem. Ha megfogom az egyik kezét, már eltotyog pár lépést, sőt, csütörtökön már mintha tett volna egy apró lépést is. De lehet, hogy ezt csak az én anyai szemem gondolta önálló lépésnek. A játék babakocsit, játék bevásárlókocsit simán végigtolja a nappalin, de ha valahova gyorsan akar eljutni, négykézláb megy.
Jelenleg 10 foga bújt ki. Sok mindent eszik, a tejtermékekből már csak a tejet nem próbáltuk. Nagyon szereti a zöldborsót, és a minap kipróbáltuk a halat, ami szintén nagyon ízlett neki. Az már tuti, hogy a magyaros ízeket nagyon fogja kedvelni.
Továbbra sem alussza végig az éjszakákat. Napközben általában egyszer alszik, kb. 1-2 órát délután. 4-5-szö szopizik, plusz éjszaka 2-3-szor. Elég fárasztó, de talán vége lesz egyszer ennek az időszaknak is.
Peti:
Nagyon élvezi az ovit továbbra is. Már egész nagyfiús a kinézete, de a viselkedése nem az. Szereti azt játszani, hogy kisbaba, úgy beszél, stb. Gondolom, ez Dani miatt van. Elkezdtünk vele pszichológushoz járni a Nevelési Tanácsadóba, mert tavaly januárban elkezdett kicsit dadogni, de ez nem múlt el, hanem egyre zavaróbb lett. Végül októberben beszéltem az óvónénikkel, és eldöntöttük, hogy meg kéne néznie egy pszichológusnak, hogy vajon mitől lehet. Ma volt a harmadik alkalom, és Peti nagyon élvezi. Kíváncsi leszek, a végén (4-5 alkalom után) mit fog mondani Sári néni.
Eszti:
Kész kis hölgy lett belőle. Az utóbbi hónapokban rengeteget változott, úgy érzem, ebben nagy szerepe van annak is, hogy az új oviban sok barátnője van, akik szívesen vannak vele. Egészen kinyílott, és nagyon készül az iskolára. Kicsit talán komolyodott is. Ha olyan pillanatban kapom el, akkor szívesen segít otthon. Viszont egyre többször fordul elő, hogy irtózatosan dacos. Mondok valamit, és ő "csakazértse". Ilyenkor nagyon nehéz vele.
Elkezdtünk gondolkodni az iskolakérdésen, de nem egyszerű a helyzet. Ugyanis tavaly eltolták a körzethatárokat Dunakeszin, így abba a helyzetbe kerültünk, hogy a körzeti ovi melletti iskola a Fazekas már nem a mi iskolánk. Helyette a Bárdosba tartozunk, ami viszont lent van a Fő úton, ami éppen az ellenkező irányban van az ovihoz képest. Ha oda kellene Esztinek járni, akkor vagy gyalogolhatnánk egy órát reggelente, mire Peti az oviba ér (hiszen nyilván először Esztit vinném iskolába, aztán Petit oviba), vagy megint autózni kéne. Egyik megoldás sem tetszik. Viszont nagyon sok helyről hallom, hogy körzeten kívüliként esélyünk sincs bekerülni a Fazekasba, pedig az nagyon kényelmes lenne, arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik, Eszti barátnői is odamennek. Szóval ez ügyben még futunk egy-két kört, és fogalmam sincs, hogy mi lesz. De az tuti, hogy szeptembertől iskolába kell járnia.
Én:
Jól vagyok, szeretek itthon lenni, jelenleg valahogy eszembe sem jut, hogy el kéne menni dolgozni. Rákaptam megint a horgolásra, kötésre, varrásra, és ezt nagyon élvezem. Változatosságnak pedig scrapbookozok a laptopon, igaz, ezt mostanában ritkábban teszem. Nagyon gondolkozom azon, hogy ha Dani 3 éves lesz, és nem lesz újabb gyerekünk (igen, benne van a pakliban, igaz, hogy kérdőjellel), egy időre még itthon maradnék főállású anyaként. Esetleg közben itthon korrepetálhatnék matekból, informatikából, vagy horgolhatnék, varrhatnék, és az alkotásaimat eladnám. Nem tudom, még gondolkozom rajta.
Mára ennyi talán elég is olvasnivalónak.
Szép napot mindenkinek!
2012. január 1., vasárnap
2011. november 10., csütörtök
Remek a hangulatom...
Ma van a szülinapom! Éppen most, délután fél ötkor láttam meg a napvilágot, néhány évvel ezelőtt. Igen, krisztusi korba értem. Idén tuti nem lehet véletlenül sem összecserélni a számgyertyákat a tortámon. És tényleg remek a hangulatom, mert sok jó dolog történik körülöttem az utóbbi három napban. November 7-én, a "majdnem" szülinapomon (igen, anyukám x évvel ezelőtt ezen a napon vonult be a kórházba - fantasztikus régi videófelvétel őrzi a nap emlékét: anyukám hatalmas pocakkal pózol boldogan egy "ÉLJEN NOVEMBER 7!" feliratú transzparens előtt :-D), szóval ezen a szép napon Dani végre felült a babakocsiban. Addig húzta fel magát megfogva a fogantyú tövét, hogy aztán elengedve sem esett vissza. Nagyon tetszett neki ez az új nézőpont.
Aztán ma úszáson megpróbáltam kiültetni a medence szélére, és csodálatosan megült egyenes háttal minden támasztás nélkül! Eddig ugyanis csak a babakocsiban művelte ezt a mutatványt. A földön még mindig nem akar ülve játszani, de gondolom, majd ez is eljön. Kedden voltunk tanácsadáson, minden rendben volt, Dani 8500 gramm volt. A doktor néni meg volt elégedve, persze attól eltekintve, hogy evésügyileg még mindig lassan haladunk, Dani még mindig szinte csak szopik. Bár megint főztem zöldséglevest, és azt összepépesítettem neki - na, azt zabálta! Mintha csak azt mondaná: "Anyám, most komolyan ilyet is tudsz? Akkor minek tömsz a sok undorító sótlan, fűszerezetlen péppel? És még csodálkozol, hogy nem eszek meg semmit..." Hát igen, eddig az adagunk úgy nézett ki, hogy egy bébiételes üveget kb. két nap alatt végeztünk ki (minden nap ebédre és vacsorára kap(na) főzeléket). Erre a zöldséglevesemből megevett vagy egy üvegre valót! Lehet, hogy újra elkezdek főzni?
Tegnap megint összejöttünk a csajokkal alkotni, és filczöldségeket és gyümölcsöket készítettünk. Nekem végül csak egy körtére futotta az időmből, mert kiszabtam néhány zöldségnek valót, de a végén még eltettem egy fél almának és egy epernek való alapanyagot, amiket szintén meg akarok csinálni. A végén annyira tetszett mindenkinek a dolog, hogy megállapodtunk, hogy két hét múlva folytatjuk.
Aztán eljött a mai nap. Általában anyukám szokott először felhívni (hogy tuti ő legyen az első, már fél7-7 körül fel szokott köszönteni :-)), de ma kivételesen a kisebbik húgom megelőzte. Ebédnél elkezdtem megjegyezgetni a férjecskémnek, hogy ő ma még meg sem említette a szülinapomat, és hogy ez mégis milyen dolog. Erre ebéd után megjelent a spájzból két szelet gesztenyetortával, amit még reggel vett. Na, szép, már megint lelőttem a meglepetését! Sajnos ilyen vagyok. De azért nagyon örültem, és szépen meg is köszöntem. A torta pedig isteni volt! Mostanában a gesztenyés sütik a gyengéim... Anyu végül csak délután hívott, amikor már együtt voltak apuval (valószínűleg épp ez volt az ok, hiszen anyu délelőttös volt, és azért hajnali 5-kor mégsem hívhatott - köszi Anyu!). Aztán fél óra múlva hívott a nagyobbik húgom. Úgyhogy ezzel teljes a leltár:-)
Az egyetlen üröm az örömben, hogy tegnap begyulladt a bal szemem, úgyhogy a szülinapomon szép nyuszis piros szemmel nézem a nagyvilágot. A gyógyszertárban kaptam rá egy kenőcsöt, amit rögtön beles kentem, amikor hazaértem. Kíváncsi leszek, sikerül-e ezzel meggyógyítani. Őszintén szólva nem sok kedvem van dokihoz menni vele...
Nektek is további szép napot kívánok!
Aztán ma úszáson megpróbáltam kiültetni a medence szélére, és csodálatosan megült egyenes háttal minden támasztás nélkül! Eddig ugyanis csak a babakocsiban művelte ezt a mutatványt. A földön még mindig nem akar ülve játszani, de gondolom, majd ez is eljön. Kedden voltunk tanácsadáson, minden rendben volt, Dani 8500 gramm volt. A doktor néni meg volt elégedve, persze attól eltekintve, hogy evésügyileg még mindig lassan haladunk, Dani még mindig szinte csak szopik. Bár megint főztem zöldséglevest, és azt összepépesítettem neki - na, azt zabálta! Mintha csak azt mondaná: "Anyám, most komolyan ilyet is tudsz? Akkor minek tömsz a sok undorító sótlan, fűszerezetlen péppel? És még csodálkozol, hogy nem eszek meg semmit..." Hát igen, eddig az adagunk úgy nézett ki, hogy egy bébiételes üveget kb. két nap alatt végeztünk ki (minden nap ebédre és vacsorára kap(na) főzeléket). Erre a zöldséglevesemből megevett vagy egy üvegre valót! Lehet, hogy újra elkezdek főzni?
Tegnap megint összejöttünk a csajokkal alkotni, és filczöldségeket és gyümölcsöket készítettünk. Nekem végül csak egy körtére futotta az időmből, mert kiszabtam néhány zöldségnek valót, de a végén még eltettem egy fél almának és egy epernek való alapanyagot, amiket szintén meg akarok csinálni. A végén annyira tetszett mindenkinek a dolog, hogy megállapodtunk, hogy két hét múlva folytatjuk.
Aztán eljött a mai nap. Általában anyukám szokott először felhívni (hogy tuti ő legyen az első, már fél7-7 körül fel szokott köszönteni :-)), de ma kivételesen a kisebbik húgom megelőzte. Ebédnél elkezdtem megjegyezgetni a férjecskémnek, hogy ő ma még meg sem említette a szülinapomat, és hogy ez mégis milyen dolog. Erre ebéd után megjelent a spájzból két szelet gesztenyetortával, amit még reggel vett. Na, szép, már megint lelőttem a meglepetését! Sajnos ilyen vagyok. De azért nagyon örültem, és szépen meg is köszöntem. A torta pedig isteni volt! Mostanában a gesztenyés sütik a gyengéim... Anyu végül csak délután hívott, amikor már együtt voltak apuval (valószínűleg épp ez volt az ok, hiszen anyu délelőttös volt, és azért hajnali 5-kor mégsem hívhatott - köszi Anyu!). Aztán fél óra múlva hívott a nagyobbik húgom. Úgyhogy ezzel teljes a leltár:-)
Az egyetlen üröm az örömben, hogy tegnap begyulladt a bal szemem, úgyhogy a szülinapomon szép nyuszis piros szemmel nézem a nagyvilágot. A gyógyszertárban kaptam rá egy kenőcsöt, amit rögtön beles kentem, amikor hazaértem. Kíváncsi leszek, sikerül-e ezzel meggyógyítani. Őszintén szólva nem sok kedvem van dokihoz menni vele...
Nektek is további szép napot kívánok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
