Nyári tortáim

Nálunk a legtöbb szülinapozás nyárra esik, mivel ugyebár a két nagy júliusi és augusztusi, Férjem szülinapja szeptember közepén van, anyukámé szeptember elején, a kisebbik húgom is júniusi születésű. Úgyhogy bőven volt alkalmam hogy tavasszal feltámadt tortakészítési szenvedélyemnek hódoljak. Legtöbbször egyszerre több tortát is sütöttem, mivel a gyerekek szülinapját családilag is, és ovis zsúron is együtt tartottuk, és ugyebár egy lánynak és egy fiúnak azért elég nehéz egy olyan tortát csinálni, ami mindkettőjüknek való, főleg amikor az egyik Pókember és Verda, a másik meg Barbie és sellő mániában ég... De nem gond, mert ugyan időm nem volt sok, de azért többet tudtam így kísérletezni. Íme tehát a nyári "termés":

Dani el nem készült keresztelő tortája végül ilyen lett. A krémje egy általam kotyvasztott valami. Alapja vajkrém, és azt ízesítgettem vaníliás cukorral, aromával, citromlével, meg citromhéjjal, csak úgy bagolyszemre. Tortadarával szórtam le. Kicsit talán gej lett, de azért gyorsan elfogyott!

Életem első formatortája, és nagyon büszke vagyok rá. Az ovis zsúrra készült Petinek. A belseje csokitorta volt, a külseje pedig Kiskukta fehér fondantja zselés ételfestékkel festve. A leírást, és a fondant receptjén kívül minden mást a Tortabirodalomról vettem (piskóta, főzött csokikrém, Verda torta). Nagy sikere volt!

Nos, ezzel nem voltam túlságosan megelégedve, de a torta íze isteni volt. Esztinek készült, szintén az ovis zsúrra. Marcipán figurát szeretett volna a tetejére, Gondoltam egyet, mondom, minek vegyük meg, majd azt is elkészítem én. Volt egy receptem a marcipánhoz mandulából. Elkészítettem, na már itt probléma volt, mivel nyilvánvalóan nem sikerült eléggé megőrölni a mandulát. Az íze sem volt az igazi (én utálom, de azért tudom, hogy milyen az íze, na, ez nem olyan volt...) Aztán meg sehogy sem sikerült szép figurát alkotni belőle, nehéz volt vele dolgozni, stb... Aztán az utolsó pillanatban kitaláltuk Esztivel, hogy inkább a maradék fondantból készítünk egyet. Ilyenre sikerült. A torta puncsos volt, amit pudingos krémmel töltöttem (eper ízű pudinggal készült), szintén a Tortabirodalomról vettem a receptet. A külsejét beborítottam zöld fondanttal (mivel ilyen zselés festékem sajnos nem volt, megkockáztattam a folyékony, mindenhol kapható ételszínezéket, és szerencsére bejött, bár elég pasztellre sikeredett). Eszti kívánsága volt, hogy a sellő egy szigeten üljön a tó közepén, úgyhogy piskótából tettünk peremet a tortára, és így a betakarás után volt egy mélyedés rajta. Ennek a közepébe tettünk egy szürkére festett fondant golyót (emiatt aztán jó nehéz volt szeletelni a tortát!), a víz pedig egyszerűen úgy készült, hogy készítettem zselatint a zacskón található leírás szerint, csak a víz egy részét kék ételszínezékkel helyettesítettem. Kicsit féltem, hogy nem fog megszilárdulni, ezért jó sok zselatint tettem bele (főleg, mivel a zsúr reggelén készült, tehát nem is volt túl sok ideje), aztán kihűtöttem egy kicsit, és a torta mélyedésébe öntöttem. Majd be a hűtőbe, és reménykedtem. Végülis nem lett rossz az eredmény, de azért a sziget és a víz a legtöbb tányéron ottmaradt, ugyanis a sziget tömör cukor volt, ugyebár, a víz pedig a túl sok zselatin miatt majdnem olyan állagú volt mint a gumi, és nem volt igazán nagy élvezet enni... de, mint már említettem, a torta belseje tényleg nagyon finom volt.

Ez már a családi ünneplésre készült formatorta Petinek, nagyon szeretett volna egy Pókemberes tortát. Ennyi tellett, de tetszett neki. A belseje ugyanolyan csokitorta, mint a Verdás (sajnos Peti emellett tette le a voksát, persze apja és nagyapja óriási örömére!), a külseje a Verdás tortából maradt piros fondant (nehezebb is volt vele dolgozni, mint mikor még friss volt, úgyhogy levontam magamnak tanulságként, hogy legközelebb csak frissből dolgozom, legalábbis az ilyen nagy felületekhez). A csíkok a csokikrém maradékából készültek. Ismét nagy volt a siker!

Végül az utolsó említésre méltó tortám a nyáron Eszti tortája, ami szintén a családi ünneplésre készült. A vágyva vágyott Barbie torta ízesítése ugyanaz, mint a zsúros torta, pudingos krémmel. Egy már meglévő Barbie babát használtunk fel a célra, amit a zsúron kapott. Na, ennek a tortának a díszítése rossz emlékeket hagyott bennem, ugyanis nem volt elég időm, és sajnos pont magát a díszítést kellett sietve megoldanom (a család már érkezett, amikor a tortákat díszítettem, és még nem volt kész egy csomó minden, a férjemre haragudtam, bár már nem is tudom, miért, ahogy azt sem, hogy mivel is ment el az idő előtte...). Ehhez hozzájött még az is, amit a pókemberes tortánál már írtam, hogy régi volt a fondant, nem lehetett vele jól dolgozni, tört összevissza. Felsőt is akartam a Barbie babának, de az már végképp nem akart összejönni, és a szoknyája is össze-vissza volt törve, alul meg sok helyen kilátszott a torta, szóval valamit csinálni kellett. Gyorsan kikevertem tejszínt, és habzsákból próbáltam díszítgetni, így nagyjából el tudtam takarni a kényes helyeket. Bár azért a fényképen látszik, hogy az elejét nem nagyon tudtam kijavítani, látszik a csúnya rész. A felső is hab lett végül, hirtelen ez jutott eszembe. Szóval azért ez nem lett tökéletes, még dolgozni kell rajta...

Persze ezeken kívül még készültek torták, de azok nem annyira különlegesek (csokipudingos gyümölcstorta, vagy puncstorta díszítés nélkül).

Köszi, hogy benéztél, szép napot!